Egyre többet gondolok az idősek otthonára. Különböző gondolatok vetődnek fel bennem. Például az, hogy mennyi dolgot felhalmoz az ember az élete során, aztán végül, ha az élete úgy alakul, és idősek otthonába kell mennie, milyen kevés dolgot vihet magával. Csak a legszükségesebbet, mert kicsi a hely, melyet ott kap. Kisebb, mint volt a lakása. Kiválasztja a legszükségesebbet, és viszi. A többi marad, másé lesz, odaajándékozza, végszükség esetén kidobja. Aztán mikor eljön az utolsó óra, akkor már semmit sem vihet magával.
Más az, ha család van, nekik még szükségük lehet a holmikra, de ők is megválogatják, hogy mit visznek magukkal. Mikor az ember valamit vesz, szüksége van rá, vagy ha nem is, akkor örömet okoz neki. Mert van birtoklási vágy, az öröm is szükségeltetik, hát, megveszi vagy megkapja. Örülni kell nekik, használni őket a mindennapokban az életünk folyamán. Ez a legjobb megoldás. Egyébként meg semmi feleslegeset nem kellene megvenni. Jó dolog, ha az ember ellen tud állni nekik. Emlékeket, élményeket kell gyűjteni a sok tárgy helyett. Elkezdtem az elajándékozást is már. Jó érzés, különösen ha látom, hogy a megajándékozott örül is neki, és használja.
Ezekre is kell gondolni, csak sokszor későn érik meg az ember rá, hogy mindezt belássa.
Kedves Éva, éppen erről akartam írni legközelebb : látogatásomról kedves szomszédasszonyomnál, aki január vége óta idősek otthonába költözött... Blogomon sokszor emlegettem. Sok gondolatot ébresztett bennem az esete...
VálaszTörlésJól teszed, hogy módszeresen készülsz rá.
Kedves Rózsa, várom az írásodat. Nagyon érdekel. Igen, emlékszem, hogy már írtál a szomszédasszonyodról a blogodban. Írtam egy hosszú listát, hogy mit kell elvégeznem az otthonba költözés előtt hosszabb és rövidebb távon. Egy hónapot kapok miután megkaptam az értesítést, hogy elvégezzem, amit kell: banki ügyek, bútorok bevitele ( nekem vennem kell, mert nem férnének el, a meglévők), TV, számítógép használatának átírása, lakcím változás, levelek átirányítása, vonalas telefon lemondása stb. , stb... Remélem, hogy lesz erőm és időm hozzá. Túl sokat sem kell rá gondolnom, mert rosszat tesz a lelkivilágomnak az előttem álló feladatok sokasága. Feszültté tesz.
TörlésDear Eva
VálaszTörlésYes we must be prepared but it is a hard work to do it! I started to declutter the house little by little, I know that they are only things but sometimes souvenirs are tied to them .i am very anxious by the idea of leaving everything behind, but no choice!
If I go to a nursing home, my place will be much smaller than my current home. Unfortunately, I have to get rid of a lot of my things. I feel so sorry for them, I often cry when I think about it. Yes, no choice! :(
TörlésA megválás a földi dolgoktól mindenképpen bekövetkezik. Pucéran jöttünk, úgy is távozunk a világból. Minden tárgyat, minden emléket itthagyunk akár az öregotthonban, akár saját lakásunkban vagy kórházban ér utol a vég. Csak a szeretet jön velünk.
VálaszTörlésMick, teljesen igazad van! Vígasztalóak a szavaid. Szükség van a szeretetre, azt kell gyűjtögetni életünk folyamán.
TörlésEgy ismerősünk most ment be nemrég idősotthonba, azt mondta, nem bánta meg. Biztonságban érzi magát, vigyáznak rá. Elfoglalja magát, netezik, segít a személyzetnek pld. megteríteni ebédhez, vizet tesz fel, poharakat stb. annyit csak, ami nem fárasztó neki és örömét leli benne. Olvas, beszélget a többi lakóval, szóval jól van.
VálaszTörlésAz, hogy mennyit vihetünk magunkkal? Biztos vannak nagyon megszokott, nagyon szeretett tárgyak, de le kell redukalni már oly' sok mindent. Biztos nehéz lesz neked, én bele sem tudok gondolni, de ha nagyon muszáj lesz, akkor beletörődnék, ha nehezen is.
Bár ki tudja előre mi adatik meg az embernek?
Erőt, hitet, kitartást kívánok neked!
Kedves Orsi, akiktől hallottam és olvastam, hogy otthonba költöztek, még mindenkitől jó véleményt hallottam. Remélem, hogy én sem fogok csalódni. Én is szeretném majd magam elfoglalni, és megismerkedni emberekkel. Szerintem másképp nem lehet ott élni. Még néha elsírom magam, ha arra gondolok, hogy életemnek egy új szakasza kezdődik majd, és onnan már csak a halál hoz ki. Aztán vígasztalgatom magam, és kicsit jobb lesz.
TörlésSzeretett tárgyak? Hiányozni fognak, sok olyan van, mely hozzám nőtt, emlékek is vannak.
Sajnos nem tudok másképp dönteni, mint úgy, hogy bemegyek az otthonba. Ahogy írod, az ismerősöd is azt mondta, hogy ott biztonságban érzi magát, és vigyáznak rá. Remélem, én is így érzem majd. Ahogy idősödöm, egyre fontosabb ez a két dolog. Biztonság és az hogy vigyázzanak rám. Hiába, egyedül maradtam, nincs családom. M. is idővel idősek otthonába készül menni, de később, mint én.
Köszönöm a jókívánságodat! Minden jót kívánok neked.