Az előző napokban M-nél voltam, hogy oldjam az egyedüllétet. Szándékosan nem magányról írtam, mert szerencsére nem ismerem egyelőre ezt az érzést. Remélem, hogy ez így is marad sokáig.
Az esős napokban palacsintát és gesztenyét sütöttünk a benti melegben, és sokat olvastunk. M. főzött most is, így a teljes pihenés várt rám. Olyan jó volt elővenni a meleg, pöttyös köntösömet is, éjjelre a nyári vékony takarót lecserélni a téli vastaggal. Élvezni az őszt, figyelgetni az ablakon át a kinti esőt, és az ablak előtt álló gesztenyefa barnuló leveleit.
Reggel kopogó esőcseppekre ébredtem, és mikor ebéd után néha lefeküdtem gyakran hallottam ezeket a hangokat. Béke és nyugalom árad belőlük, szeretem őket.
Én lassan iszom a kávét reggel, eltart egy óráig is, miközben számítógép előtt ülök általában. Egyik este M. míg a Híradót nézte, én Márta adventi kalendáriumos bejegyzéseit olvastam. Mennyivel pihentetőbb volt, mint a híreket nézni. Sokszor év közben is olvasom ezeket az írásokat, mert mindig elgondolkodtatnak, meghozzák számomra a nyugalom érzését. Nagyon szeretem ezt a blogot, sokszor olvasgatom.
Egyik nap az idősebbik fiú eljött ebédelni hozzánk. Volt kire várni, francia bort bontani. Apa és fiú politizáltak is, mert nagyon aktuális volt az előző vasárnapi osztrák választás után ezt tenni. Hallgattam őket, és próbáltam megérteni a német beszédet, mert átváltottak az angolról erre az időre. Én is követtem az ottani politikai eseményeket, így nem volt nehéz a megértés.
Most itthon vagyok, várnak rám a megszokott napok, és most is a reggeli kávémmal ülök a számítógép előtt. Az ember a szokásaival nem hagy fel, sem otthon, sem máshol. Jó dolog elmenni, jó dolog hazajönni, és élvezni itt is, ott is a napokat.
