"Nem tudom, hogy mi a lényege egy
ember életének: a tettei, viselt dolgai, vagy olyasféle
megfoghatatlan apróságok, mint egy ködös téli reggelének
a hangulata. Nyilván elválaszthatatlanul hozzátartozik életünkhöz
minden fűszál, ami az utunkba akad: minden gondolatunk, vágyunk,
törekvésünk; emlékeink, indulataink; egészségünk, pénzünk,
munkánk, hitünk; a szívünkben bujkáló titkos várakozások és
a pillanat látható, érzékelhető jelenségei; s nyilván még sok
minden."
Ottlik Géza
Ottlik Géza
Igen, sok minden, leírhatatlanul sok minden, és kell is mind.
Gyűjtsük csak, ha már egymás mellé nem férnek, akkor egymás fölé rakosgassuk, és bizonyára van, ami már nem fog látszani egy idő után, de ki is kellett hullania életünk olykor nagy, máskor kis lyukú szitáján valamiknek. Ami fenn marad abban van a számunkra fontos, aztán az is változik.
Bár azt is megkaptam az illetékes helyen, a sokat emlegetett kórházban, hogy sok újat magamról és a helyzetem ismeretéről ők már nem tudnak nekem mondani, mert kimondom helyettük is. Végül is ez a cél, hogy velünk fogalmaztassák meg önmagunk lényegét, a helyzetünket, az ok-okozatot.
Nevettem és sírtam is egyszerre ott ( hol máshol?), mikor meghallottam, hogy milyen "okos" vagyok magamat illetően, és mégis ott vagyok.
Ott kellett lennem, hogy még tanulhassak és összeszedjem magam én és mások örömére, szolgálatára, lényem önmagam és mások által történő elfogadására.
Ez vagyok, ha kellek így, ha nem! Azért változni is képes vagyok, csak nem gyorsan (mi értelme lenne?) és jól átgondolva mit, miért és kiért.
Bár azt is megkaptam az illetékes helyen, a sokat emlegetett kórházban, hogy sok újat magamról és a helyzetem ismeretéről ők már nem tudnak nekem mondani, mert kimondom helyettük is. Végül is ez a cél, hogy velünk fogalmaztassák meg önmagunk lényegét, a helyzetünket, az ok-okozatot.
Nevettem és sírtam is egyszerre ott ( hol máshol?), mikor meghallottam, hogy milyen "okos" vagyok magamat illetően, és mégis ott vagyok.
Ott kellett lennem, hogy még tanulhassak és összeszedjem magam én és mások örömére, szolgálatára, lényem önmagam és mások által történő elfogadására.
Ez vagyok, ha kellek így, ha nem! Azért változni is képes vagyok, csak nem gyorsan (mi értelme lenne?) és jól átgondolva mit, miért és kiért.
tudod, néha okosnak lenni is nehéz.
VálaszTörlésNekem mondod? :-) Tehát tudjuk, hogy milyen érzés...
TörlésAzt hiszem, elég jó analizálói vagyunk magunknak, főleg, ha megszoktuk az önvizsgálatot... A külső tekintet legfeljebb kibillent egy-egy kátyúból, hogy tovább mehessünk a magunk utján.
VálaszTörlésTe már eljutottál a 2 utolsó mondatig: a belső béke kezdete.
Az elemzést elvégeztem magam korábban. Kórházba a kémia miatt kerültem, kellettek a gyógyszerek is, és azokat próbálgatni, "ropogtatni", csak úgy otthon rossz állapotban nem lehet.
TörlésAzért mondtak benn jó mondatokat nekem, melyek megerősítésnek jók voltak mindenképpen.