2015. november 6., péntek

A tobozom

Őrzök egy egészen kicsi tobozt, egy gyufásdoboz mellé téve tudom kicsinységét láttatni. Még akkor kaptam egy szobatársamtól, mikor kórházban voltam. Azt mondta, hogy a kórház parkjában találta egy sétáján, és én jutottam eszébe, mikor meglátta. Nem firtattam, hogy miért, de őrzöm a tobozt azóta is, mert megígértem májusban, hogy karácsonykor is meglesz majd.
Ő az, aki egyszer bejött a szobába és kihívott, hogy jöjjek, de gyorsan! Az ebédlőből lévő naplementét akarta megmutatni.
Kis emlékekből tevődik össze az ottlétem sok hete.
Talán küldök egy sms-t neki, hogy megvan még a toboz, hátha örül a hírnek, ahogy én is a kis ajándékomnak.
Minden kis örömöt meg kell ragadni, hogy felfelé vezessenek a lélek lépcsőin.






12 megjegyzés:

  1. Igen, küldj neki sms-t! Az mindig nagyon jól tud esni az embernek, ha valaki gondol rá. Az egy nagy ajándék.

    VálaszTörlés
  2. Mindennapi örömünket add meg nekünk ma...
    Tegnap egy dunai séta, ma egy vers...
    Gyűjtögessünk szorgalmasan!

    VálaszTörlés
  3. Nekem szinte mindig az apro, masoknak semmitmondo targyak /dolgok a legkedvesebbek...latom nem vagyok egyedul.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem sokan vagyunk így, a blogosok között is. Elég csak olvasgatni náluk. :-)

      Törlés
  4. Köszönöm, hogy gyakran bekukkantasz hozzám...
    Sok vers, kép gyűlik a gépemben...

    VálaszTörlés
  5. De aranyos történet!
    Megmelengette a szívemet.
    Írj neki, megérdemli!

    VálaszTörlés
  6. Kis figyelmességek, kis szépségek - feldobják a napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindjárt jobb lesz, pedig csak egy kis tobozról vagy bármi kicsinységről van szó.

      Törlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu