2015. november 13., péntek

Az utóbbi

hetek egyik reggelén, mikor az ablakon kinéztem a fák nyugalma helyett az örökös mozgást láttam. 
Szél mozgatta az ágakat, a gallyakat, és közben folyamatosan hullottak az utolsó levelek, szinte nem volt olyan másodperc, mikor egy-egy úton ne lett volna, hogy leérjen a már korábban egymáson fekvő lent lévőkhöz. 
Tegnap hoztam be pár levelet a lakásba, egy kimosott uborkás üvegbe tettem őket egyszerű őszi dekorációként a mécsesem melletti tobozzal és három mini makkal együtt. 
Azóta a levelek zörgőssé összepöndörödtek.
Az én kreativitásom eddig terjed, de ennek is lehet örülni.
Tudom, nehezen kommentelhető írásokat hagyok itt, a legtöbbjük nem pro és kontra véleményeket kívánó, csak életem egyszerű tényeit tudomásul vétel céljából közlő sorok maradnak ezen a helyen tőlem nektek és nekem. 
Mindezzel együtt vagyok én, Éva, a blogíró.




8 megjegyzés:

  1. Szeretem, ha hírt hallok rólad, akár pro, akár kontra...

    VálaszTörlés
  2. nem nehéz kommentelni, mert szeretünk,és bármiről is írsz, az életedről szól, kedves blogíróÉva♥

    VálaszTörlés
  3. Igen, a levelek összezsugorodnak.
    Kérik, menjünk újra, hozzunk ( valami) újat.
    És kicsit megpróbálnak, szeretjük-e így is őket :)
    Szép volt.

    VálaszTörlés
  4. Mindegy, hogy mit, csak írj! Nem szeretem, ha sokáig csönd van nálad.

    VálaszTörlés
  5. Pontosan így szeretem a blogodat :) Ha nem így írnál, nem is Éva blogja lenne... Különleges, elgondolkodtató, mindig " megmozgat" bennem valamit a bejegyzésed... Szeretek ide jönni hozzád...

    Köszönöm!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu