2013. november 29., péntek

Túlzások

Mentünk szerdán a november végi vérszegényen fényszegény veszprémi utcán, mikor egy nyitott kapun keresztül a lenyugvó Nap látványa valósággal beszippantott minket egy udvarba. 
Kerülöm ösztönösen  a túlzásokat, de ezt nem lehetett kihagyni, csak menni szinte vakon felé úgy, hogy azt sem tudtuk hova megyünk, hova jutunk végül.
A képek színeit utólag nem telítettem, nem variáltam meg, az első képen látható fény intenzitásában és színében valóban  ilyen volt, mikor a tárt kapun át a házak addigi takarásából kikerülve belevilágított hirtelen a szemünkbe.
Aztán persze minden kifakult,  és egy túlzásoktól mentes, csípős, szürke kora este várt ránk, igaz az első komoly fagyot is megkaptuk a -7.2 fokos éjszakai minimummal, ami szintén egy eddigi túlzás volt.



17 megjegyzés:

  1. Az ilyen pillanatok annyira boldoggá tudnak tenni...

    VálaszTörlés
  2. De jól sikerültek ezek a fotók!!!
    Nagyon szeretem ezeket a fényeket.... valahogy az Élet teljességét, tudatosságát érzem ilyenkor...

    VálaszTörlés
  3. Felénk tegnap volt ilyesmi a Naplemente,de sajnos mire fényképezőhöz jutottam,már besötétedett.Gyönyörű!

    VálaszTörlés
  4. Éva!!!
    Megérte. Én meg köszönöm. Főleg azt, hogy ez az eredeti, ahogyan a készüléked látta.
    Javulj szépen!
    stali

    VálaszTörlés
  5. Zsebemben volt a gép, azonnal kattintottam. Le kellet írnom, hogy nem színeiben feljavított képekről van szó, mert szerintem is természetellenesek a maguk valódi természetességükben.
    Soha nem tenném ennyire harsánnyá a képeket önszántamból, ha rajtam múlna, de ha az ajándékba kapott fényeket csak megörökítenem kellett, akkor nem álltam ellent.

    VálaszTörlés
  6. :-)
    Amit mondok, azt találd ki nyugodtan.
    stali

    VálaszTörlés
  7. Csak az első képet láttam még, nem olvastam a szöveget, de egyből tudtam, hogy ez Veszprémbe készült fent a Püspöki Palotával szemben a kávézóhoz bemenet. :-)Szeretem ezt a helyet, 3 éve egy esős délután innen néztünk egy ragyogó szivárványhidat, tavaly nyáron pedig a forró meleg elől, itt leltünk árnyékot!

    VálaszTörlés
  8. annyira gyönyörű!!! ezek azok a látványok, amitől felsikkant az ember-lánya, és azonnal fotóz:)))

    gyönyörű

    VálaszTörlés
  9. Stali, ha valami segítséget kaphatnék valami kitalálásához, annak nagyon örülnmék.Mert így eléggé a semmiben tapogatózom!:-)
    Nme vagyok én olyan okos, hogy a semmiből a semmit kitaláljam.:-D

    VálaszTörlés
  10. Saci, igen, a Püspöki Palotával szemben!
    Mikor átmentünk a fényalagúton, azt láttuk, hogy egy hölgy egy tollseprűvel egy szobrot tisztogat gondosan a narancsos fényben.Volt benne valami filmbeillő hangulat.
    Vannak neked is emlékeid a hellyel kapcsolatban! Közös, de külön átélt élmény.

    VálaszTörlés
  11. Katalin, mikor mentem a fény felé( bele az alagútba) eszembe jutott, hogy a klinikai halál állapotából visszatérők mesélnek ilyenről. Hogy nekem sincsenek jobb ötleteim!!:-)))
    Lehet, hogy ezt nem kellett volna most megemlítenem, de most már járjuk körül a témát.
    Mennyi mindenre asszociálhat az ember.

    VálaszTörlés
  12. Ó, hát már ki is találtad!
    Na, ne szerénykedj, mert nem mondanám, ha nem úgy gondolnám.
    :-)
    stali

    VálaszTörlés
  13. nem mertem leírni
    de eszembe jutott (Márta szösszenetei között volt)Pilinszky Novemberi elíziuma: ""semmit sem akarsz már, csak ragyogni a novemberi napban, és illatozni toboz-könnyüen. Csak melegedni, mint az üdvözültek."*

    VálaszTörlés
  14. Stali, remélem jóra gondoltam!:-)

    VálaszTörlés
  15. Katalin,
    Márta egyik legutóbbi bejegyzésének maradandóan szép idézete volt ez, én is emlékszem rá.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu