2013. november 15., péntek

Kórházi részletek 1.

-A kórházi paplanhuzaton nagy, kék betűkkel a kórház és a város neve. Azt olvasgatom a műtétre várva. Először előre a szavakat, aztán visszafelé is mindegyiket. 
- Kisfiúsan kék szalagot kapok a csuklómra  a nevemmel, az osztállyal, a szoba-és az ágyszámommal: 63/3. Párnámra ugyanez ragasztva. A műtőasztalról most már tuti biztos a saját ágyamba kerülök majd vissza! 
- Míg tolnak a műtőbe látok a falon egy órát: 9:30. 
-A folyosón míg gurulok az ágyamon, az emberek engem néznek. Pillanatnyi figyelemelterelő esemény vagyok az állandóan eseményekkel tele kórházban.Van aki azt gondolta, hogy nekem rosszabb most, mint neki?
-A fém liftajtó rácsukódik a fém liftre, és csendben lefelé megyünk. 
-Közvetlenül műtét előtt, de még a műtő várójában pisilnem kell, amit közlök is egy kis gondolkodás után. Egy zöld maszkos, zöld ruhás férfi ( ki lehet ő?) ágytálat tesz alám, és én megköszönöm. A kiszolgáltatott helyzetemben felmerülő probléma természetes egyszerűséggel megoldva. Utána újra bemosakodás, ha még nem volt meg? Bocs'!
-A műtőasztalon a kezem derékszögben oldalra rögzítve- mint Jézus a keresztfán, jut eszembe-, és folyik belém az infúzió. 
-Megszólal mögöttem az altatóorvos: "Elkezdjük az altatást, lélegezzen mélyeket!" Hirtelen elönti a kezem és a mellkasom valami csípő forróság ( vénás injekciótól?), 3x mélyet lélegzem a gázból. Csak a 3. igazi mély, az első kettővel inkább ismerkedem, és ösztönösen küzdöm a furcsa illattal, majd tényleg megszűnik a világ.
Végre!


U.i.: A liftes képeket természetesen nem az ágyon fekve csináltam műtét előtt, hanem később, mikor visszamentem kötözésre! Pedig az igazi fotós azt tette volna( a harctéren is fotózik), de én nem vagyok az!:-D

18 megjegyzés:

  1. brrr... részletes beszámoló:) eszembe juttattad az én nyolc évvel ezelőtti(nem kis!)műtétemet.
    Érdekes, nekem annyi rémlik az elejéről, hogy még a kórteremben megkaptam valami jó kis koktélinjekciót és mire a műtősfiú jött értem és megkért feküdjek fel neki a kocsira már alig voltam magamnál:))
    várom a továbbit:)
    remélem nem zavar, hogy mosolygok, de ezek olyan komoly események, hogy csak némi humorral lehet "túlélni" , feldolgozni.

    VálaszTörlés
  2. :) Először csodálkoztam is a fotók láttán.:)
    Nagyon frissen él bennem is a nagyműtétem és a többi is.Amikor megszűnik a világ, az nekem mindig tök jó.:)Megértem már a narkósokat.:)

    VálaszTörlés
  3. Lehet mosolyogni, kell a humor!:-)
    Én nem kaptam szerintem nyugtató koktélt, mert teljesen éber voltam.Bár ki tudja mi volt a kórtermes infúzióban, de akkor meg nem hatott.
    Fájt a fejem a folyadékhiány miatt, műtétig aznap ugye nincs evés, ivás, dőzsdölés!:-) Ha segít az infúziós folyadék fejfájásra az jó, de fájdalomcsillapító csak műtét után jár.Így végigkísért műtétig egy migrén.
    Ezért is volt jó végül az altatáskor nekem is, hogy megszűnik egy pillanat alatt a világ.
    Amúgy minden olajozottan ment, éreztem a szakértelmet,tudtam mi vár rám, volt már más műtétem is, műtősfiú, a nővérek, az orvosok pontosan tették a dolgukat. Műtősfiútól kaptam a szokásos "humort", ahogy kell!:-)
    Szobatársak csendesek voltak, összeillettünk, ami nagyon fontos.Tapasztalatból tudom!

    VálaszTörlés
  4. Egyébként nekem is minden műtétem( kicsik, nagyon altatásosak, az egyetlen nem altatásos) bennem vannak. Ezek az emlékek mélyen rögzülnek, nem halványodnak.

    VálaszTörlés
  5. Katalin! Mármint úgy általában bíztál bennem, vagy a hősies mivoltomban a csatamezőn?:-)))Hehe!

    VálaszTörlés
  6. Az a jó, amikor bizalommal mehet az ember! Sajnos, én egy kb. 10 évvel ezelőtti altatásról rettentő rossz élményt őrzök, azóta tartok tőle, bár már átestem másik kettőn azóta… Mégis előjön.
    Érdekes "riport", Éva!

    VálaszTörlés
  7. Rózsa, egyszer volt, hogy sokat hánytam altatás után másnap reggel.
    Más negatív élményem nincs ezzel kapcsolatban.
    Általában bízom ebben a kórházban a korábbi nem negatív élményeim miatt.
    Persze, nem leányálom az ottlét, pláne a műtét és azt azt követő nap, de ezt úgyis tudom.

    VálaszTörlés
  8. Olvastalak, s ennyit mondtam: khm. Bocs, de nem akarok többet.

    VálaszTörlés
  9. Érdekes volt olvasni. Mindenkinek előjön a saját élménye ( ha volt ilyen ). Az én egyik altatásom rohamtempóban történt, mégis irdatlan hosszú volt a fájdalmak miatt az a pár perc, míg álomba zuhantam. Az orvos kapott fel a karjaiba, s vitt a műtőbe, semmi műtősfiú meg hasonlók.
    Vészkijáratot kellett nyitni gyorsan-gyorsan a 4020 g-os lurkómnak. :-)

    Én tényleg azt hittem, hogy akkor élesben csináltad a képeket. :-DD

    VálaszTörlés
  10. Holdgyöngy, rossz élményeid lehetnek. Úgy értem, nagyon rosszak.
    Pedig még lesz egy műtét utáni írás is.

    VálaszTörlés
  11. Pipulka, nem lehetett semmi, de most így utólag biztosan úgy gondolod, hogy megérte.
    Műtős fiú helyett orvos vitt a karjaiban!?:-) Engem meg "csak" tologattak!:-)

    VálaszTörlés
  12. Sokszor átélt hangok, zörejek, a mütő illata, aztán a csend! Visszafelé ugyanez, csak kicsit "homályosabban". Aztán olyan jó volt felébredni, mindig azt mondtam, hogy legalább jól kialudtam magam!
    További gyógyulást kivánok.

    VálaszTörlés
  13. Bizony, Éva. :-) És képzeld anyaszült meztelenül (nem az orvos volt pucér). Jól nézhettünk ki, hihihi.
    Persze nem lifttel mentünk, mint Te, csak a szomszédos műtőbe rohant velem a szülőágyról.

    VálaszTörlés
  14. Zsókám, igen homályosabban, de megkönnyebbülve. Jó, hogy néha jössz!

    VálaszTörlés
  15. Pipulka, megvannak életünk történetei, melyekre mindig emlékezni fogunk.Amiről most meséltél, az neked mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik.

    VálaszTörlés
  16. Nagyon érzékletesen írtad meg ezt a történetet. Azok akik átéltek már ehhez hasonlót mindannyian újra élték a történeteiket.
    Az altatásból ébredés élmény a kritikus pont. Minden utána következő esemény ebből a kiindulópontból következik.
    Örülök, hogy túl vagy rajta. Becsülöm a bátorságodat. Remélem a szövettan is kedvező eredményt hoz! Ha jól emlékszem hamarosan a kezedben tarthatod.

    VálaszTörlés
  17. Boróka, azért voltam bátor, mert a bizonytalanságot nehezebben viselem a félelemnél vagy a biztos tudás esetleges negatív voltát. Ez utóbbi helyzetben ugyanis lehet lépni.A bizonytalanságban pedig csak toporogni.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu