2013. szeptember 21., szombat

Úton 3.-Fák

Egy út soha nem unalmas, mert szép fákra is lehet vadászni. 
Benne van a fák külsejében is az életük, az uralkodó széljárás megdöntő, hajlító nyomaival együtt, vagy maga az életkedv.
A nyírfákat mostanában különösen szeretem. Mivel itt nincs túl sok belőlük, külön öröm mind, vagyis az a pár, ami feltűnik, majd eltűnik.
Én rögtön берёза-nak hívom magamban. Na, miért is?:-) Sőt, rögtön a becézett alakja jut eszembe, de most nem keresem a cirill betűket. Szóval: "birjozenyka"!
M-től megkérdezem, hogy hangzik németül: die Birke. 
Ez egyúttal a nyelvlecke is, az egyedüli aznap.


6 megjegyzés:

  1. Most megértettem, honnan jön "Birkenau" neve: micsoda kontraszt a békés, költői név és a hozzá tapadó történelmi tragikum között!...

    VálaszTörlés
  2. Ez most eszembe sem jutott a fa német nevének hallatán sem. De mi mindenre lehet asszociálni, és tényleg micsoda kontrasztok vannak!
    Mauthausenben éreztem a kontrasztot, igaz, nem a névvel és a történelmi tragikummal kapcsolatban.
    Előtte a békés színes, kisvárosban sétálgattunk, sőt, ebédeltünk, utána mentünk a település határában lévő lagerbe. Thomas akarta látni, a tanulmányaihoz kellett.
    Meg is bántam, hogy előtte olyan nyugisan eszegettünk, de... De nem tudom ilyenkor a jó megoldást!
    A kontraszt viszont máig bennem van.

    VálaszTörlés
  3. Milyen jó, hogy nálunk az udvarban van egy egészen saját. :-) Én is nagyon szeretem.

    VálaszTörlés
  4. Pipulka, sajátod van? Nagyszerű!Élvezd és szeresd!

    VálaszTörlés
  5. Igen.:-) Az erdőről lett hozva egészen csepp girbegurba korában. Idén hatalmasat nőtt a tavaszi sok esőtől.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu