2013. február 17., vasárnap

Megbeszélés nélkül

Nem beszéltünk soha arról, hogy kell-e nekünk Valentin nap vagy sem. Ez  a nap nem foglalkoztatott minket soha.Nem is ítéltük el, nem is fogadtuk el, rajtunk kívül létezett mindig, és talán fog is.
Mikor M. jött fel a lépcsőn tegnap, és a kezében egy becsomagolt valami volt, azonnal tudtam, hogy virág, és azt is, hogy utólag milyen alkalomból kapom. Örültem, és ő is örült az örömömnek, mert ezt akarta látni.
Hogy mi jutott még eszembe tegnap? Az az idő, amikor hiába álltam az ablak előtt befelé figyelve, az utca képét szinte nem is látva, és közben hiába vártam bárkit is.
Nem jött senki se virággal, se anélkül.
Mert volt ilyen is sok éven át. Nőként és emberként is éltem meg a hiányt. Néha azért állok most is úgy az ablak előtt a már nem hiába való várakozás közben, hogy összevessem a jelent azzal múlttal. Pár pillanatig csupán, rövidebb ideig tart, mint leírni. Már nem időzöm hosszan annál az időszaknál.Elengedtem, de az is kellett. 
Mindig minden kell, utólag tudjuk!



17 megjegyzés:

  1. Megbékélni önmagunkkal, sorsunkkal- milyen fontos, és milyen nemes dolog!
    Éva, semmi sem történik ok nélkül!
    Isten áldjon!

    VálaszTörlés
  2. Ismerem, megéltem.S egyszer csak bekövetkezett a csoda. Aztán más csoda. Egyszer lent, aztán fent. Jobb fent, de kell a lent is, így értékesebbé válik.

    VálaszTörlés
  3. óó de csodás csokor!
    Megérdemelted!

    VálaszTörlés
  4. az a jó a csokrokban, hogy nem kell "megérdemelni"
    és hogy milyen jó, hogy van:)

    ismerős ez az érzés, amiről írsz: mindőnk életében van egy ilyen ablak

    ugyanaz az ablak, mégis mennyire másként látunk rajta át, attól függően, mi van benn:))))

    VálaszTörlés
  5. úgy értettem a "megérdemelted" jelzőt, hogy az elég sok negatívnak mondható történés után jó érzés volt egy szép csokrot kapni, ami nagyon szép tavaszidéző is egyben:)

    VálaszTörlés
  6. Júlia, Holdgyöngy,
    elutasítás, megbékélés, fent-lent...Ismerjük ezt a ritmust. Jó tudni, hogy ez egy ritmus, vagyis nem tart örökké.Ez segít a kievickélésből is, de mi mindenképpen kellünk hozzá. Csak mikor benne vagyunk az elmélet kevésnek tűnik, és a hasonló tanácsok is. Az egész lényednek kell olyanná válni, hogy megértsd.
    Amint pozitívabb vagy, bevonzod, ami kell. Mi rángathatjuk ki magunkat bármiből, akármennyire is nem érezzük magunkat rá képesnek. Ha nem is tettel, de a belső világunkkal, azzal, hogy elhisszük a változást, az előző tapasztalatok alapján..Aki megélte, tudja.
    És valóban, az egyik állapot ismerete segít a másik élvezetében. Ha ismertem a rosszat, akkor tudom értékelni a jót.

    VálaszTörlés
  7. Orsi, Katalin,
    megérdemeljük vagy csak úgy kapjuk? Benne van mind a kettő! Mind a kettőtöknek igaza van. Összemosódik, nem lehet szétválasztani az érzést.Abban a csokorban, amit kaphatunk, annyi minden benne van.
    Jó ez az ablak gondolat: A "benttől" függően másképp nézünk ki rajta.
    Ezeket az érzéseket( virág, ajándék, kiérdemeltem, várakozásaink hiábavalósága, beteljesedése...) mindnyájan átéljük, és bizonyára mindenkiben elindítja a saját emlékeket.
    A blogok is ezért jók, emlékeket idéznek, és látjuk, más hogy élte meg.Olyan sokat tanít!

    VálaszTörlés
  8. Sok évet töltöttem el az ablak előtt hiába várakozva. Most már tudom, hogy volt értelme. Sokkal jobban örülök annak amim van. Minden pillanatát külön ajándéknak élem meg. Ami furcsa, hogy ennyi év után sem veszem természetesnek, hogy szeretnek és én is szerethetek.
    Csodának tartom és Isteni kegyelemnek.

    VálaszTörlés
  9. Ez a várakozás milyen ismerős, mint mindenkinek!
    Mióta Gilbert meghalt, már nem várok. Minek, hiszen itt van velem...

    VálaszTörlés
  10. Boró, megvolt a te ablakod is, megvalósult, amit akartál, és tudod is élvezni. Ez sugárzik belőled.

    VálaszTörlés
  11. Flora, az a helyzet más volt, amikor én vártam, akkor nem volt velem senki, nem volt a gondolataimban senki, csak olyan(ok), akit(et) le akartam zárni. Mert olyan szekér volt, amely nem vett fel, vagy már más felvette, és az ilyen szekér sem jár bonyodalmak nélkül.Nehéz kilábalni mégis. Nem mentes az ember a féltékenyégtől, az önsajnálattól a csakazértis reménytől. Olyan is volt, hogy nekem nem kellett még magányoldásra sem.Aztán jön valaki, aki szintén egyedül van, találkozik olyannal, aki szintén egyedül, és még ez sem egyszerű, mert van akinek nem tetszik, mert úgy érzi, hogy ő kap kevesebbet. Van ilyen anyai " szeretet" is, lehet vele megküzdeni éveken át.
    Érzem, hogy Gilbert után már nem vársz mást.
    Nem akarom itt puffogtatni azt a mondást, hogy soha ne mondd,hogy soha, ennek most nincs értelme. Nincs itt az ideje, nem is lesz talán.A te helyzeted más, mint az enyém anno volt.
    A szeretetedet más kapja, van saját családod.

    VálaszTörlés
  12. Igen, én se mondom azt, hogy "soha", mert sohasem lehet tudni... Csak azt, hogy most ez van. S ha így marad, az se baj, nem érzem magam egyedül.

    S nagyon örülök annak, amit te élsz át, vagy valaki más, hasonló páros boldogságban: nem vagyok féltékeny természetű... Mindenesetre, az eddigi alkalmak elől elmenekültem, terhemre voltak valóban.

    VálaszTörlés
  13. Flora, értjük egymást, leírt mondatok helyett is.:-)
    Soha nincs vége, nem teljes az átadandó gondolatok száma. Valami eszembe jut, az újat indít. A bejegyzések utáni kommentek jók, mindenki hozzáteszi, amit gondol,én még azt sem bánom, ha eltér, amit írtam( nem a mostanról beszélek).
    Alkalmak? Menekül az ember, helyesebben nem megy az alkalom elé, mert visszautasítani sem jó, ha nem vagyunk valamire készen. Megbánthat az ember bárkit a maga vélt és valós igazával.
    Amin még szoktam gondolkozni, hogy van, amikor az ember már az elején lezár olyan dolgot, melyet csak a végén kellene.
    Döntést is akkor kell hozni.De ha valamit nem akarok, akkor megteszem az elején, időt sem adok rá, hogy kiforrja magát, amit más esetben megtennék.

    VálaszTörlés
  14. Flora, nagy dolog, nem féltékenynek lenni más boldogságára.Azt sem ítélem el,aki megteszi. Kibe láthatok bele igazán? Milyen szövevényes az emberi érzések sokasága? Hol találom meg én más viselkedésének az okát? Ezért igyekszem nem ítélni.Vagy sikerül vagy nem, olykor belebukom.
    Persze, hogy fáj, amiben nincs részünk. Leginkább akkor fordul elő, ha korábban nem élte át azt az érzést.
    Más rombolni semmiképpen sem szabad, az emberi nagyság itt is kezdődik.
    Az enyémet többször rombolták, így éltem meg. Már az is az, ha elfordulnak tőlem, lelkileg zsarolnak, büntetnek, pedig joguk van hozzá.Joguk van így érezni, mindenki úgy érez, ahogy akar és tud.
    Csak rám ne hasson!Ez már megint egy más téma. Mondom, hogy nincs vége!:-)))

    VálaszTörlés
  15. Szerintem így van jól hogy nincs vége. :)))

    VálaszTörlés
  16. Elvégre beszélgetünk a blogos kereteken belül.:-)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu