Reviczky Krisztina: Árny
Mosott ruhákat teregetve
játszik a fény.
Látszik, amint
fehér sziluettje
a kötelekre csípteti
a feszes anyagot,
a derengő tegnapot,
a fák nesztelen szelét.
De ahogy felhajtod
a ruhák szélét,
hogy tetten érd,
eltűnik, maga után
hagyva valami halk,
reneszánsz zenét.
Még mindig a kinti szárítás ideje van.
Egy blúzom lengedezik az alig szélben, a szellőben, és a légmozgás valóban neszezik. Én legalábbis hallani vélem.
A dróthoz egy csipesszel rögzítettem a vállfa kampós szárát, mert egy fehér blúzt ott lenn látni majd a földön? Nem, nem akarom újra kimosni.
A fák zöldje is látszik, és jó hogy zöldellnek a háttérben, mert így jobban látható a blúzom csipkéje.
Talán éppen ez az a reneszánsz "zene", amit néha viselek is, és nem rajtam hordom, hanem bennem.
Hadd tegyem még azt hozzá, hogy nincs olyan nagyon bent bennem, és nem kezelem annyira sajátként sem, hogy ne legyen másoknak is átadható.
Hello Eva
VálaszTörlésI enlarged the picture to look at the lace on your blouse it is very nice! The contrast of the green is beautiful captured.
Unfortunately the picture is not big enough, but you can see the lace. I have some blouses decorated with lace, not many, but I love them in the summer.
TörlésIf there weren't trees in the background, you wouldn't be able to see it so much. The contrast was necessary.
Yes blogger let me comment!
VálaszTörlésI'm glad.They fixed the error this night.
Törlés