El kellett mennem a kórházba egy kontrollra.
Miután elintéztem a gyógyszertárba indultam, és ehhez a kórház nagy parkjának egy részén kellett átmennem.
Nézegettem közben, pedig sok fáját már ismerem mert régóta élek Sopronban, és sokszor kellett a kórházba mennem valamiért.
Az ősz egyelőre bogyókból és a kínjukban összezsugorodott barna levelekből áll.
A kórház főbejáratánál álló göcsörtös törzsű fa viszont most is megállított, és mellőle még visszanéztem a kórház egyik épületére is.
Ezt hívják főépületnek, és bizony voltam benne sokszor. Az összes műtétem itt volt, mert itt található a sebészet is. A műtétekből volt elég, nekem legalábbis bőven elég. Utána még a visszajárás kötözésekre és varratszedésekre stb.
Itt műtötték az egyik nagylábujjam körmét is. Az akkori problémám kapcsolódik M.-nal való megismerkedésem történetéhez. Az ujjamon egy hatalmas kötés volt (mint egy dundi hurka) a megismerkedésünk napján, és kilógott a fiús szandálomból, mert csak az jött rá a lábomra. Csuda jól néztem ki!:)
Itt van az ultrahang vizsgálat, és bizony az onkológiai bizottság helyszíne is. Ez utóbbi nagyon nehéz és emlékezetes helyszín volt, de remélem már nem lesz az.
A büfé is itt található, a finom kávék, a gombás melegszendvicsek, és a nagyon finom almáspiték vonzó helyszíne.
A kórházakról írni nem örömteli téma, de egy süti emlékével zárni a mondandómat, talán mégsem olyan rossz.
Nagyon változatos ez a bejegyzés! Van benne -mint mindig- sok szép őszcsalogató fotó, komorabb, baljós kórházi emlékidézés és reményteli zárszavak. Ráadásul a büfékínálatból.minden említett elem nagy kedvencem. (Főleg most, hogy tilos az evés. Kávé se...)
VálaszTörlésMég hozzá kell fűznöm, elképzeltem azt a dundi hurkát😂.
TörlésA kórház parkok minden évszakban szépek, általában. A soproni biztos. A fehérvári szintén, igazolhatók, hisz tíz évig munkahelyem volt ott.
A kórházakról szóló emlékek és a jelen is változatos. Már épületek, más orvosok, más bajok és főleg más érzelmek.
TörlésMikor csak egy sima kontrollra kell menni és tudod, hogy jól vagy, akkor a parkban menni is gond nélküli élvezet.
Minden évszakban és időjárásban volt benne részem. Levezetőnek használom a kötelező teendők után.
A büféjük jó, és a felsoroltakat kérem általában, mert nagyon finom mindegyik. Megnézegetem az újságjaikat is mindig, majd megjelenik egy jó adventi újság is, persze nem most. A tavalyit ott vettem meg.
Örülök, hogy nálatok is szép a park, én a sopronival elégedett vagyok. Ha még a munkahelyed is volt, akkor a kapcsolatod szoros, és nemcsak olyan, mint egy betegé.
A dundi hurka " aranyos" volt. :)
Nem tudom miért nem látom a bejegyzéseidet automatikusan. Sajnálom.
VálaszTörlésNapok ota nemcsak a tiedet nem latom automatikusan, hanem senkiet. Eddig neha lathattam, ha valaki uj bejegyzest irt, de mar az a lehetöseg is megszünt. Az okot nem tudom, de nem nalam van a hiba, mert masnal is problema.
TörlésEn is sajnalom, mert a kedvenceimet vegig kell zongoraznom, hogy van-e uj naluk. Kimaradnak megis, akiket szeretnek olvasni.
Ugye, már ez van jó ideje.... Bosszantó
TörlésLiebe Éva,
VálaszTörlésmanche Orte tragen unglaublich viele Erinnerungen in sich. Wenn du heute durch diesen Krankenhauspark gehst, siehst du wahrscheinlich nicht nur die Gebäude und Bäume, sondern gleichzeitig viele verschiedene Zeiten deines eigenen Lebens.
Beim Lesen musste ich über deine Erinnerung an den großen Verband und die Sandalen lächeln. Gerade solche kleinen, fast komischen Einzelheiten bleiben manchmal erstaunlich deutlich im Gedächtnis, selbst wenn die Zeit drumherum alles andere als leicht war.
Ich hoffe sehr, dass der Raum des Onkologiekomitees für dich tatsächlich nur noch ein Ort der Erinnerung bleiben wird und du ihn nie wieder aus diesem Grund betreten musst.
Und ich mag es, dass dein Rundgang nicht dort endet, sondern bei Kaffee, Apfelkuchen und der Erinnerung an einen Keks. Vielleicht ist das gar kein schlechter Umgang mit einem Ort, an dem man so vieles erlebt hat: Das Schwere nicht vergessen, ihm aber auch nicht erlauben, alle anderen Erinnerungen zu verdrängen.
Liebe Grüße
Anette
Liebe Anette,
Törlésich freue mich, dass du geschrieben hast, obwohl du nicht zu Hause bist. Ich warte schon gespannt auf deine Geschichte aus Griechenland.
Es gibt Orte außerhalb unseres Zuhauses, mit denen wir uns sehr verbunden fühlen. Dazu gehören das Klassenzimmer, der Arbeitsplatz, das Krankenhaus, aber auch der Bahnhof.
Beim Onkologie-Komitee des Krankenhauses habe ich gute Nachrichten erhalten. Ich habe meine Mutter mitgenommen und konnte mit ihr hineingehen, um die Meinung der Ärzte zu hören. Sie wurde operiert, ihr wurde eine Brust entfernt.
Ich mag das Buffet dort sehr, es gibt viele Köstlichkeiten. Das warme Pilzsandwich ist manchmal mein Mittagessen dort, wenn ich mittags dort sein muss. Und ihr Apfelkuchen ist besonders lecker.
Mein großer Zeh war ein „Wunder“. :) Ich bin deswegen fast nirgendwo hingegangen, weil er nicht nur hässlich, sondern auch komisch war. Ich bin an den Ort gegangen, wo ich meinen Mann kennengelernt habe, und wir sind seit 26 Jahren zusammen. Wenn ich nicht hingehe, wird er nicht mehr in meinem Leben sein.
Ich freue mich, dass du meinen Beitrag gelesen hast, in dem ich auch über den Krankenhauspark geschrieben habe, und dass du Gärten liebst. Es ist ein wunderschöner, großer "Garten"! Viel Spaß in Griechenland, erstmal richtig ausruhen, dann aktiver werden.
Alles Liebe, Eva