szokásom volt, hogy miután hazaértem a munkából, és becsuktam magam mögött az ajtót, még egy kicsit nyomtam rajta, hogy biztosan kizárjam a külvilágot. Erre vágytam a zajos, néha kesze-kusza nap közben, a külvilág kizárására, csináltam még egy szertartást az ajtóval, ami végleg megnyugtatott. Talán ez egy befelé forduló személytől nem lehet váratlan és szokatlan cselekedet. Túl sok ember vett körül délután és este. Számomra legalábbis túl sokan voltak. Vágytam az egyedüllétre mikor hazaértem. Akkor már tudtam, hogy eljön majd az az idő, amikor sokszor egyedül leszek, és nem fogok vágyni arra, hogy magam legyek.
Íme, eljött. Most elvagyok a saját gondolataimmal, a számítógéppel, könyvekkel, házimunkával. Azzal kell élni, ami adatik. Kár lázadni, csak szorongást ad. Nincs rá szükség.
Olyan helyen dolgoztam, hogy késő este volt már mikor hazaértem. Elővettem még egy könyvet, pörgettem a lapokat, olvasgattam, megnéztem a blogokat. Mécsest gyújtottam, megfürödtem. Anyu is felhívott, és beszélgettünk az eltelt napról. M-nal Skype-on váltottunk még pár mondatot. Így teltek a munka utáni estéim.
A külvilág már nem volt körülöttem, a nappal körülvevő sok ember sem, az ajtón kívül voltak, és ez nagyon kellett nekem akkor az olykor nehéz nap után, mikor annyi mindenről kellett dönteni, megoldani, elrendezni. Szerettem a munkám, de nekem inkább egy egyedül végzendő munka kellett volna, ami nem kifejezetten pedagógusok számára lett kitalálva. Mikor dönteni kellett, hogy mi leszek, még nem voltam tisztában teljesen magammal.
Most már elhagytam a szertartást az ajtó megnyomásával. Egyszerűen becsukom az ajtót, és felakasztom a kulcsot. Kész, ennyi!
Nagyon átérzem, amit írtál. Amíg dolgoztam, az utolsó pár évben a nap legszebb pillanata volt, mikor becsuktam magam mögött az utcai kertkaput, erre a kattanó hangra vártam egész nap. És igen, még lenyomtam a kilincset, hogy biztos legyek benne, kizàrtam a külvilágot. Pedig szerettem a munkám, és én nem vagyok befelé forduló (csak a magam bajaiban🤭). Most ez a 3.év, a covidos is, meg a nyugdíjas is. Azért néha már jó lenne kitárni az ajtót... Nem szó szerint értem.
VálaszTörlésHogy mi milyen egyformán cselekedtünk. :) Jó volt hazaérni.Fárasztó volt már a munka.Vártam a nyugdíjat a végén.Én is 3 éve vagyok nyugdíjban.
TörlésKitárni az ajtót nem szó szerint értve? Talán jó lenne már.
Képzeld, én meg néha nem is csukom be rendesen az ajtót, s kinyilik (van egy szomszédom, aki ilyenkor mindig bekiabál!) (Pedig nem is várok vendégeket!) (Vagy ki tudja, tán tudat alatt?!)
VálaszTörlésMilyen érdekes, nálam is hasonló történik. Rossz a zár. Mióta nem nyomok egyet az ajtón, és nem zárom be a biztonsági zárat is, néha nekem is kinylik. Este mindig leellenőrzöm lefekvés előtt, hogy jól be van-e zárva, nehogy éjjel kinyíljon, mert akkor nem veszem észre, és nyitott ajtónál alszom. Az nem lenne jó!
Törlésaz én ajtómon belül van egy kis biztonsági zár, de sose használom...
TörlésNekem is belül van egy kis biztonsági zár, de használom, mert különben kinyílik az ajtó.
Törlésjut eszembe, a régi családi házunkban, sokszor még a kaput is nyitva hagytuk, tárva-nyitva :)nem is volt tán hozzá kulcs...
TörlésNekünk akkor volt nyitva a kapu, mikor falun laktunk. Ott nem volt szükség kulcsra. Más házaknál is láttam, hogy nem zárják be a kaput.
Törlésmig el nem lopták a kiteregetett főzött brazil farmernadrágom...
TörlésSzerintem nagyon fontos, hogy jól érezzük magunkat otthon, hogy a "díszleteire", a környezetünkre ne unjon rá a szemünk!...
VálaszTörlésNálam az ajtó egyenesen az utcára nyílik, de kívül nincsen kilincs. Volt már (többször is), hogy bevásárláskor kívülről az ajtózárban felejtettem a kulcsot - s vele a ház előtt parkoló autóét is és másnap egy hajléktalan kéregető csöngetett be azzal, hogy kinn a kulcs... Utólag azért beleborzongtam...
Milyen becsületes volt az a hajléktalan kéregető, hogy figyelmezetett arra, hogy kívül van a kulcs.Biztosan meg kellett szokni, hogy az ajtó egyenesen az utcára nyílik.Nekem még ilyen ajtóm nem volt soha.
TörlésÉn is hagytam kulcscsomót a levelesládámban. Úgy hozta utánam egy szomszéd a munkahelymre,hogy ne izguljak, hogy hol van. Én még akkor nem is vettem észre, hogy nincs nálam. Figyelmesnek kell lenni.
Jól érzem magam itthon, még nem untam rá a "díszletekre". Jó volt hazaérni régen is, és most is jó.
Éva, oly nehéz hozzád is kommentet írni. Az én gépemben van a hiba? Én is írhattam volna, vagy helyettem írtál. Én sajnos utolsó lakásomnál megszoktam, a szociális környezet miatt, hogy mindig szigorúan zárni kell, semmit kint nem hagyni, mert csak pillanatai vannak kint, s a pincében is. Nekem az otthonom mindig menedék, ahol önmagam lehettem, s igyekeztem mindig megteremteni azt a környezetet, hogy szerethető is legyen. A munka után, hullafáradtan én sokszor egy-egy Milka csokit vagy 20 deka csokis nápolyit vettem, s kerülővel mentem haza, s közben megettem ezeket. Ilyenkor mindig édes vagy inkább csokis kellett. A szervezetnek, a lelkemnek, mindkettőnek? Aztán a séta, s amit közben eszegettem helyretett, mire hazaértem. Otthon aztán Miska úrfi várt, a kandúr.
VálaszTörlésNem tudom miért nehéz hozzám kommentet írni.Sajnálom.
TörlésNekem is menedék az otthonom, megteremtettem magamnak.Mikor fáradtan hazaértem, élveztem az otthonlétet az ajtó szertartás szerű benyomása után.
Jó volt olvasni, hogy csokiztál és nápolyiztál egy fárasztó nap után. Kellett a kényeztetés az édességgel, és a séta is. Én busszal jöttem haza, pedig egy séta jobb lett volna talán. Mivel késő estig, általában este 10-ig dolgoztam kicsit féltem is a sötétben hazajönni. Lehet, hogy oktalanul, de így éreztem, ezért maradt számomra a busz.Közel van hozzám a buszmegálló.
Jó érzés lehetett, hogy Miska úrfi várt rád.Biztosan szeretted, és jó volt megsimogatni, ő pedig kifejezte a szeretetét.Szinte látlak benneteket.
Kulcs...
VálaszTörlésKizárt, hogy bármi nyitva maradhasson...
Pedig jó lenne.
Háttal vagyunk mindennek, egyetlen kapu nyílik előttem - a szépséges Duna panorámája.
Tizedik év... sok és kevés.
Elhiszem, hogy nemkívánatos, hogy bármi is nyitva maradjon. Ilyen világot élünk.
TörlésSzívesen nézegetem nálad a Duna panorámáját a képeken.
Ezek szerint 10 éve laktok ott.Belaktátok a helyet már.Otthonotokká vált, igyekeztetek megteremteni.Jó lehet hazaérni nektek is.
Tíz éve nyugger vagyok, pontosabban nyáron ünnepelhetek!
VálaszTörlésAkkor már kipihented a munkahelyed fáradalmait. Én 3 éve vagyok nyugdíjban, és én is kipihentem már magam.
Törlésennyi idő után én már dolgozni szerettem volna újra
TörlésÉn nem szeretnék újra dolgozni. Elmúlt a munkahely utáni vágyam. Belefáradtam.
TörlésNekem hiányzik valami...
TörlésTalán ha több idő telik el, akkor én is érezni fogom ezt az érzést.Megvolt a társaságom, a gyerekkel és a kollégákkal sokat tudtam beszélgetni.Nem volt időm arra, hogy berozsdásodjom a hangom.
Törlésképzeljétek, ma arról álmodtam , hogy újra tanithattam, kicsi elsősöket, de nagy örömmel!!!
TörlésSokat foglalkoztat téged még a tanítás élménye, ezért álmodtál róla biztosan. Éppen ma olvastam nálad a tanítással eltöltött időszakodról 2 bejegyzést is. Én nem emlékszem az álmamimra, ezért nem tudom, hogy szoktam-e a munkahelyi éveimről álmodni.Biztosan szoktam, 40 év nagy idő, hogy nyomtalanul elmúljon, és az álmaimban ne jöjjön elő. Napközben szoktam rá gondolni.
Törlésbiztos éjjel is, csak elfelejted
TörlésKülönös dolog törtémt velem, 2 reggel is emlékeztem az álmaimra, pedig nem szoktam. Munkahelyi most sem volt közöttük.
Törléstudatositsd magadban, hogy emlékezni akarsz, elalvás előtt!
TörlésMajd kipróbálom.
TörlésEl se merem mondani, hogy sok-sok éve nyitott kapunál és nyitott ajtónál alszom. Bárki besétálhatna és befeküdhetne mellém az ágyba, bruhahaha. Igaz a kutymákok itt vannak, de egyik sem vérmes jószág. Ettől függetlenül nagyon várom a munkanap végét és a hazaérést. Aki emberekkel dolgozik, általában szeret magányban lenni. Ránk szociális dolgozókra azt mondják, mi magunk vagyunk a munkaeszközünk. Bizony eléggé megtépázódik a munkaeszköz a nap folyamán, jó végre egyedül lenni, bármennyire is szeretem a munkámat. Sokat gondolok arra, hogy a régi rendszerben idén nyugdíjba mehetnék, és nem is bánnám. Itt a kertem, legalább szép nyugodtan elművelgetném, nem munka után már fáradtan kéne kipréselni magamból még azt is.
VálaszTörlésEhhez képest még minimum tíz évig kell dolgoznom, amit most el se tudok képzelni hogy lesz. Szoktunk is viccelődni a csajokkal, hogy majd járókával megyünk gondozni az öregeket...csak ez sajnos nem is olyan vicces.
Hol van az a csodahely?
TörlésNagy bátorság kell ahhoz, hogy nyitott kapunál és ajtónál aludj. Biztos vagy benne, hogy nem történik semmi baj, ha meg mered tenni. Jó tapasztalataid lehetnek.
TörlésSok hasonlóság van közöttünk. Én is vártam már a nyugdíjat, és szerettem egyedül lenni a munka után, ahogy írtam is a bejegyzésemben.
Neked ott van a kert, elfoglalod majd magad vele ha eljön az idő, és nyugdíjba mehetsz.
Mi is viccelődtünk, hogy majd járókával fogunk menni, de a lépcsőkre az sem jó.Liftről álmodoztunk, de nem adatott meg. A második emeleten volt a munkahelyem egy négy emeletes épületben. Voltak akiknek még magasabbra kellett menniük, mint nekem.
Még 10 év? Nem semmi, amit még le kell dolgoznod. Kívánok hozzá sok erőt és egészséget.
Márta, ez a Börzsöny egy kis faluja.
TörlésÉva, pedig nem érzem, hogy ehhez akkora bátorság kéne. Sose voltam mondjuk különösebben félős tipus, de azért az előző lakóhelyeken zárva voltak a dolgok. Itt valahogy más ebben a kis faluban, ahol ismerjük egymást és a szomszédok is figyelnek egymásra.
TörlésA járóka ugye nálunk azért külön poén, mivel a járókás gondozottjainkhoz mennénk járókával, ami bizony könnyen meglehet az egyre emelkedő nyugdíjkorhatárt elnézve. Szóval álmodozhatok én kertről, aztán lehet már a házból se tudok majd kilépni, annyira le leszek rokkanva még plusz tíz évnyi szociális munka után, hogy azonnal költözhetek be az öregotthonba, persze ha elég lesz rá a minimálbér után járó nyugdíj bruhahaha.
Függ a közösségtől, hogy nyitott ajtónál alhass.Én személy szerint nagyon örülök, hogy ilyen helyen laksz, ahol figyelnek egymásra a szomszédok. Jó dolog.
TörlésTudom, hogy járókás emberekeről gondoskodsz, és külön poén, hogy járókeretes járókeretest gondozon.Adódik a helyzetből a vicc.Nem csodálom, hogy eszetekbe jutott.
Azért bízz abban, hogy várnak még szép évek rád a nyugdíjban is, és nem robbansz le annyira, mint pl. én. Tudom, hogy 10 év az nagy idő, és bármi megtörténhet. Bár bízni kell! Kívánom neked nagyon.
Bizony nagyon függ a közösségtől. laktam én Pets közeli kisvárosban, ahol kiabálhattam én éjjel, mikor betört valaki, az égvilágon senki, de senki nem jött ki az utcára a szomszédok közül.
TörlésA nyugdíjas évek meg oly beláthatatlanul messze kerültek, főleg, hogy már most le vagyok robbanva, hogy az szinte felfoghatatlan. És még ki tudja hány évre emelik addig.
Jó helyen laksz, törődnek az emberek egymással. Nem olyan, mint amikor abban a kisvárosban laktál.
TörlésSajnálom, hogy már most le vagy robbanva. Nem tudom mennyi évre emelik fel a nyugdíj korhatárt, de inkább azt remélem, hogy nem teszik meg. Sok ember annyira beteg lesz mire a nyugdíjhoz ér, és már nem tudja élvezni a nyugodt éveket. Ez így nagyon rossz. Gondolok rád, hogy nálad ez ne következzen be.Legyen még azért elég egészséged is, mire odáig elérsz, ne csak betegséggel kelljen küzdened.