Este van és csend. Besötétedett, még mindig korán sötétedik, de érezhetően hosszabbodnak már a nappalok. Égnek már az utcán a lámpák, az egyik éppen az ablakom előtt van, látom a fényét, ha eljön az este.
Meggyújtottam a mécsesemet egy sercegő gyufával, remegve pislákol, és azon gondolkoztam, hogy vannak jó emberek. Soha nem kérem, de ők önként adják, amit adnak.
Ha leviszem a szemetemet, és éppen jön valaki velem szemben vagy mögöttem, akkor elkérik, és leviszik helyettem. Ha az ajtón akarok bejönni, kinyitják nekem. Ha véletlenül szomszédokkal találkozom a boltból jövet, akkor elkérik a táskámat, felhozzák, és leteszik az ajtóm elé. A hátitáskámat is el akarják kérni, de azt azért nem adom, mert az már jól el van igazítva a hátamon. Ha a lépcsőn megyek a mankómmal, akkor megállnak, megvárják míg fel- vagy leérek, és mondogatják közben, hogy ne siessek, mert ők ráérnek. Tulajdonképpen én is, de nem akarom megváratni őket. Lassú vagyok, különösen a lépcsőkön. Úgy megyek, hogy leteszem az egyik lábam, aztán a másikat mellé, és így folytatom, míg el nem fogynak a lépcsők.
Rám mosolyognak, én is rájuk, és az a mosoly rajtam ül, míg haza nem érek.
Nem tudom viszonozni a jóságukat csak egy köszönettel, de nem is várják el tőlem, hogy más egyebet is adjak. Ha én tudnék másnak segíteni, akkor én is ugyanezt tenném, ahogy meg is tettem a múltban. Most visszakapom a jóságot, és ezt csak jó és szép szavakkal tudom tudtukra adni, hogy mennyire jólesik.
Vannak jó emberek. :)
VálaszTörlésÉs vannak mások, akik nem biztos, hogy azért nem segítőkészek, vagy a másikkal törődők, mert nem jó emberek, hanem azért, mert észre sem veszik, hogy segíthetnének, hogy milyen kicsivel is jót tennének, nem figyelnek fel ezekre, pedig ezzel milyen örömet és hálaérzést (is) okoznának.
Mert én úgy gondolom, hogy a hála érzése a másik iránt is valami isteni jó és megható. Ilyenkor nem csak azt kapja az ember az "adományozótól", hogy segített, előre engedett, kinyitotta az ajtót, levette a polcról a magasra tett árut, engedte előre az embert, stb, hanem azt is, hogy érezheti a hálát az, akivel ezt tette. Kettős boldog örömérzés. És milyen jó sokáig tart, melengeti a szívet...
Betty, milyen igazad van mind a két dologban. Beleillik a bejegyzésembe az, amiről írtál. Köszönöm.
TörlésVan aki nem veszi észre, hogy segíthetett volna. Milyen kellemetlen érzés lehet az, ha eléggé érzékeny az illető, ha később rájön, de a lehetőség már elszaladt. Attól ő még jó ember, csak ott és akkor figyelmetlen volt, és kihagyott egy lehetőséget, hogy másnak segítsen és örömet okozzon.
Abban is igazad van, hogy visszahat az illetőre a jó érzés akkor, ha segített valakinek. Kettős az örömérzés bizony. Mert segíteni jó dolog, és jó látni, hogy a másik örül, és köszönetet mond.Jó az adónak, és jó a kapónak is.
Hány rosszul sikerült vagy elszalasztott pillanatról lehetne beszámolni! Hogyan, hol őrizze ezt az ember?
VálaszTörlésA gondoltainkban benne vannak az elszalasztott pillanatok, és bár minden helyzet más és más, előjönnek, ha jön az új lehetőség.
TörlésEgy slágerszöveg jut eszembe: „Elmúlt a pillanat s én élek”. A mulasztás fáj. Az általa okozott lelkiismereti negatív érzés arra jó, hogy a továbbiakban éljünk az adódó lehetőségekkel. Mindenki sokat mulaszt életében, s csakugyan nem pörgetheti vissza az időt, hogy módosítson egykori magatartásán.
VálaszTörlésMilyen igaza van a slágerszövegnek. Még tovább élünk az elszalasztott pillanat után, és jönnek új és új lehetőségek, hogy helyrehozzuk a mulasztást.Az időt nem pörgethetjük vissza, de van jelen és jövő, és megtanulunk figyelmesebbnek lenni. Akkor elönt a jó érzés, hogy mégis tehetek valami hasznosat és jót annak, akinek szüksége van rá.
TörlésJó olvasni.
VálaszTörlésÉs jó tudni, hogy adhatunk és kaphatunk.
Felépül az élet egy szakasza az adásból és a kapásból.Fontos dolog. Figyelmesnek kell lenni, és meg tudjuk csinálni.Jó tudni, hogy megtettük, ha sikerül.
TörlésFontos dolog adni és tudni elfogadni. Eddig nagyjábol már megy. Az első mindig is könnyen, a második kicsit nehezebben. Egy maradt hátra: KÉRNI... Ez még nehezen megy, szinte sehogyan sem...
VálaszTörlésSzámomra is a kérés megy nehezen. Olyankor inkább hallgatok. Szerencsére a szomszédaim önként adják, amit adnak, így a kérésre nem kerül sor.
TörlésMegtanultam elfogadni, ha szükségem van rá. Az adás megy könnyen.
Kérni és elfogadni is nehéz. Ezt megtapasztalhattam az elmúlt évben, amikor hosszú ideig rászorultam mindkettőre - főleg ezért is nem tudom rászánni magam, hogy a közös blogba évértékelőt írjak, nem akarom felidézni.
TörlésÉva, jó emberekkel vagy körülvéve a házatokban, ez megnyugtató.
Sajnálom, hogy ilyen éved volt a tavalyi. Nehéz átélni, ha rászorul az ember a kérésre és az elfogadásra, de meg kell tanulni, mert nélküle még nehezebbé tesszük a magunk életét. Van amikor nincs más megoldás. Sajnos ez így van. Csak nehéz megtenni, akármennyire is szükséges. Így is sok mindent megcsinálok egyedül is, gondolom te is.
TörlésDélben mentem le a levelesládámhoz, egy szomszéd megkérdezte, hogy segíthet-e, de mondtam, hogy ezt el tudom intézni egyedül is. Gondoltam a blogomra, hogy íme megismétlődött az, amiről írtam.
Éva, jó hogy ilyen segítőkész és kedves emberek vesznek körül. Te egyéniségedből fakadhat... Azt hiszem, az a közmondás, hogy amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten, ideillik. :)
TörlésNem mindig lehet, nem mindig tudja az ember viszonozni a jóságot. A másoknak adás kárpótlás - is.
Sokszor van az is, hogy nem tettekkel adunk vagy kapunk. Hanem egy mosollyal, egy pillantással, egy mozdulattal, a megfelelő pillanatban kimondott szavainkkal. A figyelem egymás iránt, a lelki érzékenység óriási érték egy emberben.
Rózsa, "...nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem."...
TörlésMégis, meg kellene tanulni kérni. Nekem se megy.
Rhumel, igazad van a közmondással.
TörlésValóban nem mindig tudom viszonozni a jóságot, de nem is várják el tőlem. Van a mosoly,egy pillantás egy mozdulat ( ahogy írod is) és a szó, hogy köszönöm.Szép szó, szükség van rá. Ez elégnek tűnik, úgy látom. Nem is várnak el többet.
Kedves E., Itt tartok én is, pedig egyre jobban rászorulok majd... Tegnap tettem egy lépést ezirányba (barátnőm már többször is felajánlotta): megkértem, hogy ő főzzön levest a jövő keddi vacsorára ötünknek...
Törlésvannak napok, amikor én is sorozatban tapasztalom az emberek udvariasságát, jószándékát, előzékenységét...nekem is jólesik!
VálaszTörlésÖrülök, hogy részed van benne neked is. Olyan jó érzés.
TörlésJól esett a szívemnek ezt olvasni.
VálaszTörlésÖrülök neki! :)
Törlés