2017. január 11., szerda

Késő


estig dolgozom, a buszmegállóból egy utcai hőmérőre látok, és a hidegtől könnycseppes szememmel látom a mínusz 9 fokot, felhúzom a kesztyűmet. Este úgyis előkerül a kézkrém, mert a hideg érzékennyé, pirossá teszi a kezem. A január fehér és hideg.
Lassan itt van az iskolákban a félév a gyerekek fele üldögél tanulás nélkül, mert már úgyis mindegy, a másik fele belehúz, hátha menthető még, ami menthető. Mi pedig ott vagyunk biztatónak, segítőnek, olykor kemény kényszerítőknek azok számára, akik úgy gondolják úgyis mindegy, és a meggyőzés sem használ. 
Szerencsére vannak olyanok, akik tudják, hogy tanulni kell, sőt élvezik is.

6 megjegyzés:

  1. A kezem állapotát én sem értettem mire rájöttem mitől lett olyan. Régen olvastam tőled tanulós (diák) történetet. Szerettem olvasni, amikor róluk írtál.

    VálaszTörlés
  2. Évikém bármerre is jársz, kivánok itt is Nagyon Boldog Születésnapot és jó egészséget sok szeretettel.Most is mint mindig várlak vissza!! <3 Puszillak: Zsóka

    VálaszTörlés
  3. mintha csak ma írtál volna
    (legalábbis, ami a havas képeket illeti

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu