2016. január 30., szombat

Zárás

Elment minden hó a nappali plusz 9 fokokkal, pedig szeretem a fehérséget.
Most volt a félév zárása a munkahelyemen. Készültek a statisztikák, értékeltük a kollégákkal, én 2x is a gyerekekkel, mert volt mit! 
Rakom a "téglákat", ha kettő néha már fent van, három leomlik, de nem is a végeredmény fontos, hanem maga az építkezés folyamata. Ezt már sokszor elemeztük.
Munkám alapja a szó a mondat, sokat kell beszélni, pedig alapjában véve introvertált típus vagyok. Szívesen vagyok csendben, befelé fordulva. Nem tudom milyen munka lett volna igazán megfelelő számomra, valami olyan, ahol csendben lehet alkotni.
Belejöttem persze a beszédbe, mert kell, de a csend az én lételemem.


15 megjegyzés:

  1. eszembe juttattad Susan Cain könyvét biztos emlékszel, beszéltünk már róla

    http://bookline.hu/product/home.action?_v=Susan_Cain_Csend_A_hallgatas_ereje_egy_harsany_vilagban&id=116802&type=22

    meg Flora blogjában a szerepeinkről: a munkahelyeden felveszed a beszélő álarcodat, máshol meg a szemlélődő álarcodat (mennyire sokat köszönhetünk ennek:))meseszép ez a fotód is)

    VálaszTörlés
  2. http://www.quietrev.com/
    és találtam ezt a szép oldalt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig jó linkeket hozol. A fenti könyvet megkeresem. Éppen illik a helyzetemre.

      Törlés
  3. Éva! Gyönyörű ez a fotód! A beszéd, a kibeszélés pedig lehet ha jót tesz neked most... Lehet ha pont ez kell... Te úgyis kapsz magadnak " csendet" is, amikor csak befele fordulsz és meghallod saját magadat...

    Katalin! Köszönöm a könyvajánlót, utána fogok olvasni :)

    VálaszTörlés
  4. Magadról írva oly sokszor ismerek magamra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vagyunk páran. van akit fáraszt, van akit nem. Engem az előbbi!

      Törlés
  5. szeretném hinni, hogy tudod: a zárás után mindig egy nyitás is következik egy újra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg is nyitottuk az új félévet, ha erre gondolsz. :-) Ha egy újabb írásomra, akkor arra azt kell mondani, hogy ihlethiányban szenvedek!

      Törlés
  6. Sokat gondolkodtam ezen a bejegyzéseden. Ha még a munkádban is csendben lennél, nem lenne túl sok a csend? Vagy mégis az lenne jobb?
    Egyik fősulis találkozónkon rájöttem, hogy minden fajta munkába bele lehet fáradni, meg lehet unni, kényszerré tud válni. Egyik osztálytársam nyitott egy magán bölcsődét és annyira lelkesen mesélt róla, hogy öröm volt hallgatni, a következő találkozón már eltűnt a lelkesedés legkisebb morzsája is.Teljesen belefáradt. És ezt láttam a többieken is. Szerintem nagyon ritka az az ember, aki megtalálja az ideális munkát és azt egész életén keresztül képes lelkesen csinálni. Talán az volna jó, ha tudnánk kedvünk szerint időnként váltani, de ezt kevesen tehetik meg. Sokszor még azt sem tudjuk, mi lenne számunkra a legjobb, mert az elképzelésünk nem passzolna ahhoz, amiben fejlődnünk kell, tehát az élet másfelé terelget. Ilyesmik jutottak eszembe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. van ilyen, az igazi munkába nem lehet belefáradni,
      csak a robotba

      90éves hölgyeket látok lelkesedni a kutatási munkájáért, és látok 20-on éveseket kiégni

      Törlés
    2. Van egy olyan érzésem, hogy belefáradtam a pedagógus munkába.Mostanában azért drukkolok,hogy kitartson ez a munkahely nyugdíjig, és ne kelljen munkanélküliként élnem. Változtatásra nem is gondolok. Hogy a csendet kívánom, talán ez is a fáradtság jele, de a zajt soha nem is szeretettem.

      Törlés
  7. Szerintem az igazi munkába is bele lehet fáradni. Nagyon is.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu