Mikor délután dolgozni megyek vigyázni kell, hogy el ne késsem a munkahelyemről, mert annyi a látnivaló. Pedig leginkább tejüveg, fehér és alumínium szürke amit látok.
Jurij Nabigin: Téli tölgy c. írása jut eszembe, melyben egy kisfiú rendszeresen elkésik az iskolából, mert az iskolába vezető több kilométeres úton annyi néznivaló van, különösen egy tölgyfa, mely télen hótól csipkés, és sok kis állat lakik benne. El lehet mellette hosszan időzni.
Egyszer a tanító néni hazafelé elkíséri, hogy a szülőkkel beszéljen a fiúcska késéseiről, de együtt lekésik a megbeszélt időpontot.
Én korábban indulok, biztos, ami biztos alapon, aztán mikor megérkezem, hagyok magamnak időt arra, hogy kicsit hosszabban kinézzek a tanulószoba ablakán.
A képeid olyan csodaszépek, hogy megszerettetik velem a telet (majdnem)!
VálaszTörlésDe ezt már máskor is mondtam, azt hiszem.
óh, jégvirág, de rég láttam már,
VálaszTörlésés azok a deres fák, hihetetlen szépségesek, hát csipkefa mind:))
Csak is így érdemes munkába járni, élni, menni, ... bármit. Keresve, látva.
VálaszTörlésPont így! :) de szép ez a történet-részlet! - és felétek ilyen szép most...?
VálaszTörlésSzép volt ez a történet, s a fotók!
VálaszTörlésGyönyörűek a fotóid és a történetet is megszerettem...
VálaszTörlésNem is tudom mióta olvaslak. Régóta. Amióta felfedeztem a blogvilágot! Ritkán vagyok erre, pedig jó! Ha olvaslak az nagyon! :) Köszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm Nektek!
VálaszTörlésKöszönöm Nektek!
VálaszTörlés