2015. augusztus 13., csütörtök

Aláhúzások




Olvasom Alice Munro történeteit, a legutóbbit " Esély" címmel. Mivel írtunk nem is oly régen a jegyzetelésekről, aláhúzásokról, felfigyeltem benne erre a pár sorra:

" Úgy tűnt akkoriban két-három laponként az aláhúzás orgiáját rendezte. Kíváncsi lett ezekre a bekezdésekre, de ahogy újra olvasta őket, észrevette, hogy amire egykor oly mohón csapott le, most inkább ködösnek és nyugtalanítónak tűnt." *

Így lesz velünk is, vagy már van is? Talán más szavakat használnék a ködös és a nyugtalanító helyett arra, hogy a hajdan aláhúzott mondatok milyenekké váltak számomra később. 
Például: idejétmúlt, nem fontos, szirupos, közhelyes... Mit lehetne még írni?
A régi füzetembe kiírt fiatalkori jegyzeteléseim, versek, verstöredékek,könyvekből kiírt mondatok egy részét már nem tartanám méltónak, hogy leírjam. Valahol ott bújik meg bennük az "igazság", de már csak átfutnék rajtuk.
Változunk, túlnövünk, az aláhúzott, kijegyzetelt mondatainkon...
10 év múlva mi lesz? Más leszek, az biztos, ha az alap, amire építkezem meg is marad.
Hogy fog kinézni a jegyzetelős füzetem? Fogok egyáltalán jegyzetelni, vagy már csak aszerint élni, amelyet észrevettem, és méltónak találtam bármire is, hogy egészen lassan megváltoztasson. Egyáltalán működik ez így?
* A könyv címe, melyben az Esély c. történet van így szól: Csend, vétkek, szenvedély.



U.i.: Hoztam azokról képet a könyvekről, melyeket már elolvastam, illetve párhuzamosan olvasok. Ezekből 3 is blogos ajánlása.

4 megjegyzés:

  1. Szinte ráválaszol a feszegetett kérdéseidre délelőtt látott filmem. Az AGYMANÓK (bár gyerekfilm, mégis felnőtteknek szólónak érzem,
    egy elszakadás az addigi környezettől, egy változás tényleg olyan érzés, mint ahogy az Agymanók fejhadiszállása körüli személyiség-szigetek is ténylegesen összeomlanak egy-egy csalódás hatására. Talán sokszor tényleg úgy éljük meg a lelkükben bekövetkezett változásokat, hogy az addigi világunk lerombolódik és újat kell építeni helyette.
    Számomra nincsenek idejétmúlt, érvénytelen dolgok. Az életem minden történése akkor és ott úgy volt érvényes, ahogy akkor éltem meg. Nem minősítem se sziruposnak, se közhelyesnek, se semmilyennek. Elfogadom, hogy akkor olyan voltam amilyen, és tisztelettel nézem, mert HISZEN az kellett ahhoz, hogy most emígy lássam a dolgokat ahogy látom. Talán másként most, de ahhoz kellettek az alaplépcsők.igen, túlnövünk, de hálásan köszönöm az akkori kijegyzetelt, aláhúzott gondolatokat .
    Érzem, te is erről beszélsz.

    és én hiszem (talán veled ellentétben),. hogy nálam sosem fog eljönni az az időszak, hogy már ne jegyzeteljek (ne tanulnék), hanem az addig megéltekből felépült személyiségemben gyönyörködjek.

    Biztos kellenek az aggkori jegyzeteim is majd :))). Nem másnak, magamnak, a jegyzeteimből tanulok, a hálanaplóm is ilyen jegyzet (rajzokkal, saját és mások értékes gondolataival) sosem leszek teljesen kész...csak a kíváncsiságom iránya fog változni

    VálaszTörlés
  2. Így igaz! Ott és akkor olyanok voltunk, nem tudtunk mások lenni, olyan volt életünk azon szakasza, és természetes, hogy alakulunk.
    A jegyzetelésünk témájából is látjuk, hogy miben változtunk. Régen sokat írtam a magányról, ma ez már nem aktuális pl.Voltak fellengzős gondolatok is kiírva, ma már a természetesen egyszerű jobban vonz.
    Én néha úgy érzem jegyzetelek, és a szavak egy füzetben ott vannak, de kérdem én mi okozza bennünk a változást? Nem csak az idézetek, hanem mindenféle hatások, emberek, történések, utazások, olvasmányok stb.
    Eszembe jutott a mondás, ha szomjasak vagyunk,nem olvasni kell róla, hanem inni. Ezért jutott eszembe, hogy vannak teleírt füzeteink, de remélem meg is éljük a benne levőket.Mert nem véletlen kattantunk rá azokra a mondatokra. Én úgy érzem megélem őket, vagy rajta vannak a vágylistámon, ami bevonzza majd egyszer őket. Valószínű én is jegyzetelni fogok, csak az akkori énemnek megfelelően, és nem tudom mit fogok gondolni a mostaniakról.
    Nem olvasom át , amit írtam, jöttek a gondolatok, és köszönöm, hogy olyan jókat írtál kiegészítésnek.Sokszor megfontolandó, hozzáértő, okos szavakat kapok tőled. Őszintéket, ezt még le kell írnom. Mindig a hozzászólásokkal teljes egy írás.
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. Én azt figyeltem meg, ha rögtön nem írom ki, hanem cédulázom,mikor kimásolnám előfordul, hogy nem értem miért jelöltem be. Valószínű olvasáskor az akkori szövegkörnyezetben egészen másként hat, mint kiemelve. Természetesen vannak mondatok, szövegek, melyekre ez nem igaz. S azt is megfigyeltem, ami abban az élethelyzetben foglalkoztat, arra reagálok, ahhoz figyelek fel gondolatokra. S visszaolvasva évtizedes bejegyzéseket ill. kijegyzéseket, van ami máig aktuális. Talán ezek az örök érvényű gondolatok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen , ezekkel is egyetértek. Arra figyelünk fel, ami foglakoztat, és akár segíthet is a problémán, új szempontot ad, de akár valamilyen pozitív dolog átlátásában is.Egyetértek az örökérvényű gondolatokkal is. A sokáig fennmaradó könyvek, a klasszikusok, de vegyük csak a Bibliát örök érvényűeket fogalmaznak meg. Az én alapegyéniségem számára vannak örök érvényűek, de amiben változtam,azt az egykor ilyen voltam kategóriába teszem.
      A másik általános téma a szövegkörnyezetből való kiemelés... Ez sem egyszerű dolog.Sokat foglalkoztatja a blogosokat is.
      Köszönöm a te kiegészítő gondolataidat is. Egyre teljesebb a téma.

      Törlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu