2014. május 15., csütörtök

Valami más


Mivel több mint 30 éves a lakótelep ahol élek, volt idejük a fáknak, bokroknak felnőni, és a mindenféle felújítási programoknak köszönhetően a házak is színesednek. Egészen élhetővé vált már a hely.
Viszont jó elmenni valahova, ahol szabálytalanabbak a formák, nagyobb a tér, ahol ott van a természet, és tárgyak várnak sorsukra; a már egyre ritkuló használatra, vagy tétlenség által egyre gyorsuló pusztulásra, melynek itt méltósága van. Minden tárgy munkában öregedett meg, nem lett divatból lecserélve idejekorán.
Áhítattal botorkál az a bizonyos lakótelepi, járkál bent is, kint is, bevállalva az esőt, mert aztán visszamehet a konyhába melegedni, száradni, mert míg távol volt, tettek pár fahasábot a sparhelt tüzére, és elkészült a kávé is.


7 megjegyzés:

  1. de szép! :)

    és látom, akadt azért jóféle sütike is, nyelvünk kényeztetésére ebben az esős, de szép időben

    VálaszTörlés
  2. Ismerős hangulat.... ami körbefon. És kell.

    VálaszTörlés
  3. És milyen szép csészében kaptad a kávét!
    stali

    VálaszTörlés
  4. Jó szeretni , ami a miénk, és felfedezni valamit, ami másé, mégis közös kincsünk- jó találkozni, s megszárítkozni:)Szép.

    VálaszTörlés
  5. Az ott fent, egy sótartó ugye? Ugyanezzel a mintával van egy kis csöbregem.:)

    VálaszTörlés
  6. Jóféle sütike, kávé, benti meleg, beszélgetések( én többnyire figyelek, mert a német nem megy), kint eső, vasárnap délután... Jó ez így minden együtt.
    M.köszöntötte az anyukáját Anyák napján, ami múlt vasárnap volt Ausztriában.
    Igen, sótartó, egy régi kamra ablakában....

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu