2014. január 9., csütörtök

Könyvek

Kolléganőm, akivel sok együtt töltött év alatt volt időnk az életről is elmélkedni, azért vett meg magának egy könyvet, majd egy példányt nekem is belőle, mert így kezdődik: 
" Az élet nehéz.
Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike. Mégpedig azért, mert ha valóban beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta. Amikor valóban értjük- fölfogjuk és elfogadjuk-, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni.... Az élet problémák láncolata. Megoldani akarjuk őket vagy sopánkodni felettük?"
M. Scott Peck: Úttalan utakon

Mártánál olvastam tegnap  Ljudmila Ulickajáról, erről jutott eszembe hogyan került hozzám  az írónő egyik könyve.
Úgy veszek könyvet, hogy beleolvasok, legtöbbször rögtön az első oldalt kezdem el, és az első mondat már nagy valószínűséggel tudatja is velem, hogy szeretni fogom( akarom-e) a könyvet vagy sem. 
Az Örökbecsű limlom ( mikor először olvastam a címet, liliomnak olvastam!) címűt megvettem tőle, mert így kezdődik: 
" Erős kötődésem  a tárgyakhoz - életükhöz, lokális vonatkozásukhoz, születésükhöz és halálukhoz - ahhoz vezetett, hogy egy régi cipős dobozba bepakoltam mindent, amitől nehéz volt megválnom..."
Felsorolja mi mindent tett a dobozba, és eléggé mohó kíváncsisággal olvastam, hogyan is tovább azzal a dobozzal:
"És vagy harminc éven át hurcoltam magammal lakásról lakásra, míg az egyik utolsó költözködés alkalmával, attól a vágytól vezérelve, hogy megszabadulok minden kacattól, ki nem dobtam ezeket a semmirevaló értékeket a szemétbe. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy megszabadultam a múltamtól, és nem szorongatja többé a torkomat. De szó sincs róla: ezekre a kihajított dolgokra - kivétel nélkül mindegyikre! - emlékszem....
...Sajnos a cipős doboz talán olyan modell vagy esetleg metafora, amely  a gazdagság felhalmozásának, majd a tőle való megszabadulásának univerzális folyamatát írja le."



24 megjegyzés:

  1. Ez a ciposdobozos nevezzem szimbolumnak nagyon tetszik, es valahogy megvan nalam is.Vannak targyaim, vagy kaptam, vagy en vettem, amiket hasonloan hordozok.Vittem haza is mindig, amikor surun utaztam.Van egy kendom-salam is, egeszen kicsi, mindig az volt a nyakamon.Egy ido utan ugy ereztem a repules anelkul bajjal jarna.Aztan neha van olyan, amitol megszabadulok, vagy szabadulnek, de az emleke marad.Milyen igaz:) Biztosan nem veletlenul van/volt kivalasztva.

    VálaszTörlés
  2. Könyveket jegyeztem, ezt még nem olvastam Ulickajától. Velem a kedvencek átjöttek a házba, egy-kettő maradt otthon, hogy ott se legyek egyedül.

    VálaszTörlés
  3. iszonyatosan sok minden van itt bepréselve egy cipősdobozba, most ebben a posztban:))

    két legfontosabb:
    "az élet nehéz, és ha ezt tudjuk megszűnik nehéznek lenni"...igazmondásokkal az a bajom, hogy nem húzható mindenre rá, nem mondhatom a sokgyermekes családnak kilakoltatás után, sem a munkanélkülinek...vagyis mint minden filozófiai összegzés EGY konkrét esetre értendő, és nem jól hangzik a környezetéből kiragadva általánosításra...

    a másik, az "örökbecsű limlom", mert kellenek ilyenek, pont azért mert ha csak az emlékeinkben van meg, elfelejtjük. Én legalábbis, iszonyatosan feledékeny lettem, és szükségem van elraktározni tárgyiasan is, nem elég csupán emlékezetben tartani...

    VálaszTörlés
  4. Én már nagyon nem szeretnék költözni, de tudom,ez nem kívánságlista.:)
    Ha kell,akkor majd kell.
    Ma is szeretnék selejtezni,remélem,hogy lesz hozzá energiám,az akarat már régóta megvan,csak nagyon fáradékony vagyok.:(
    A cipősdoboz nagyon jó!!!Akár egy láda is.

    VálaszTörlés
  5. Mamka, és a beletett dolgaink közül vannak olyanok, melyekre később vissza akarunk térni, ahogy magunkban is félreteszünk, szemet hunyunk néhány dolog felett. Aztán egyszer kikerülhetetlen lesz már, hogy foglalkozzunk vele.
    Ulickaja is ír a tárgyairól, de önmaga javítgatásáról is: " Arra készültem, hogy egyszer mindezt megjavítgatom, kipofozgatom, összeragasztgatom,megfoltozom, vagy egyszerűen helyet találok neki."
    Én szinte soha nem térek vissza rájuk. A tárgyi emlékeken nem is akarok változtatni,a kacatos dobozom pedig sokáig ott van, anélkül, hogy belenéznék. Aztán tényleg sokszor kidobom, csak később őket! Rögtön legtöbbször nem megy.

    VálaszTörlés
  6. Katalin, hát ez az!Tudjuk mi nagyon jól, hogy nem húzható rá mindenre egy idézet, de nem is várjuk el tőle.
    A könyv így kezdődik( mielőtt megveszem ott olvasok bele!), tehát tudom, hogy mi minden lehet még ezzel kapcsolatban benne, mennyit finomít a kezdeti mondatokon az író, és bizonyára az is benne lesz, mi mindenre így nem alkalmas. Nekem nagy felismerés volt az, mikor valaki azt mondta nekem,hogy a dolgok felett nem keseregni,sírni kel, hanem elkezdeni megoldani őket.És tényleg többre megyünk vele, az első lépés megtétele után már valóban könnyebb. A kilakoltatott család pedig valóban nem megy semmire egy ilyen könyvvel és a kiragadott idézettel.De talán az első lépés megoldáshoz vezet, amit nem is igazán nekik kell megtenni.
    A cipős dogoz, ahogy Ágnes számára még kiegészítettem rólunk is szól. Mi mindent halmozunk fel "lelkük cipős dobozában", és milyen ragaszkodóak tudnak lenni, ha változni kívánnánk rajtuk.
    Így is értelmezhetjük az idézetet, de egy egyszerű selejtezésre, lomtalanításra is ráhúzható.Ez az egyszerűbb.
    A kiragadott idézetekkel pedig valóban baj van, mert van ott és sok minden előtte és utána. Egyetértek veled! :-)

    VálaszTörlés
  7. Ágnes! Így kezdődik a könyv, de van közben és folytatásként más is. Hogy a cipős dobozba a tárgyakkal együtt más is kerül( igen,nevezzük szimbólumnak):
    "... a múltnak e cserepei és maradványai valahogy kapcsolatban állnak nem anyagi dolgokkal. Nagyszerű elveket és pozitív beállítottságot, kölcsönvett eszméket, szellemes koncepciókat szimbolizáltak, amelyeket egész életemen át formális építménnyé rakosgattam, amely időnként mintha más szilárd, megbízható alapokon, állt volna,és úgy tűnt, sokéves erőfeszítéseim révén egységes világnézetet dolgoztam ki.Ez a váz, durvának, kényelmetlennek bizonyult, mint egy középköri lovag vértezete... Időnként nyugtalanított - de Istenek hála, az életnek napi gondjai elvontak a magasabb rendű eszmék folytonos keresésétől."
    Te is kapcsoltál a tárgyhoz egy elméletet, melytől olykor meg akartál szabadulni.Szóval ez a cipős doboz és a tartalma sok mindenről szól. Benne vagyunk mi is, a változásunk, alakulásunk, és mindaz, amitől szabadulni akarunk, de nem megy könnyen.

    VálaszTörlés
  8. Holdgyöngy, a költözés mindig jó selejtezésre, és nem csak a tárgyainkat selejtezzük. Mi is kicsit mások leszünk.Tudjuk is ezt nagyon jól!:-)

    VálaszTörlés
  9. A kiragadott idézetek legalább arra jók, hogy pro és kontra elmélkedünk még egy kicsit rajtuk!
    Remélem, nem túl a gondolataim másra erőltető voltam, nem annak szántam, de bennem voltak.Jó így beszélgetni, aztán vagy kilyukadunk valahova vagy nem, de nem is mindig a cél elérése miatt tesszük!:-)))

    VálaszTörlés
  10. Milyen tanácstalanok, elveszettek vagyunk is néha sokan, hogy a manapság virágzó sok bölcs könyvvel Dunát (Szajnát) lehetne rekeszteni!...
    Részemről jobban szeretem azokat, akik egyszerűen elmesélik az életüket: ők hogyan botladozzák végig... Aztán mindenki vonja le a maga tanulságait. Bár ezt a könyvet még nem olvastam tőle, de azt hiszem, Ulickaja is ilyen..

    VálaszTörlés
  11. Gondolatok elindításához jók, megfogadásukhoz kevesek ezek a könyvek.
    Néha mégis felismeréseket eredményeznek nálam.Életrajzokat is szeretem, de a bölcselkedőket is.

    VálaszTörlés
  12. Ulickaja azért ennél "kicsit" több :)az én olvasatomban olyan, mintha egyenes folytatása lenne a nagy orosz realistáknak... de gondolom, ezt nem bánod te sem, Flora?
    )(de a legutóbbi könyve nem is regény)

    azon töprengek, hogy férhetett egyetlen cipősdobozba annyi minden...? (én semmit se tudok kidobni - esetleg egy üres cipősdobozt(?)

    Bródy forditva mondja? (dalolja): "filléres emlékeim oly drágák nekem...")

    VálaszTörlés
  13. Aliz, azt akartam írni, hogy a kiragadott idézetek sokszor jók a gondolatok elindításához, de érződik, az, hogy kiragadottak! Nem könyveket "akartam" írni egyébként abban a mondatomban.
    Szóval: Gondolatok elindításához jók, megfogadásukhoz kevesek ezek az idézetek.
    Írnom is kellett még idézeteket a kommentekben, hogy valahogy helyretegyem a posztban hozottakat.Mert így nem adták vissza, amit akartam.
    Csak azt akartam ebben az írásomban eredetileg jelezni, hogy az első mondatok mennyire kedvet csinálhatnak a könyv elolvasásához.
    Én szeretem őt nagyon olvasni.Elmélkedős is és életrajzos is ez a könyve. Éppen, amilyet szeretek.

    VálaszTörlés
  14. Koszonom Eva!:) es megertettem a mosolyt a szimbolumnal, latod pedig en nem is olvasom:)

    VálaszTörlés
  15. Éva, nem a te bejegyzésedre reagáltam konkrétan!!!(pláne az én első mondatomban - meg is emlitettem Florát)Én szeetem az ő regényeit (is)(ami annyi regény után már nem kedvenc műfajpm - ...de legutóbbi könyve műfaját is különösképp... :)

    VálaszTörlés
  16. Aliz, zavart, hogy más szót írtam le, mint amit akartam.Ki kellett javítanom utólag a kommentben.
    Én még mindig regénypárti vagyok, és ez az utolsó Ulickaja könyv éppen megfelel annak, amit várok tőle.

    VálaszTörlés
  17. Ágnes, igen, a dolgok, mondatok mögé is nézünk!:-)

    VálaszTörlés
  18. Én szinte mindent megbántam utólag, amit így kidobtam. Van ami pótolhatatlan, és kár volt akkor hirtelen felindulásból vagy akármiből kihajítanom.
    Késő bánat.

    VálaszTörlés
  19. Pipulka, nem tudom hogy csinálom, de nem bántam meg egyet sem. Talán mind olyan volt, mely már csak negatív energiát adott.

    VálaszTörlés

  20. Ilyen örökbecsü dolgokkal teli cipős dobozom nekem is van. :-) És bizony jó néha belenézni! :-)

    VálaszTörlés
  21. Ozser, dobtam is ki, van is még...:-)

    VálaszTörlés

  22. Jó is az ha van még! Van olyan amit nem is tartom a dobozban. Van hely egy egy polcon, fiókban. Sőt könyvem nem is egy. :-)

    VálaszTörlés
  23. Éva, ez az (időrendben)utolsó Ulickaja könyv nem regény!

    VálaszTörlés
  24. Aliz, köszönöm a helyreigazítást!:-)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu