2013. december 20., péntek

Pár díszről jut eszembe...

Ezeket a díszeket a hóemberes karácsonyi mécsessel még október 13-án vettem a bolhapiacon. Én már akkor az ünnepre készültem velük.:-) Helyesebben nem hagytam ott őket!
Az én fám soha nem egyszínű, valamilyen trendi "darab". Van a díszeim között sok régi, van kapott is, vett is, folyamatosan bővülő, apadó mert a régi törékenyek közül bizony törnek is. Minden egyes darabról tudom, hogy mikor és hogyan került hozzám.
Mikor  a munkahelyem fájára ügyeskedtem fel az égősort, egy új dolgozó odajött hozzám, és kedvesen beszédbe óhajtott elegyedni velem. Megkérdezte, hogy idén milyen színű lesz a fa az ebédlőben?
Óhhh, jaj, látszik, hogy új még! 
Dehogy cseréljük évente a díszeket! Örülünk hogy egyáltalán vannak, és összegyűlik mindenféle színű, néha a magunkéból is viszünk.Másra sincs pénz az oktatásban, nem minden évben más színű díszekre.
Annak is örültem, hogy fát kaptunk, mert minden évben egyre jobban rezeg a léc, hogy egyszer az sem lesz.
Egy ág akkor is lenne, és dísz is kerülne rá. Előbányásztunk valahonnan egy műfát is vészhelyzetre, de eddig még nem került rá sor.
Meg egyébként is a lényeg máshol van, és a szimbólumok is összejönnek végül.
Milyen szépek és számunkra kedvesek tudnak lenni történeteikkel együtt.



U.i.:  Amíg szívességet lehet tenni egy-egy intézmény( iskola) által egy másiknak, viszontszívesség is van fenyőfa képében.

12 megjegyzés:

  1. Igen, a lényeg tényleg másutt van.
    De a gyerekeiteknek a hangulat megidézése, a készség a hagyományteremtésre mégis innen (is) táplálkozik.
    stali

    VálaszTörlés
  2. Még a felnőtteké is, Stali! :-) Nagyon fontosnak tartom én is a hangulat megteremtését, melyben a tárgyaknak, a szimbólumoknak nagy jelentősége van. Úgyis tudjuk, nem írtam ezzel újat.Nem hiába vesszük, gyártjuk őket nagy örömmel.

    VálaszTörlés
  3. Az én díszeim is pontosan 36 évesek! F. születése volt ugyanis az első "önálló" karácsonyunk, Berlinben.
    Addig szülőknél töltöttük, Magyarországon vagy Franciaországban. Még mindig felrakom őket, az újabb pótlásokkal, éppúgy, mint te...

    VálaszTörlés
  4. Talán még jobban kötődnénak a gyerekek, ha összeülnétek egy délutánra, díszeket gyártani - és azokat a fára, hm?

    VálaszTörlés
  5. Még az is lehet!:-) Így is születtek mézeskalács díszek is, de végül hazaviszik a gyerekek őket a sajátjukra!:-) Majd készül pár a közös fára is legközelebb.
    Egyelőre van dísz elég, de lesz egyszer egy " mi csináltuk" a díszeket a fára" karácsonyunk is is.:-)))
    Jövőre megoldjuk, és köszönöm, hogy ezt leírtad!

    VálaszTörlés
  6. Éppen tegnap gyártottak a gyerekek egy szakkör keretében díszeket.Egy ötlet különösen tetszett, végül az kikerült a portára!Most is ott van biztosan!

    VálaszTörlés
  7. Nem szeretem ezeket a trendi karácsonyfákat, szerintem a régiek voltak az igaziak,a szívbéliek, netán még a szülők gyerekkorából való díszekkel.Ahogy írtad, mindnek története volt, vagy a legtöbbnek. Igaz, akkor még nem a pénz uralkodott, inkább a hagyományok.

    VálaszTörlés
  8. Holdgyöngy, igazad van. Én nem is fogom megváltoztatni az én díszítési szokásaim, éppen emiatt. Az emlékek jók, de így is lehetnek köztük új díszek, nem kell félni attól, hogy más a színe, a formája.( Ha valakinek az évente változtatott egyszínű tetszik, elfogadó vagyok ezzel kapcsolatban!Örüljenek nekik, ez a fontos!)
    Egy kollégám nagyon ügyes hópelyhek kivágásában. Most is kaptunk tőle ajándékba, itt lóg a lámpámon. Jövőre egy foglalkozáson csak hópelyhek készülhetnének majd...A gyerekeknek minden megtanított tudás hasznos lehet a családjuk számára is.

    VálaszTörlés
  9. jaj már te kis te, légyszives legközelebb ilyen kérdésre, pislogva válaszolni: "hát nem is tudom, mindig az inas szokta feldíszíteni, amíg mi síelni vagyunk Svájcban"


    .)))

    VálaszTörlés
  10. Katalin, elmondtam neki, hogy nálunk milyen szokások alakultak ki kényszerből, és mik a hagyományok.
    Aztán megmutattam a dobozban lévő régi díszeinket.
    Pislogást és Svájcot kihagytam,inast is, nem akartam cinikus lenni, majd megismeri, hogy megy minden nálunk.:-)
    Beszélgetni akart csak, és ez jó kezdőmondatnak tűnt.

    VálaszTörlés
  11. elnézést kérek, viccelni próbáltam, bocs

    VálaszTörlés
  12. Nem kell elnézést kérned.Tudom, hogy vicceltél, és te sem így mondtad volna el, amit akartál.:-) Ennyit már tudok rólad még így blogon keresztül is.
    Én meg leírtam, hogy végül hogy közöltem.Ezzel teljes lett a kép!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu