Akkor is sírok, mikor nem is kellene igazán, de a hetek alatt felhalmozódott "víz" úgy indul el, mintha kinyitottam volna a csapot, és az ok lehet lényegtelen is.
Szóval, ültünk egy cukrászdában ( hol máshol, így még közönségem is van, ha éppen rám néznek), nekem meg csorgott a könnyem, és ilyenkor hiába sulykolom magamba, hogy nem szabad, azzal még csak tekerek egyet a csapon. Szerencsére csak egy Cola mellett egyedül ülő szomorkás nő vette észre a mellettünk lévő asztalnál.
Néztem a fenyőfát velem szemben, már amennyit láttam belőle homályosan, közben azon is gondolkozom, nehogy valami hatásvadász, lelki zsaroló látszat alakuljon ki az én őszinte bugyogásomból.
Mintha nem lenne mindegy, és mégis!
Sírni is tudok fegyelmezetten, otthon persze más, ha egyedül vagyok. A fürdőszobában gyarapodik így leginkább a fürdővíz.
Remélem azért nem túl komoly....és hogy jobban vagy már. <3
VálaszTörlésMegható bejegyzés tőled, Éva, aki nem szívesen tárulkozol ki a nagy világhálón, még ha meg is maradsz a "jelenség" szintjén, az okokat nem firtatva… Én is sírtam Velencében, a vaporettoban, igaz, napszemüveg alatt...
VálaszTörlésNe sírj:
VálaszTörléshttps://www.youtube.com/watch?v=KAe7mUpyw5U
drága Éva, annyira szeretem, mikor ennyire beengedsz az álarcod mögé,
VálaszTörlésmeghatódtam, és elképzeltem azt a cukrászdát,
ha egyedül ül egy síró ember, nem bírom megállni, hogy ne szólítsam meg, vagy valahogy ne jelezzem, hogy nyitottam felé,
de te nem egyedül ültél, nem tudom, egy férfiember értette-e , értheti-e a nők ilyetén túlcsordulásos megoldásait:))
én örültem, hogy a sötétes tornateremben a múltkor nem ezzel foglalkoztak a köröttem lévők, azt hittem nem is látták...persze csak hittem, mert a fb-on megkérdezte egy mellettem ülő, hogy hogy éreztem magam ott akkor:))))
valahogy ilyenkor elfogadottabb, sőt jólesőbb az erősebb érzelmek látványa, megállít, megérint
Van az úgy, hogy a sírás épp felszabadít.
VálaszTörlésDe olyankor egy mosoly megy át a szivárványon, s akit megleptél a könnyeiddel, tudja, érti. Ha az okot nem is tudja. Sokszor magunk sem!
stali
A sírás után megnyugszom, feszültségoldóként működik bennem. Csak nem tudom irányítani, és van amikor nem úgy és akkor jön ki, amikor szeretném, de szerencsére nem vagyok gép.
VálaszTörlésAkkor legyen itt a sírás oka is.
VálaszTörlésValahol bennem van az régóta, hogy a karácsony ne igazán az ajándékozásról szóljon, hanem az élményről, az együttlétről, és az ünnep jelentőségéről, a kis Jézusról.
M-ban is ez motoszkál még régebb óta( mert tanácstalan mindig, hogy mit vegyen), és Veszprémbe indulásunk előtt beszélgettünk is erről.
M. felnőtt fiai hallani sem akarnak az újításról, tehát nekik lesz ajándék. Én is megvettem már M-ét is, mert nem tudtam, hogy idén kezdjük a változtatást.
M. pedig megígérte, hogy megkapom tőle a Petrik Adrien könyvet, nem is akarok mást, csak egy ( ezt a) könyvet tőle.
Aztán Veszprémben megláttam a könyvet. Anyu is megígérte, hogy megkapom a könyvet tőle, de mondtam neki, hogy már más is megígérte.
Végül megvettem én saját magamnak Veszprémben(Két szék közül pad alá) mert nem lehetett ott hagyni.M
. nem is tudta mit vettem, nem is értette meg a címet, talán el is felejtette tényleg, hogy ezt ígérte.Míg én fizettem, ő könyveket nézegetett a boltban.
Én szépen morzsolgattam magamban, hogy másképp lesz ezután, pedig nekem is bimbózó vágyam, az ajándék nélküliség, és mégis úúúgy megsajnáltam magam.:-)
Főleg ez a könyv ügy bántott, szegény M. nem is tudta, hogy ott és akkor kellett volna megvennie.
Végül mikor leültem a Dobos torta mellé, kipotyogtak a könnyeim. Gondoljátok azt, hogy milyen gyerekes dolog, a legjobb az benne az, hogy én is így gondoltam, hogy nem kellene bőgni, de nem elhatározás kérdése, talán sok más miatt is sírtam akkor már.Mit tudom én miért.
Aztán el kellett mesélnem M.nak, mi a baj, én elmondtam, az ő szemében is gyűlt valami, de férfiember fegyelmezett!
Mikor kijöttünk a cukrászdából adtam neki egy puszit, visszakaptam, megfogtuk egymás kezét, és nem esett róla több szó, mert úgy gondoltuk a hazafelé utat nem rontjuk el.
Folytatás: hazaérkezés után M. letette elém a pénzt, hogy a könyv legyen ajándék tőle( ő is agyalt csendben a dolgom az autóban biztosan), és én most elég hülyén érzem magam, és nem tudom mi legyen. Nem ki akartam ezt zsarolni, és mégis valami hasonló lett belőle.
VálaszTörlésSzóval, kezdődnek a karácsony " gondjai" az öröm mellett. Kezdődnek, ha csinálunk.
Ó, miért ilyen törvényszerű ez?
Azt hiszem jövőre kell bevezetnünk, mert most már a pénzt visszaadni, a neki vett ajándékkal mit tudom én mit tenni talán késő.
Nyitott a kérdés! Áááááááááááá!!!!
Ha akkor nem bőgök, az egész titokban marad, de mégis beszélni kell róla a jövő karácsonyok érdekében.
Mi egymásnak nem veszünk, de másnak igen, mert ők ennek a tradíciónak hívei! Talán még én is? Pedig egyre kevésbé nem.
Itt tartunk most.
Még eszembe jutott valami.
VálaszTörlésA Colás hölgy átszólt, hogy ne sírjak, nevessek, az gyógyít. Eljövetelkor el is köszöntünk egymástól. Nagyon magányosnak tűnt, csak meredt maga elé.Valami nagyon befelé fordította egyébként. Ha egyedül vagyok talán átülök hozzá, de lehet, hogy meg is kellett volna tennem pár perc erejéig most is.
Éva, biztos vagyok benne, hogy a hetek (vagy több) óta felgyülemlett feszültség tört elő, a könyv csak ürügy volt, amint te is jól látod.
VálaszTörlésÉn magam szeretem az ajándékozást, maga a keresgélés is öröm, ha fárasztó is a sok szempont figyelembe vétele miatt!
Csendben megjegyzem, hogy én a felnőtt fiúknak adok igazat, akik hallani sem akarnak az "újításról". Miért ne ajándékoznátok meg egymást? Persze, egyetértek, ne szóljon a karácsony csak és hangsúlyozottan az ajándékozásról, dehát mértékkel, szeretetből, szolídan már miért ne? Az a jó, ha van kinek ajándékozni ilyenkor, örülni kell ennek. :)
VálaszTörlésKedves Flora és Ági, éppen most beszéltünk erről M-nal. Lesz ajándékozás!:-)Mértékkel, szeretettel, szolidan, de mindenki mindenkinek
VálaszTörlésKitaláljuk esetleg azt, hogy hogyan ajándékozhatnánk élményt is tárgyak helyett.
Az is lehet, hogy elmúlik majd ez a mostani újítós vágy, és marad minden a régiben, elvégre a három király is vitt ajándékot.:-)
Így lesz jó, minden marad a régiben, mindig is kis ajándékokat vettünk, és szép karácsonyaink voltak a fa alatt, mellett és körül.
Flora, valóban felgyülemlett feszültség és fáradtság jöhetett ki belőlem akkor a könyv ürügyén. Az is lehet, hogy nem vagyok készen az ajándék nélküliségre. Talán nem is leszek készen soha.
VálaszTörlésHagyjuk is most az egész újítást, csak arról beszélgettünk ma délután, hogy kinek és mit. Már tudjuk, hogy a srácok is mit kapnak. Én már megvettem Anyunak is. M. még gondolkodik, hogy az öccsének és az édesanyjának mi legyen.Alakulnak a dolgok.
Lesz ajándék most is, máskor is!:-)
VálaszTörlés