A rend, a harmónia, a nyugalom, a derű, a mértékkel bíró visszafogottság, a szépség, a tökéletes bennünk él- melyet még nem rontott el semmi és senki-, hoztuk ezt magunkkal ebbe a világba valahonnan a létezésünk előtti időből.Aztán ezt keressük életünk folyamán, mellyel talán pillanatokra találkozunk is, hogy aztán a megízlelést követő fájó hiánytól sürgetve újra és újra keressük.
Így is van rendjén.Hányszor átgondoltuk már akár itt a blogokban is, hogy maga az út a fontos, nem a cél. Nem is megtalálni fontos, hanem keresésünkben kellő érzékenységgel hordozni magunkban a vágyott képet, melynek földi mását persze fel is lelhetjük, ha a zord világ nem tántorít el tőle.
Genji herceg unokája is keres, számára keresésének
tárgya egy kert valahol egy buddhista kolostor félreeső
zugában, mely "egy egészen kicsi kert, a világ legegyszerűbb kertje,
egy utánozhatatlan, megismételhetetlen, lélegzetelállító alkotás", mely
békét és biztonságot ad, melyben benne van az a tökéletes rend, mely megóv
minket a széteséstől, mely "a szépségnek tovább már sűríthetetlen
koncentrációját" is jelenti, mely lehet, hogy csak a hercegben, a világban kereső, kitartó érzékenységében létezik, de
akkor úgyis a legjobb helyen van.
Ott lehet benne, bennünk...
Volt egy kincskereső társaság, amely sokáig kereste az egyik tagja által elásott kincset. Amikor végre megtalálták, azonnal újra elrejtették... Hát igen, az út a fontos, a keresés, a cél, s nem elérése...
VálaszTörlésKöszönöm a bejegyzést!!!!!A könyvek saját példánya itthon számomra is ez még fontos.Ezt nem is bánom.És ez azért is jó,mert megmarad a következő nemzedéknek a könyv.
VálaszTörlésSzüleim könyvtárából kiválogattam haláluk után,amire szükségem volt, a többit pedig a testvéreim,és az ő gyerekeik között osztottam szét.Ők választottak.
"...bennünk".... (előre mondtam, nem visszhangként!:), csak most...
VálaszTörlésma pár percet ültem a napon, egy padon, '"A padomon", mindig ott, az első napsütéstől, a lábam még hóban...de már bent is sütött a Nap(om)...
héha elveszitjük azt a "kertet" de ő mindig megvan, megvár... "bennünk"... akár az első napsugár is előhivja.... (aliz)
Ma elhoztam a könyvet a könyvesboltból.Illetve a könyveket, mert kolléganőnek is megrendeltem. Ő is olvasta az én könyvtári példányom, és nagyon tetszett neki. Megbeszéltünk, hogy bármelyikünknek sikerül először hozzájutni, akkor a másikra is gondol.Én voltam az, akinek elsőként sikerült.Egy könyvesboltban megrendelték nekem a példányokat a Magvető Kiadótól.
VálaszTörlés