Szombaton is a mörbischi falu templomtornyát céloztuk meg, aztán visszafelé a fertőrákosit: toronytól toronyig gyalogoltunk majdnem egy egész délután.
Vonzana nagyon a messzeség is, de egyelőre csak a képzeletemben utazom messzire, néha a gondolataim a távoli helyeket pásztázzák.
Elvetem a magokat, aztán maradok. Majd megyek, ha nem tart itthon a kötelesség, mikor az itthon egyedül maradottért nem aggódom.
Most ezt az életszakaszomat élem, ez számomra a 13 éve tartó "jelen". Nem szégyen elfáradni és bevallani sem. Amúgy meg mélységeket tanít meg számomra az örökös jelenné olvadt múlt, és közben érik, tanul a lélek. Mostanában ébredek rá, hogy ennek így kell lennie, az én sorsom a tanulás, a felszínből a mélyre ásás.
Már tudom élvezni is.
Ráébredtem - elfogadással átszőtt belenyugvással-, hogy még nem ismerek minden földutat sem a közelben. Kinéztünk egy szőlősorok mellett vezető utat magunknak a gúlába rakott nádig, le a tóig. Egyszer majd végigmegyünk rajta.
Sok részlet is vár még rám, mert akár egy nyírfa is az lehet egy fehér fal előtt, vagy ahogy a színes ablaküvegen átfolyó fény megfesti a templomi csipkét.
A csipkés (is) nagyon szép! Ilyenkor szokták tőlem megkérdezni, hogy "mit fényképezel ott?" :) :) Hátugye... "semmit"... :) :)
VálaszTörlésNagyon szép a környék, ahol élsz.... és sokszor a belső utazás fontosabb, mert éppen akkor többet ad, mint a fizikai út. Nopersze, idegen, új, szépséges tájat megismerni, felfedezni, az is egy plusszt ad. De az ismerős táj ismerőssségének nyugalma is annyira kell, szerintem. Meg különben is, valahogy így a télből kifelé, nekiindulva a tavasznak, apró léptekkel megyünk....
VálaszTörlésKrikszi, Alessia,
VálaszTörlésmindig van vágyódás bennünk az után, ami pillanatnyilag nem érhető el. De legyünk már annyira felnőttek!, hogy az adott lehetőségeket használjuk ki, és azt éljük meg amennyire lehet. Meg kell tanulni a jelenben nem örökké elégedetlenkedni, sebnyalogatós önsajnálatba menekülni.
Úgyis tudjátok, hogy nem ment ez azonnal. Kellenek a lázadó, érlelő évek hozzá, mostanra érett be az elfogadás tudása számomra, ami nem megalkuvás, hanem önként vállalt felelősségtudat!
Becsukva az ajtót, elmenni akár lehetne lehetőség is, de az én egyéniségemnek ez nem megfelelő.Nem lennék nyugodt, akkor meg minek? Nincs más az idős ( kissé már az egyedülléttől félő, támaszt kereső, olykor bizony lelket is zsaroló anyunak) csak én.
Szeretem őt, én pedig megélem a jelenem, ahogy tudom. Hívhatják ezt gyengeségnek, de akár kötelességtudatnak is vagy az elfogadás művészetének.:-)))
Lehet élvezni is, tőlem függ!
Csak az út volt nehéz eddig.
Milyen szépen írtad ezt le. Én nagyon szeretem a szőlősök, vagy itt nálunk ribizlisek mellett futó dűlőutakat.
VálaszTörlésNagyon jól döntöttél, hogy most inkább ezeket választod.
Kirándulásaidban megéltek olvasása közben belső útjaim összehasonlító utakra visznek itt és innen más blogokra, ezáltal más-más vidékekre. Finomabb fogalmazás érzékenyebb ember környezethez való viszonyát ábrázolja emberi kapcsolataiban.
VálaszTörlésPipulka, örömmel látlak itt. Nem lehet másképp dönteni!, és én is szeretem az itthoni tájakat.
VálaszTörlésTibor, én is utazgatok a blogok által más vidékekre, és szeretem a finom leírásokat.
VálaszTörlésMindenki mást ír le másképpen, de vannak kedvencek, és ott vagyok szívesen. Érzékeny az érzékenyt keresi, de a változatosság is gyönyörködtet. Élvezem a blogvilágot.
Nagyon ertelek Eva! en forditott helyzetben vagyok, nagyon nagyon sokat utaztam, es nagyon nagy tavolsagokban, aztan elfaradtam, igy lett a haz, amikor mar azt kepzeltem sokaig most nem szeretnek utazni.Most meg nem, de valahol a borom alatt mar mocorog az erzes, hogy ujra szeretnek, uj messzesegeket.Valo igaz, a varakozasban is rengeteg szepseg van.Neha ismeroskent udvozolsz majd olyan helyet, ahol addig csak kepzeletben jartal:)
VálaszTörlésÉva! Addig kell keresni és járni ezeket az utakat amíg teheted.Egyszer kitelik az a "13 év", jöhet..és jön egy újabb szakasz az ember életében...
VálaszTörlésMilyen érdekes pont én mondom ezt aki maga is vissza fogtam-fogom magam hosszú éveken át..Ha fel is villant egy egy út kezdete...pár lépés után vissza fordultam...
Ágnes, most megelégszem azzal, ami adatott, egy felsőbb cél, kívánalom miatt.Sokszor kell legyőzni az egónkat, és nagyon élvezem a közeli utakat is. Már megint vágyom az Őrségbe.
VálaszTörlésNálad van egy ritmus a távol és a közel esetében.Nálam ez hiányzik, de a közelben már sok ismerős helyet üdvözlök ismerősként.:-)
Ozser, az adott életszakaszt kell élvezni, ott kell helytállni.Különben az egész élet elégedetlenség, és hamar véget ér.Így ér véget.
VálaszTörlésÉn még nem vagyok tökéletes benne, de nagyon sokat alakultam.Olyan egyszerű pedig, és mégis nehéz eddig az állapotig eljutni.
Arról még nem is írtam, hogy természetesen anyagi okai is vannak a maradásnak.
VálaszTörlésHogy a pozitív gondolkodásnak megfelelően folytassam: Másra kell a pénz!
Igaz, én messzeségen az ország másik végét is értem.:-)
Gyönyörű képek, tényleg hálás lehetsz azért, hogy ilyen helyen élsz.
VálaszTörlésA belső utad alakulása is lenyűgöző. Jó követni a változásodat, írj róla folyamatosan :)
Heva, köszönöm, ha írok a napjaimról, abban úgyis benne vannak és lesznek.
VálaszTörlés