2012. július 31., kedd

Kávé és eső


A délelőtti jó idő után után megérkezett délután az eső, éppen akkorra, mire hazaértünk. A bentről hallgatott esőkopogáshoz úgy tartozik hozzá a vasárnapi forró kávé és az almás pite, mint az estéhez a szép ágynemű. A jót jobbá teszi.
Aznap délelőtt bolhapiacon voltunk, és nem tudtam ellenállni csészének és bögrének. Anyu is kért valami "vásárfiát", vettem neki is egy teásbögrét. Magamnak egy kávéscsészét és csipkét. 
Mi is van a képen? Csipke ez vagy valami más a pontosabb neve? Örömmel fogadnám a választ, mert én annyira bizonytalan vagyok benne! 
Poirot-os környezetet varázsoltam úgy nagyjából, mert a belgát én sokszor már csak azért is nézem, hogy kifigyeljem milyen szép csészéből iszik. A történeteket már úgyis ismerem. :-)




A megfelelő kapu döngetése...

Redőnyt csináltattam a lakás ablakaira. 
Látható, a minőséget, szépséget, funkciót befolyásoló hibát követtek el felszereléskor. Látták ők is- most már tudom-, de elmentek javítás vagy a későbbi javítás felajánlása nélkül.Az én nem szakértő szemem később észrevette a hibát, telefonáltam is, és majd jönnek javítani.
Kénytelenek, mert az ár másik felét addig nem fizetem ki. :-)
Kérdésem: Ha nem jelzem a hibát, akkor ők önként nem ajánlották volna fel a helyrehozást? Miért?
A kérdést nekik is felteszem.Mert a kérdés ahhoz szóljon, akit megillet, és a válasz is onnan jön.
Én már a kérdéseim csak így teszem fel, ez az út, amit járni akarok. Nincs időm, energiám, főleg idegeim feleslegesen dohogni, más kapukat döngetni, mint azt, ami mögött a megoldás is van.
A fontos kérdéseket valóban felteszem, amit nem kell, az meg megy a süllyesztőbe. 
Utóbbi évek önkímélő tapasztalatai, és a megvalósítandó terv, amin még mindig dolgozom!:-)


U.i: A hiba a képen nem látszik, de az én egyik szobám ablakai!

2012. július 29., vasárnap

Otthon turistaként

A nem itt élő M. néha kéri, hogy sétáljunk Sopron belvárosában. 
Elővette a fényképezőgépét, én is így tettem, és senki nem mondta volna meg, hogy nem ebben a  városban lakom. Belesimultam a turista csoportok által ellepett környezetbe. 
Egyébként nem is olyan könnyű idegen szemmel nézni az otthont. Olyan ez, mint amikor szeretném hallani a magyar nyelv hangzását, a dallamát, ahogy egy külföldi hallja, de nem megy, mert megértem a nyelvet.Otthon vagyok a nyelvben is, mint ahogy a városom külsejét sem igazán látom, mert otthon vagyok a házai, templomai, virágai között. Mintha egy turista jobban elnézné a látogatott hely hibáit is, a hazai  pedig kritikusabb szemmel nézi az otthont, mert úgy érzi joga van hozzá.
A megszokás tompítja is a látást, de néha kell ez a turistáskodós játék "hazai pályán". Segít benne ha nem itt lakóval mászkálgatok, valahogy azonosulok vele, a szemem mindenképpen.
Sőt, büszkén is battyogok mellette, hogy lám-lám szép ez a város. 



2012. július 27., péntek

Blogok olvasása után

A csend és a megszólalás, a szép szó és a kritika között is ingadozunk. 
A blog vagy a pihenés, az elvonulás a kinti világ elől, vagy éppen a világba belekiáltott fájdalmas szó színhelye. Keveredhet mindkettő egy helyen is, mint a való életben. 
Blogot nyitunk, zárunk, áradunk, lassan hullámzunk. A csend lehet tapintat, érlelődés, információhiány, félelem, tehetetlenség, büntetés, zsarolás, segítség( kérés)...A szép szó lehet jelző a szemet gyönyörködtetőre vagy lehet álca is.
Érdemes olvasni, írni, szólni, csendben maradni, önmagunk maradni. Nem könnyű, de próbálkozunk. Hisszük, hogy egyszerűbb, kényelmesebb formálni mint formálódni.
Ha mégsem vagyunk elégedettek, akkor megbocsátunk magunknak és másoknak, ha megbocsátható a hibájuk és a bűnük. Kevesen vannak azok, akikkel ez nem tehető ez meg.
Mindenki maga dönti el, és ha nem vagyunk olyanok, amilyenek mások akarnak látni minket és mi önmagunkat, akkor az alapokat nem veszítve alakulunk, alakítunk. 
Aztán ott az örök kérdés, hogy  hasonló a hasonlót vagy éppen az ellenkezőjét találja meg. 
Vagy sokat írok, vagy keveset erről ( is) vagy hallgatok. Jó, hogy a blogírók maguk döntik el. Nekik kell eldönteni az írást és annak módját is!
Sokat tanít a blogírás, sokat a blogok olvasása.


2012. július 26., csütörtök

...




„A természet varázsát ontja bőven,
A fűben, a virágban és a kőben,
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad.
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!”

Shakespeare: Rómeó és Júlia ( részlet) 

Fordította: Mészöly Dezső



2012. július 25., szerda

Selejtezés és falumúzeumok

Olvasom a blogokban, hogy a selejtezés örök téma. 
Én hullámokban végzem. Ez azt jelenti, hogy mindig megkegyelmezek bizonyos dolgoknak, amit már akkor el kellene távolítani, amit csak újrakezdve a második vagy a harmadik menetben teszek meg, vagy soha. Mennyi időt megspórolnék, és főleg mennyi helyet nyernék rögtön, ha kíméletlenebbül végezném ezt a munkát! Nem tudom megtenni. A ragaszkodás, a nevelés, hogy " jó lesz az még valamire" gátol. Pedig mennyit fejlődtem is már!
A Göcseji Falumúzeumban és a Szennán lévőben is voltunk a legutóbbi pár napos utunkon. Benéztem a régi házak szobáiba, a fegyelmezett rendbe, a nemes egyszerűségbe, melyekben semmi felesleg sincs. Mikor éltek benne akkor sem volt, mert pénz sem lett volna felesleget felhalmozni, a selejtezést magát sem tűrte a szegénység. Mindent felhasználtak, újrahasználtak, eladták, átadták...
Az első két kép Zalaegerszegen a Göcsej Falumúzeumban, a második kettő Szennán készült. 
Szerintem olyan szép látvány mindegyik.


2012. július 23., hétfő

A kúrálás haszna

Azt hiszem, sőt tudom, és sokan tudjuk, hogy  a balesetek nem véletlenül történnek. 
Jelzés arra, hogy fogjunk vissza a tempóból, és arra is, hogy hiányzik valami, vagy éppen túl sok belőle. 
A szerencsésen visszaugrott vállficam, a térdfájás után tegnap még minden jobban fájt, mint ma. Ma már egészen jól emelem a vállizom segítségével is a karom, még hajat is tudok talán szárítani. Szombat este egy kis hányinger is volt fejfájással fűszerezve, gondolom az "agyam is kicsit megnyekkent" az esésben. Remélem, nem nagyon, mert szükségem van rá.:-)
Tegnap sokat olvastam, pihentem,  a főzés az volt, hogy fagyasztott halrudakat tettem be a sütőbe, és paradicsomsalátával ettem meg. Eredetileg még ezt sem akartam. Korán lefeküdtem, és jól aludtam.
Jó nap volt, de miért kell ehhez olyan indok, hogy kúrálom magam?:-) 
Ma délelőtt elvégeztem amit akartam, még a szemét levitele vár rám, az olyan nem szeretem dolog. Utána folytatom a pihenést, majd megvár az, ami várhat. Elárulom, hogy krimit olvasok, mert szeretem a jó krimit.




2012. július 22., vasárnap

Harmóniában

Tegnap még a nagy eső előtt elugrottunk Rustra egy kis hangulatfelszívásra. Burgenlandban van a városka, a Fertő tó partján, szűk félórányira Soprontól.
Elégedett megnyugvással tölt el, hogy vannak olyan helyek, ahol nem a hivalkodás, a harsányan üres dekorációk, az ígéretek vonzzák az embereket, hanem a szelídség, a visszafogottság, a harmónia. 
Ahol:
"...ha sétálok, mindig akad 
egy utca. Ha sétálok, mindig akad egy ház,
egy szín, egy varjú, egy dallam, egy tekintet..."*

Igen, vannak ilyen helyek máshol is, itthon is. 




* Zsille Gábor

2012. július 21., szombat

Csak úgy...

Az jutott eszembe, hogy akkor igazán élvezetes a blogolás, ha a blog írója az énjéről és nem az egójáról ad információt. Gyakorolni kell, egyre inkább letisztulni, és ebben segít az írás az élet más területein is haszna van.
Még mindig hosszú vagyok. Bár nem is igazán a hossztól függ egy bejegyzés, hanem a tartalomtól, de a lényeget tömöríteni lehet.
Áááá, hagyjuk is ezt, jó így ülni itt és írni.:-)
Valójában magamnak írom a blogot, csak mások is olvassák, és én is ezt teszem máséval.Úgy írom, mintha más nem is olvasná, akkor vagyok nagyjából önmagam. Ez a legnehezebb.
Adjon egyfajta szabadságot írónak, olvasónak, hogy kötelezettség nélkül olvashassunk, írjunk, és háttérbeszélgetés és írás nélkül is a lényegünk átkerüljön ahhoz, aki kíváncsi rá, és veszi a  fáradtságot hogy gyakran jön. De egyszeri alkalom is elég legyen, hogy valamilyen  képet mutassak magamról.
Nem leszek soha elégedett, de nem is akarok igazán. Nem verseny, nem stressz, hanem öröm legyen a blogírás, egyfajta kikapcsolódás. 
Szükségeltetik, hiába is kapálóztam már ellene...



2012. július 19., csütörtök

Kaszával, cséphadaróval...

Szombaton elmentünk Novára ( Zala megye), ahol Aratónapokat tartottak. Kaszát használtak, cséphadarót, aztán jöhetett a törekrosta.
Jó volt látni, mert engem érdekel az ilyesmi, de nehezen megfogalmazható érzés volt bennem. 
Végül mellettem egy idős néni mondta ki: "Soha nem hittem volna, hogy ebből nehéz, szép munkából show műsor lesz". 
Mert valóban inkább bemutató jellege volt, amellett, hogy versenyt is láttunk csapatok között, és haladt az aratás is. 
A zsűri megfogalmazása szerint nem a gyorsaság, hanem a minőség volt a végeredmény kihirdetésekor a fontos. Ez tetszett, ez visszahozta az örök kívánalmat!
Az úton egyébként sokszor araszoltuk kombájnok után, és szép John Deere gépeket is láttunk aratni.
Most még néha összeér múlt és jelen, de egyre nagyobb az űr közötte.
M. habzsolta a látványt, mert Ausztriában már aratónapok jellegű programok sincsenek. Megmutatja a képeket az idős mamának majd, aki egészen biztosan élvezni fogja őket.
Anyunak hoztam haza pár szép szál kalászt. Pakolgatja, nézegeti a lakásban azóta is.





2012. július 18., szerda

Mert vannak dolgok...

..., melyeket ha az ember elhatároz, akkor megvalósulnak, és újabb élményeket is vonzanak magukhoz.
Végül megvettem egy kaposvári könyvesboltban Győrffy Ákos: Haza c. könyvét. 
Aztán az ottani szállásunk erkélyére a kora esti órákban kiültem, és elkezdtem lapozgatni, majd az ismerős oldalakat újra olvasni. 
Volt mellettem egy kis gyümölcs is, amit korábban együtt eszegettünk M-nal, és a nylon zacskó később olvasás közben is zörgött a fel-feltámadó szélben. 
Később a könyvet félretettem, és jöhetett a már kissé fázós naplemente.
Ez most már mindig így marad az emlékezetemben. 
Mert a könyvekhez személyes emlékek is kapcsolódnak, és mindez összefonódik az olvasottakkal.


2012. július 12., csütörtök

Könyvajánló

" Kénytelen vagyok elfogadni, hogy  a meghatározó és lényeges dolgok tőlem függetlenül működnek, és ennek a működésnek a mozgatórugói a legtökéletesebb módon el vannak rejtve előlem. Voltak olyan pillanatai az életemnek, amelyekre a mai napig sem tudok egyértelmű magyarázatot találni, mégis  érzem, hogy a legmeghatározóbb  pillanatok éppen ezek. Ezekből élek..."
( Győrffy  Ákos:Haza - részlet)

Mikor a könyvtárban megláttam a polcon a könyvet, Győrffy Ákos: Haza c. művét, a borítója tetszett meg. Ez a ködös erdőrészlet a színeivel, a színek összhangjával, melynek látványa személyes erdei séták emléke is.
Megnéztem, hogyan kezdődik a könyv, és tetszett, amit olvastam. 
Valahol kinyitottam a könyvet találomra, ott is tetszett.
Sajnáltam mikor végére értem, nagyon nekem való könyv. Megveszem saját példányban is, ha bármikor szeretném újra elolvasni- vagy csak úgy beleolvasni-, meglegyen a polcomon.
Itt van egy részlet belőle a netről is, ha valakinek ez alapján tetszik, az egész könyv tetszeni fog.


"A Duna erős illata hullámokban csap át a kerítés fölött. Az érőfélben lévő almákon viaszos fényben ragyog a holdfény, s a komposztdomb tövében egy sün kotorász. Egyben látok most mindent, ami volt, ami van, és ami lehet még. Van valami, amit semmi nem tud megrontani.Sokáig azt hittem oda minden, nincs remény, előttünk végleg lezárultak a kivezető utak. Ide kellett ülnöm ahhoz, az almafa alá, hogy ráébredjek: amit kerestem, az soha nem tűnt el innen, mindig itt volt, csak nem találtam, mert mindig valami nagyszabásút, ragyogót, lenyűgözőt kerestem."
( Győrffy  Ákos:Haza - részlet)


2012. július 11., szerda

Úton




video
video
video


Egy születésnap kapcsán eszembe jutott, hogy sokszor napok, évek esnek ki az életünkből, akár jeles dátumok is, de a nagy egész a pillanatokból áll össze, és ezek a pillanatok bizony előhívhatók.Végül is ezekből áll a nagy egész...
Mindig úton vagyunk, átvitt értelemben is, konkrétan is.

2012. július 10., kedd

Születésnap

A 3 gyertya nem 3 évet jelent, hanem 30-at, a kék szín pedig arról árulkodik hogy fiatalember az illető. Mi is hárman ünnepeltünk vasárnap.Úgy látszik a bűvös szám a hármas volt számunkra aznap. 



2012. július 8., vasárnap

Szombat

Fodor Ákos: SMS Buddhának

aki s ami nem
a vágyakról szól, az a
vágyakról hallgat






Kisvárosban ébredtem tegnap  a határ itthoni oldalán, izzadva portalanítottam, a bútorokat helyretaszigáltuk délelőtt, hogy valamennyire helyreálljon a rend. A változtatástól való félelem is valamelyest tompult anyu szemében, és a "túl-vagyok-rajta-érzés" átbeszélésének óhaját teljesítve jöttem el tőle. 
Ő pihenni akart, én késő délután és este a császárvárosban voltam már, hogy zsibbadtra járjam a lábam, mert úgy szívtam be a bécsi hangulatot, mint aki nagyon szomjas, és vízzel kínálják. (Valóban is szomjas voltam, ott is hőség van, egy határ nem akadálya az időjárásnak.)
Mikor már nagyon elfáradtam, leültünk pihenni, és jól esett a bécsiek híres sárgabarackos-vaníliás, dióban hempergetett fagyigombóca, a Tichy fagylaltszalonban kapható "Eismarillenknödel".
Utána még vártak az ismert és ismeretlen épületek, a rézkilincsek és a tejüveg lámpák, az utcán ülő, olvasó, kávézó, beszélgető bécsiek és turisták, a Stadtpark rózsái, a fények, a helyi közlekedés, a gyorsuló-lassuló villamos belső világot is egyidőben tükröző ablakain átcsillogó kinti utcák. 
Egy ember életébe sok minden belefér, de akár egy napba is.



2012. július 7., szombat

Frissen mosott...




...függöny fönn van illatosan anyu lakásában. Ez kell az otthonérzethez, gyorsan meg is csináltam.
Van még munka, pedig a nagyján túl vagyunk, de megbeszéltük, hogy majd hétfőn folytatjuk. Még a  világ teremtése sem 3 nap alatt zajlott le, mi is több időt szánunk a takarításra. 
Rám egy kis szűkkörű szülinapozás vár hamarosan. ( Nem az enyém!) Ajándék gyümölcstortát kora reggel megcsináltam, a hűtőben pihen. Utazik egy kicsit ebben a melegben, de a légkondi miattunk is 21 fokra van az autóban beállítva. Pár percet kibír a következő hűtőszekrényig velünk.Nekünk még ez utóbbi sem adatik meg!:-)
Hogy a poros, fizikai munka utáni fürdést követően milyen egy esti pihenés?
Egy kancsó limonádé, fotel, ventilátor, kintről az eső utáni hűlő levegő befelé a nyitott ablakon át, és közben Poirot nyomoz.
Valahogy így is lehet...







2012. július 5., csütörtök

Hogy mennyi...

... folyadék párolog el az emberből nagy hőségben csak úgy üldögélve is egy lakótelepi lakás átmelegedett falai között, azt nem tudom. Délután anyu lakásában voltam, bútorok taszigálása, lefóliázása, kis és nagy, szükséges és szükségtelen dolgok elpakolása, függönyök levétele stb., stb folyt. Rólunk biztos hogy több víz folyt, mint általában nyugalmi körülmények között. :-)
Anyunál holnap kezdődik a központifűtés korszerűsítése. Ami ezzel jár: radiátorcserék, betonfal átfúrása sok helyen, csövek behelyezése és  por, por stb. Utána rendrakás, visszataszigálás, de az majd később. Festés is lesz ekkora munka után. Majd mindent folyamatosan.
Én már túl vagyok ezen pár éve, Anyu is túl lesz, amit tudok úgyis segítek. Holnap reggel én is 7-kor ott leszek, amikor elkezdik.
Mikor a pakolással végeztünk, a legnagyobb rendetlenség közepén félresöpörtünk ezt-azt a konyhaasztalról, és nekiálltunk sárgadinnyét enni.:-) Mikor karácsony táján emlegetjük az év történéseit, ezt biztosan benne lesz. Emlékszel, hogy a kupi közepén de jót sárgadinnyéztünk?!
Közben jött egy vihar, elkapott, hazafelé jövet. Jól megáztam, de élveztem, hogy szandálomon elől víz be, hátul ki.Az eső ritka kincs manapság, és a 21 fok is, ami van jelenleg.
Most pedig befekszem egy kád vízbe- mert ma még nem volt elég az ilyen-olyan vízből-, és olvasok benn egy darabig olyan "jaj-de- jó-nekem-egy-kis-nyugi" elégedett sóhajokkal.:-)


2012. július 4., szerda

Esti program


Már megint az időjárás, de annyira megvisel,  a hőség, hogy lehetetlen nem figyelembe venni.
Esti program: Esővárás. Nem sok szervezést igénylő program.:-) 
Láttam a neten, hogy közeledik egy zivatar, be is borult annak rendje-módja szerint. Kiültem az erkélyre, ahol már szellő is volt, és vártam hogy elérje az országhatárt. 




2012. július 3., kedd

Nem bonyolítom túl....

... az étkezést.
Nem is főztem, miért is melegíteném a konyhát magam miatt, csak gyümölcsöt ettem, és csináltam körözöttet is. Most is, máskor is. Kaprot tettem bele, mert nagyon szeretem. Pirítottam alá magos kenyeret, a hűtőből kivett hideg körözött-variációm nagyon illett rá.
Ma vettem cukkinit, padlizsánt, lecsónak való paprikát, paradicsomot, hagymát. Aliznak írom, hogy makói hagymát. Holnap lecsó lesz.
Vettem málnát, barackot, dinnyét is. Bennem a málnaízű csend*, a forró napok délutáni, perzselő csendje. 
Aztán fa alá álltam epret enni.
Minden citrom elfogyott egy közeli nagyáruházban, pedig akartam venni. Már nem mentem máshová, valószínű mindenki limonádét készít a nagy melegben. Még volt itthon egy, azt használtam el. Majd holnap veszek többet.
Kiteregettem, nagyon gyorsan minden megszáradt. Ma kabátot is mosok, ilyenkor a legjobb. Percek alatt csontszáraz minden.
Itt a július! 

* Hajnal Anna

2012. július 2., hétfő

Téli vendég

Ha valakit érdekel egy film mely ugyan fel nem vidít, de engem el sem szomorít- mert nagyon is valósnak érzem, és az nem szomorít el-, annak ajánlom ezt a filmet. Szerintem sokak számára ismerős érzéseket, gondolatokat feszeget, ha a filmbéli "párok" történetét figyeli, és a katarzist is megteremti. 
Kell az ilyen történet a páros magányról, a függésről, az elszakadásról, vágyaink kereséséről, megtalálásáról, feladásáról,  kimondott és ki nem mondott gondolatainkról. Szerencsére fenn van a youtube-on a teljes film. Még megemlítem, hogy nagyon tetszenek a színei, a visszafogott, hidegen is szép összhang.
Nem írok többet róla. Vagy nagyon sokat lehet, vagy keveset, vagy semmit, inkább meg kell nézni, aztán mindenki eldöntheti tetszik-e vagy sem. (Egy valaki, Németh Ervin a neten már feltette a gondolatait a filmről, azt viszont elhozom, mert tetszett.)
Alan Rickmant rendezőként még nem ismertem, Emma Thompsont viszont  színésznőként láttam már és kedvelem. Az édesanyát játszó Phyllida Law író és színésznőt( aki a valóságban is Emma Thompson édesanyja) nem ismertem eddig, és kár lett volna nem felfedezni őt magamnak.
Nekem az jutott eszembe a filmről, hogy "az ember melegségre vágyik", és ettől a gondolattól nem is tudtam eltántorodni a film alatt és után sem.
Ez ugyan Örkény gondolata, de mindnyájunké is.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu