2012. július 25., szerda

Selejtezés és falumúzeumok

Olvasom a blogokban, hogy a selejtezés örök téma. 
Én hullámokban végzem. Ez azt jelenti, hogy mindig megkegyelmezek bizonyos dolgoknak, amit már akkor el kellene távolítani, amit csak újrakezdve a második vagy a harmadik menetben teszek meg, vagy soha. Mennyi időt megspórolnék, és főleg mennyi helyet nyernék rögtön, ha kíméletlenebbül végezném ezt a munkát! Nem tudom megtenni. A ragaszkodás, a nevelés, hogy " jó lesz az még valamire" gátol. Pedig mennyit fejlődtem is már!
A Göcseji Falumúzeumban és a Szennán lévőben is voltunk a legutóbbi pár napos utunkon. Benéztem a régi házak szobáiba, a fegyelmezett rendbe, a nemes egyszerűségbe, melyekben semmi felesleg sincs. Mikor éltek benne akkor sem volt, mert pénz sem lett volna felesleget felhalmozni, a selejtezést magát sem tűrte a szegénység. Mindent felhasználtak, újrahasználtak, eladták, átadták...
Az első két kép Zalaegerszegen a Göcsej Falumúzeumban, a második kettő Szennán készült. 
Szerintem olyan szép látvány mindegyik.


24 megjegyzés:

  1. Teljesen egyetértek. A képek rendezett biztonságot mutatnak.
    Nézegetem itt fönt a csipkés képeidet, és bizony ezek gyönyörűek.

    VálaszTörlés
  2. Igen voltak régi horgolt csipkék a skanzenekben és Ruston is.
    Régen ki lehetett velük kergetni a világból, ma már szeretem őket.

    VálaszTörlés
  3. William Morris: "Semmi olyat ne tartsunk az otthonunkban, amiről nem tudjuk hogy hasznos, vagy amiről nem hisszük, hogy szép."

    Selejtezéskor, sőt előtte otthon teremtéskor valamivel el kell indulni. Pl. ezzel a mondattal.
    Csak sok szép és hasznos van. Még ki kell egészíteni a mondatot valami mennyiségre vonatkozó elképzeléssel is...

    VálaszTörlés
  4. Eső szakad, ömlik, locsog! Nem baj!:-)

    VálaszTörlés
  5. Én az olyan selejtezés híve vagyok, hogy csak azt tartom meg, amiről tudom, hogy mit fogok vele csinálni nemsokára. Egy kivétel van: a nagyon szép, gyűjtött ásványok. Ajándékot is úgy igyekszem venni, hogy szinte biztosan használni tudja az illető, legalábbis gyönyörködésre.
    De nem voltam ilyen, egészen 1990-es évek végéig. Akkor elolvastam egy könyvet, az volt a címe, hogy Rend a lelke mindennek. Nagyon hasznos volt, hihetetlen hónapok következtek. Azért hónapok, mert nem dobtam mindent azonnal a kukába, hanem kiválogattam, kinek lehet odaadni, eladni (egy időben kijártunk a Petőfi csarnok bolhapiacára, fillérekért adtuk a drága külföldi játékokat). Az évek során könyvállományom körülbelül a tizedére csökkent, de még mindig úgy érzem,amit sosem olvasok már el, az megy adományba. A ruhákkal ugyanígy vagyok - csak győzzem kivárni, míg az illető, akinek fölajánlom, mert tudom, hogy jó lesz neki. Idősebbik lányom külön tanulmány, az égvilágon semmi fölöslege nincs. Jönnek-mennek nála a dolgok, általában egy forintért adja el a teszveszen, ami nem kell már neki. Volt idő, eljött a tél, és nem volt meleg pulóvere, kabátja, mert előző tavasszal mind elajándékozta. Persze ő is állandóan kap dolgokat, de nem sok idő telik el, már tovább adja. Nálam őszerinte még mindig tömérdek fölösleges cucc van, míg néhány látogató megjegyezte: milyen üres a lakásod!

    VálaszTörlés
  6. Kimaradt valami: ... csak győzzem kivárni, míg az illető eljön, akinek fölajánlottam... legtöbbször én viszem utána. Volt eset, hogy a Readers Digest öt évi példányainak kerestem gazdát. A megajándékozott persze nem jött el érte, de navigált, hova vigyem el... egyébként erről a viselkedésről más is panaszkodott nekem. Mindent elfogadnak, ha helybe visszük nekik. És most nem a szegény-alapítványokra célzok, egyénekről van szó.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szeretem a falumúzeumokat. Legutóbb a Sóstói Múzeumfaluban voltam. Érdekes látni, hogy más a 'stílus' keleten, és más nyugaton. A nemes egyszerűség és a fegyelmezett rend viszont jelen van mindkettőben.

    VálaszTörlés
  8. a falumúzeum nagyon szép, én Göcsejbe még nem jutottam el, de például a szentendreit már többször bejártam. Régen semmi nem volt fölösleges, ma óceánnyi, de mindenhol.

    VálaszTörlés
  9. Én még -mivel falun nőttem fel - saját szememmel láttam az ilyen régi parasztházakat. Én még kicsi gyerekként láttam a parázzsal felfűtött vasalót, láttam olyan tűzhelyet, amit Te is lefotóztál, láttam az un. "tisztaszobákat" ahol katonás rendben volt az asztal a szoba közepén, négy székkel, az ágyakon magasra tornyozott ágynemű halmokat, amit csak nagy ritkán használtak, a sötétre pácolódott mestergerendákat, a kamrában télire eltett befőttekkel megrakott "stelázsikat", a gyönyörű tükrös, faragott szobabútorokat, a hófehérre meszelt falakat, a búbos kemencét, a szekrények tetejére télire felrakott birsalmákat, ami isteni illatot árasztott a tisztaszobában, a gyönyörű, kézzel szőtt szőtteseket, vászonkendőket, pokrócokat...sorolhatnám még...az életem része volt: az anyai Nagymamám háza volt ilyen.

    Soha nem tudnám elfelejteni.

    VálaszTörlés
  10. Isabel, tetszik, ahogy írtál a selejtezésedről. Igazi, komoly eredménnyel járó, következetes munka. Mikor olvasok ilyeneket, mindig erő ad. Ezért is becsülök bizonyos blogokat, könyveket, tényleg tudnak hatni.
    Írtam egy idézetet melyben említik, hogy az legyen otthon, ami szép és/ vagy hasznos. ha a mennyiséget is csökkenteni akarjuk talán a szép hasznos dolgoknak van egyre nagyobb szerepe, és a díszítő tárgyakat vissza lehet fogni.Vagy ha mégis kell, akkor egy már meguntat el lehet távolítani. Tudom, tudom, a ragaszkodás, de mégis meg kell tenni.

    VálaszTörlés
  11. Isabel, egyébként igazad van, nagyon nehéz túladni dolgokon. Esetleg elfogadják, ha helybe visszük. Pedig nagyon sajnálok kidobni holmikat, de gyakran sor kerül rá.Mert nincs más megoldás.

    VálaszTörlés
  12. Tamás, Isabel, még nem jártam sem a sóstói sem a szentendrei falumúzeumban. Vannak még hiányok.
    Nemes egyszerűség, fegyelmezett rend! Vonzó dolgok, és a régi házakban inkább megtalálhatók.

    VálaszTörlés
  13. Orsi, de szépen írtál. Elolvastam 2x is, és fogom is.
    Parasztházban laktak a nagymamámék is, hasonló emlékeim vannak onnan, amilyenről írtál.Házat eladtuk( el kellett), új tulajdonos átalakította, felújította.Semmi nem maradt meg a régi ház hangulatából. Skanzenekben találok kívül, de főleg belül hasonlókat.Valószínű ezért is járok oda szívesen.
    Jaj, azok a kamraillatok, a stelázsik, a sparherdba való begyújtás hangjai. A pattogó tűz, a fehér falak...Az olykor kormos fehér falak.:-)
    Gyerekkoromban még kemence is volt, aztán átrakták cserépkályhává.
    Jó volt ott!

    VálaszTörlés
  14. Óóóó, nem esett nehezemre írni róla. Sokszor egyetlen fotóddal előhozod belőlem ezeket az emlékeket, most is elemi erővel tört fel minden, és ez nagyon-nagyon jólesett:))

    Ahogy megláttam azokat a fotókat...megmondom őszintén könnybe lábadt a szemem...tisztán láttam magam előtt azt a régi kis házat...de jóóóó volt:)
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  15. Én anno a feng shui könyv hatására (még a legelső volt) kezdtem el selejtezni, no akkor aztán alaposan. Régi házak, régi világ, mindennek helye s rendje volt. Hol van ez már? Hol ér rá az ember tartani a régi szokásokat, s hová is lettek. Kár értük, keretbe, s rendszerbe foglalták az életü(n)ket. Sokszor járok ki én is fotózni a skanzenbe, főleg kívülről, valahogy így alakult, szeretem ahogy változnak az évszakok, a házak, a környezetük, a fények-árnyékok.

    VálaszTörlés
  16. ez a William Morris tipikus pasi mondata, azonnal vitára hergel:)attól, hogy az ő ízlésének nem felel meg, nekem még lehetnek kétségeim a tárgyaim hasznosságát illetően, (na jó szépségében kevesebb engedménnyel)
    de hát mit mondana Mr Morris az érzelmi-tárgyaimra , a nagymamám halotti bizonyítványára, vagy a kislányom első levágott -dobozban őrzött - tincsére, kiesett fogára...szerelmem kopott kulcstartójára, apám ezer éves cigarettájára...

    VálaszTörlés
  17. Holdgyöngy, nagyon szép a zalaegerszegi skanzen. Gondoltam is rád, hogy biztosan gyakran előfordulsz ott. Nagyon tetszett a finnugor rész is.
    Olyan hangulata van, tiszta érzéseket kelt, szépek a virágok, a növények, tetszett a vízimalom is nagyon.

    VálaszTörlés
  18. Katalin, ahogy mondod!:-) Az érzelmeket, emlékeket nem lehet kidobni, ha még mindig ragaszkodunk hozzájuk.
    Én azokat a "szép" kategóriába sorolom, és természetesen minden selejtezéskor maradnak.:-)
    A szépség nagyon tág kategória, és én döntöm el mi szép nekem.
    Egyébként W. Morris is azt mondja, maradhat az, amit szépnek hiszünk.

    VálaszTörlés
  19. Kedves Katalin, nem kell feltétlenül minden szavukat elfogadnunk azoknak, akik írtak egy könyvet vagy mondtak valamit - ami persze jó is lehet, vagy ki lehet belőle indulni. Az igazságok pedig "az utcán is hevernek" - bárkitől tanulhatunk valamit, és akár minden percben.

    VálaszTörlés
  20. Amikor a gólyafesztivál volt nálunk, a rádióban volt egy riport az eseményről. A Szombat délután című műsorba kapcsoltak be engem, élő egyenesbe. Miután a riporter bemutatott, megkérdezte, mi újság a szennai-fészeknél? ( Az új nevem Szennai-Nagy Erika.) Én halkan derültem egyet, aztán kijavítottam, hogy a fészek Nagyhalászban van. Ezután a riporter még olyasmit mondott, hogy ott van nem messze Szenna is. Na, ebbe inkább nem mentem bele, hanem beszéltem a gólyákról. Szóval, ha Szenna itt lenne a közelben, már biztos megnéztem volna a skanzent, ami régi vágyam! (Meg ugye a név miatt is!!!)Köszi a fotókat. (Halászék fészke szűkebb körökben azóta Szennai-fészek!:))

    VálaszTörlés
  21. Pfff a selejtezés, az tényleg egy örök téma. Mert ragaszkodunk tárgyakhoz, hisz azt vagy kaptuk valakitől, személyes élmény/érzelem fűződik hozzá, vagy vettük, és épp olyasvalakivel akihez szintén valami köt...
    Én régen mikor férjhez mentem vettem egy lábos készletet, nagyon nagyon sokáig azt használtam, de közben enyuméktól kaptam is az évek alatt. Na ott tartottam, hogy nem fértem el a szekrényben, és egyszer gellert kapott az agyam, és lehordtam a ház elé. Tulajdonképpen bajuk nem volt, csak már kicsit ütöttek, kopottak, de használhatóak voltak.
    Aztán msot hogy kettős életet élek, Pest-falu közt, és anyumnál ugye vannak csirkék, eszembe jutottak néha a lábasok, hogy most milyen jó lenne az itató lábasukat azokra lecserélni, de már nincsenek. Persze az ember, vagy én legalábbis néha vacilálok, hogy kell e még vagy sem.
    Valaki azt mondta nekem, hogy ami a szekrény teteján van dobozban, és évek óta nem nyúltunk hozzá, azt dobjuk ki. Na ezzel nem minden esetben értek egyet, meg hát az is kérdés, egy embernek mekkora a lakása, mennyi lomnak hitt dolgot tud eltenni.
    Itt pesten a 34 nm-es otthonomban kétszer meg kell gondolnom, de már elég sokmindent hordok le anyuhoz.Mert ott azért 1/elfér 2/vidéken mindig kell valami valamire.
    De azt mondják ugye, hogy ha "kint" rend van, akkor "bent" is és ez fordítva is igaz.
    A minap kifogyott a neskávés üvegem, a fiam kezében volt épp és hajította is volna ki, mikor felsikoltottam, hogy neeeee, mert az kell. Azt mondja mire? Mondom anyuhoz leviszem. Persze ő nem látja még, hogy az jó befőttek eltevésére. Én meg ha lemegyek a pincébe, akkor látom a halom bicaj alkatrészeket, és megkérdezem minek ennyi vacak? Persze az is kell mind, mert mindig kell valamire. Épp nemrég volt munkába menet a bisajomon egy tengelytörés, de estére már kész is volt a bicajom, mert épp volt a pincébe egy "felesleges" tengely.
    Szóval én is kissé labilis vagyok a selejtezésnél. :)
    Szentendrére sokat jártam a skanzenbe, azt mindenképp nézd meg, ha teheted. Mondjuk máshova még nem nagyon jutottam el, mármint falumúzeumba, de itt többször voltam. Iszonyú jó, szoktak lenni programok, nekem pl nagy élmény volt ott a Márton napi vígasságok.

    VálaszTörlés
  22. Tipitá, nagyon szép neved van, tetszik. A történet is. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  23. Tudod, Edit, az a véleményem, hogy ha nagyobb lakás vagy ház áll rendelkezésre, akkor több cucc fér bele. Mert akkor a nagyobbat tömjük tele. Kell megállt parancsolni magunknak, kialakítani egy fegyelmezett elképzelést a lakóterünkről, mert az átláthatatlanság, a sok felesleges holmi bennem belső feszültséget kelt. Az meg nem jó.
    A lábasokról meg annyit, hogy vannak régiek és csillogó-villogó újak is. Mégis sokszor nyúlok a régiekhez, mert van olyan , hogy ebben jó lecsót csinálni, ebben a pörköltet, ebben meg a ...:-)
    Üveg van bőven, kidobtam tegnap egy üres nescafés üveget, de már nem akartam vele gazdagítani a " gyűjteményt", de sajnáltam.

    VálaszTörlés
  24. Persze ebben igazad van, hogy minél nagyobb a lakás, annál hajlamosabbak vagyunk teletömni, illetve sokkal több minden fér el benne,és nem vesszük észre, hogy tulajdonképp lehet, hogy a negyede, fele nem kell a cuccokknak. Épp tegnap említettelek barátnőmnek a telefonba, mert a lomtalanításról beszélgettünk.Én 87 óta lakom ebben a pici lakásban, a fiam közben felnőtt,már 45-ös cipők vannak az előszobában, (amiben néha bukok orra)a cuccai is már nem picurkák, alig férnek a szekrényben, persze a hosszú évek alatt volt változtatás, helykihasználás miatt szinte plafonig ér a szekrény,(nem szeretek a szekrény tetején látni pakkokat)szóval érted...
    Én is különben így vagyok a lábasokkal, hogy egy megszokottat, amikben pl. a rántást készítem, azt veszem elő.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu