2012. szeptember 26., szerda

Idézet

Annyi könyvet hoztam ki a könyvtárból, hogy többszörös hosszabbítás után mindet elolvasva tegnap már vissza kellett vinnem őket.
Beszélünk - és nem csak beszélünk, hanem meg is éljük már páran - az öregedésről, így aztán nálam volt Polcz Alaine: Ideje az öregségnek c. könyve. Azt terveztem, hogy majd jegyzetelek, de már nem volt rá időm. Elég is tulajdonképpen ha a lényegét megjegyzem ( és ha tetszik használom az életemben), de idézni csak pontosan lehet. Egy gondolatot írtam csak le végül:

"Ne panaszkodj, írásban se panaszkodj- mondom magamnak. Én tanítottam, ne panaszkodjunk. Az másokat terhel, untat, te pedig észre sem veszed, de az örök panaszkodó leszel! 
Török Sándor mondta: Panaszkodni nem szép".


Polcz Alaine

21 megjegyzés:

  1. 1. Köszönöm a tegnapiakat!
    2. Ez rám nézve nem jó, mert én éppen panaszkodni, háborogni készülök:)....ilyenformán át kell fogalmaznom a dolgokat:)
    Üdv.
    ( Különben teljesen így van.)

    VálaszTörlés
  2. Teljesen igaza van! Mégis nehéz ellenállni néha, olyan jólesik egy kis együttérzést kicsikarni másokból, nemde?
    Különösen mióta egyedül vagyok, igyekszem betartani ezt a tanácsot! Különben észrevettem, hogy főleg kisebb dolgok miatt panaszkodunk, az igazán súlyos gondokat inkább elhallgatjuk (legalábbis ami engem illet)...

    VálaszTörlés
  3. Júlia, flora! Én is ezen gondolkoztam, és azért is hoztam el az idézetet, hogy véleményeket halljak.
    Örök panaszkodónak nem szabad lenni, szerintem, vissza kell fognunk magunkat ebben is.
    Ha panaszkodunk, annak mondjuk, akit illet, aki segíthet, de másokat, szinte mindenkit ezzel terhelni nem szabad. Szerintem.
    Sok panaszt hallgatok naponta, nem akarok úgy viselkedni, ami engem is fáraszt. De ha belénk szorul a bánat, a probléma, akkor csak aláássa az egészséget. Annak mondjuk, aki megoldhatja, ne mindenki másnak, akinek csak teher.Talán ez a megoldás?
    Júlia, nem fogalmazd át a dolgokat!
    Flora leírta a végén, hogy sokszor mit csinálunk.Meg kell(ene) találni a köztes állapotot.

    VálaszTörlés
  4. Ott van a szövegben az " örök panaszkodó". Ezt kell elkerülni.
    Hogy nincs ilyen? De van, nagyon is van!Ők az élet mártírjai,a terhet másra pakolók, ők az energiavámpírok.
    Van szerencsém hozzájuk. Ezt akarom elkerülni, én nem akarok ilyen lenni.

    VálaszTörlés
  5. én nem bírom megállni, ha nem beszélek a fájdalmamról, beszorul, és olyan banális helyzetben buggyan elő, ami nem indokolná (egy frissen sült kifli leejtése "miatt" tudtam vonyítva nyüszítve bömbölni, mert akkor telt be a pohár a sok lenyelt -kinem mondott - panaszszó miatt) Beszélni róla, megkönnyebbülés...
    szvsz ott a lényeg, hogy mennyit és kinek...mert ha mindíg és mindenkinek, akkor ránksül a savanyú panaszbanya bélyeg, ha meg sosem, akkor érzéketlen

    VálaszTörlés
  6. Én már sírtam, dühöngtem egy elsózott rizs miatt! Ehető volt, de kivertem a dilit, pedig én sóztam el. Akkor telt be a pohár a lakásfelújítással kapcsolatos sok feszültség bennem. Ott és akkor a rizsnél, pedig köze nem volt az egészhez.A közös ebédet is tönkretette, szégyelltem is magam miatta alatta és utána.De csak folyt a könnyem.
    Szóltam is azoknak, akik nem végezték jól a munkájukat lakásfelújítás közben, ment nekik is a panasz, de a "nem--találom-a helyem-a-saját-otthonomban" hosszú érzés kiborított.
    A mérték a fontos és a személy. Igen, én is ide jutottam el ezzel a a témával kapcsolatban.

    VálaszTörlés
  7. Ha nem az illetékesnek panaszkodom, akkor általában "sorstársnak", akitől jó hallani a véleményét és a megértését. Mert igenis kell egy kicsit!

    VálaszTörlés
  8. Persze hogy vannak örök panaszkodók, a világot állandóan borúsnak látók, és amúgyis minenki más hibás az ő bajáért.
    Nem mondom,hogy nem volt az életemben panasz szó, viszon mikor megismertem, ráéreztem arra a gondolatra, hogy ahol tartok az életem útján, egyedül én tehetek.(na jó 99 %-ban, ezt én teszem hozzá)
    Mert ugye hallani rossz házasságokat, a kifogások megvannak, nincs lehetőségünk, stb, hallhatunk rossz munkahelyekről, persze a kifogás itt is megvan, hogy most nagyon nehéz munkát találni, stb. amiben van is valami.
    De ha benne vagyok valami rosszban, jó nekem az, hogy leülök, és gubbasztok a lelkem csücskén? Dehogy jó. Persze nem vihorászok, ha valaki kicseszik velem, vagy megbánt, de magamban teszem helyre ezeket a dolgokat, sőt megpróbálom mnél előbb helyre tenni, hogy az illetőnek nem velem van tulajdonképpen baja, hanem saját magával, de ezt ki kell vetítenie, mert szétfeszíti. Szokták mondani, hogy a harag nem jó tanácsadó. Valahogy így van ez a dolog. Ha panaszkodunk, magunkat marcangoljuk, mert folyamatosan átéljük, benne tartjuk magunkat abban a lelki állapotban, hogy tényleg de sz@ar a gazdasági helyzet, de sz@r minden.
    És fárasztó is hallgatni ez tényleg így van.
    A mostani napokban kicsit feszültebb voltam, s utamba akadt egy "panaszkodó", akinek most kimondtam a gondolataim. Hogy miért mondja azt, hogy ő ezt, vagy azt nem tudja megcsinálni, neki nem megy, és jönnek az indokok, hogy miért...Mondtam neki, hogy figyelj, kissé negatívnak látlak, ne mindig azt mond, hogy mi nem megy, mert akkor nem is fog sikerülni.Indulj neki, csináld, próbáld. Fogadd el, ha nem sikerül eslőre, nem mindenkinek egyforma a képessége.
    Mondja, tudja, aztán egy hét múlva mikor találkoztunk megkérdeztem, hogy remélem, hogy nem bántottam meg, kissé feszült voltam én is, de tényleg fárasztó hallgatni az ilyen embereket. Amúgy nem bántódott meg, hanem azt mondta leült és próbálkozott :)
    Persze én is a megfelelő embernek néha elmondom a bajomat, kiadom a gőzt.
    De mivel már tényleg másképp látom a dolgokat, az örök panaszkodók, szokták mondani, hogy : "Ó Edit neked könnyűűű!!! "
    És akkor szívesen megkérdezném, hogy mitől könnyebb nekem, mint bárki másnak? CSak mert nem panaszkodom, mert nincs az arcomra írva?
    Érdekes amúgy ez a téma, ha az ember szembesül a hibáival, jobb esetben belátja, és változtatni kellene tudni rajta, mert saját magunknak okozunk ezzel megkönnyebbülést.

    VálaszTörlés
  9. Néha nagyon ki kell mondani!Ha nagyon fájt, feszített beírtam a blogba, s piszkozatoltam, de kiírtam magamból. Viszont asz örök panaszkodókat nem szeretem!

    VálaszTörlés
  10. Közben papírra vetettem, első felháborodásomban, most már csak az a kérdés, hogy reggel odaadom-e az igazgatónak, vagy sem:) ?

    VálaszTörlés
  11. Edit,köszönöm a véleményed!
    Van aki másban keresi a hibát, van aki magában.Vannak örök hárítók, ők a fejlődésre képtelenek, mert nem veszik észre, miben kell fejlődniük.
    Egyszerűbb hárítani.
    Észre is kell magunkat venni, mikor már nagyon elviselhetetlenné tesszük magunkat, akkor abbahagyni, kimászni belőle, nem tovább lovalni magunkat bele.
    Még annyit, a vita elkerülése érdekében sokszor nem mondtam ki a véleményem annak, aki "másra hárító" a környezetemben, mert akkor azonnal én voltam a bűnbak. Ennek vége!
    Megmondani elfogadható hangnemben, és lezárni.
    De nehéz!:-)

    VálaszTörlés
  12. Holdgyöngy!

    Kiadtad magadból, de nem voltál vele mások terhére. Ez is megoldás. Vannak nekem is piszkozatban bejegyzéseim. Végül nem tettem ki a nyilvánosság számára. Másnapra már lehiggadtam.Néha jó várni!

    VálaszTörlés
  13. Júlia, ha holnap is így gondolod, ha tényleg megalapozott, amit írtál, nem egy hirtelen felindulás vezénylet, akkor add oda.
    Tudni fogod holnap, mit tegyél.
    Általános a tanács, mivel nem tudom miről van szó.
    Volt már, hogy arra gondoltam, kellett volna rá aludni egyet. Te most ezt meg tudod tenni.

    VálaszTörlés
  14. Nagyon szeretem Polcz Alaine-t. Azt a szellemiséget,derűt, ami az írásaiból sugárzik.Jó, hogy eszembe juttattad..Én is előveszem valamelyik könyvét a napokban.

    VálaszTörlés
  15. Pave, egyik bejegyzésem után kérdeztem, hogy szoktál-e még jönni? Ezek szerint igen.:-) Van blogod?
    Jó olvasást, ha előveszed egy könyvét,vagy bármilyen másikat.

    VálaszTörlés
  16. Szerintem is csak az örökös panaszkodást kell elkerülni, de ha az ember kifelé mindig harmóniát mutat, belül pedig rágja a gond és senkinek sem mondja el, azzal csak magának árt. És hozzáteszem, hogy nem minden esik a panaszkodás kategóriájába - ma divat a "pozitív hozzáállást" dicsőíteni és minden mást panaszkodásnak, nyafogásnak nevezni, ez engem mindig felháborít. Közeli társnak, bizalmas barátnak el kell mondani a gondot is, és én például sose érzem tehernek, ha barát "panaszkodik" nekem.

    VálaszTörlés
  17. Ági, igen, az örökös panaszkodást kell elkerülni. Van aki viszont ebbe a csapdába esik, és nagyon fárasztó tud lenni
    Ha nekem panaszkodnak, én úgy érzem, hogy megbíznak bennem, tehát ez még jó is lehet. Egyetértek veled. A közeli barátnak pedig annyival tartozunk is, hogy meghallgatjuk.
    Újra csak megállapíthatjuk, hogy a végletek kerülése ebben az esetben is fontos. Tegyük hozzá, hogy az örökös panaszkodót jó figyelmeztetni is, hogy sok belőle.
    Továbbra is egyetértek azzal, hogy annak panaszkodjunk, aki a panaszunkat okozta, mert orvoslást tőle várhatunk.
    Már megint nem sok újat mondtunk, de jó rögzíteni újra és újra.
    Az én közelemben van egy örökké panaszkodó, és érintettnek érzem magam ebben a témában.

    VálaszTörlés
  18. Éva,
    Én minden nap vagyok!! Sajnos a megjegyzéseket nem mindig futom át időhiány miatt, de tudod, megígértem, mindig olvaslak...
    Blogom nincs, ahhoz én túlságosan is magamba forduló vagyok...sajnos.

    VálaszTörlés
  19. Pave, inkább csak azért kérdeztem rá a jelenlétedre, hogy megtudjam van-e blogod.
    Ha nem tudsz jönni, az sem probléma természetesen, de megörültem neked, hogy olvasóim között tudhatlak. Olyan kedvesen szólítottál meg.:-)

    VálaszTörlés
  20. Tengernyi okos gondolat a láthatáron! Ebben a panaszkodós gondolatban sem lelhetjük meg az abszolút igazságot. Már, ha van ilyen egyáltalán... Akár jó, akár rossz, de panaszkodni, ha nem is kell, de muszáj. Éva is utalt rá a magunkba fojtott negatív gondolatok, már pedig a panasz erről a tőröl fakad, szép lassan megöli a lelkünket egészségünket... Inkább untassunk valakit, mintsem belekukuljunk a keserűségünkbe. Meg aztán, egyszer Te, másszor én kerülhetünk ilyen helyzetbe. Panaszkodjunk hát, de ne egész nap ugyanannak, és ne egyfolytában! :))

    VálaszTörlés
  21. Ott a végén a lényeg, panaszgépnek nem jó lenni.Egyfolytában mondani, mondani. van ilyen ám!
    Mert a másikra teszel azzal terhet,ha hallgatnia kell a sok negatívumot állandóan, és neki is egy testi-lelki egészsége van!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu