2012. szeptember 12., szerda

Sophie

Ha két fiatal szakít, akkor azt mi felnőttek is megszenvedjük. Mert megszerettük, és hiányozni fog az, akit ugyan nem mi hagytunk el, hiányával mégis megküzdünk mi magunk is.
Igény szerint az érintettekkel, de mikor friss volt a hír, mi " öregek" is nagyon sokszor átbeszéltük a szakításukat. Külön-külön megélt emlékeket és tapasztalatokat is belevittünk kettőnk beszélgetésébe ( M. és én). Milyen jó lehetőség a másik megismerésére, hiszen egymás ismerete előtt is volt saját életünk. :-)
Két év után új nevet tanulok, akinek a nevét érdemes lesz megjegyezni, és tulajdonosát bizonyára megszeretni.
Vasárnap ebéd után beszélgettünk róla, az új lányról is.





10 megjegyzés:

  1. Tudod ennél már csak az a rosszabb, amikor van környezet, ház és szobák, s ezekben kedves emlékek, s mindez megy vele. Az övé(k), de egy ideig a tiedé, tieteké is volt.

    VálaszTörlés
  2. Ágnes, igen szép. Igaz, nekem a Leni (Magdalena) is tetszett 4 évig.
    Megszakadt az én nagyon jó kapcsolatom is vele, mert arra a fiúra emlékeztettem, akit felejtenie kellett, hogy újra nyitott legyen egy új kapcsolatra.
    Az én véleményem az, hogy az első nagy szerelmet nem lehet felejteni.

    VálaszTörlés
  3. Holdgyöngy, én ebből kimaradtam, de volt itt nálam is. Karácsonyok is eszembe jutnak...Még a gépemben vannak a képek és lesznek is.


    VálaszTörlés
  4. Ó,ezt ismerem....Nővérem mindig rámszól,hogy miért engedem olyan közel a szívemhez az éppen aktuális fiatalt, aki valamelyik gyerekemhez tartozik.És amikor szakítanak, nagyon sokáig fáj-nekem.De én nem tudok félig szeretni, és kivárni,amíg biztos lesz a kapcsolat.Meg egyáltalán van biztos kapcsolat?????Szóval marad a szenvedés, de jobb esetben az öröm ---inkább,hogy van társa a gyermeknek.

    VálaszTörlés
  5. A szeretet nem döntés kérdése.Ha valaki szeretnivaló, akkor megszeretem.:-)
    Míg folyik a párkeresés, addig egyik sem biztos kapcsolat. Később sem biztos, de vannak erős összekötő kapcsok, melyek összetartanak, és nem önmagunkról szólnak, hanem másokról is.
    Nem tudom eldönteni, hogy ez jó, vagy sem, mert egy életünk van( hagyjuk a reinkarnációt, egyebeket) de magasabb szempontból nézve, a felelősséget is belekalkulálva nem lehetünk mégsem önzőek. Soha véget nem érő, megválaszolatlan kérdés ez számomra a lemondásokkal, szabadsággal vagy hiányával és a felelősséggel, a szeretettel.

    VálaszTörlés
  6. Nem tudok és nem is akarok nagy bölcsességeket mondani a magam 21 esztendejével, de én is osztom azt a véleményt, hogy az első szerelmet egy életre megjegyzi az ember. Csak azért bátorkodom ezt kijelenteni, mert én is így tapasztalom. :)

    VálaszTörlés
  7. A veszteséget mindenki megszenvedi! Ki így, ki úgy. Szerintem mindenképpen fáj.

    VálaszTörlés
  8. Tamás, akkor már van ezzel kapcsolatban tudásod.
    M. szokott emlegetni egy Bob Dylan dalt: First Cut is the Deepest. Az első szerelme után kb. annyi idős korában, mint te döntött úgy, hogy mély igazság van ebben!:-) Szoktuk emlegetni a történetet.
    Most azon gondolkozom mikor is van az igazi szerelem? Illetve azon töröm a fejem, hogy az első nagy plátói is ebbe tartozik? Részemről igen!

    VálaszTörlés
  9. Adelid, ha valakit megszeretünk, és utána már nem láthatjuk úgy, mint korábban rajtunk kívül álló okok miatt is, az tud fájni.Pl. én Thomas általam megkedvelt volt barátnőjét.
    Sokszor csak olyan egyszerű oknál fogva, hogy ne emlékeztessem én magam az ifjú hölgyet arra, akitől neki kellett elszakadnia.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu