2012. szeptember 15., szombat

Hullámok

M. megjött 3 hetes francia- és németországi kalandozásaiból. Egyedül sátorral vagy olcsó hotelekben, Párizs utcáin vagy éppen a  normand partokon kószált, és hazafelé a német ( Csehországban született, de anyanyelv miatt 1946-ban kitelepített) Tante Annit is meglátogatta.
Ma eljön, mesél, képeket is nézünk, hogy amit eddig messengeres gyors üzenetváltásainkban elképzeltem, azt lássam is.
Ő más országokban megélt élményeiről, tájakról, ízekről, én az itthoni főleg "lélek-élményekről" mesélek.
Egyébként jellemző is ránk ez a kettősség. 
Ő igazi utakon utazik többet, én a lélek utazásait mélyebben megélem. Én tudok egyedül lenni szabadidőmben, ő kevésbé. Én sokszor kénytelen vagyok itthon maradni, ő szabadabb. Nekem is hiányzik a távolság, de én le tudom küzdeni a hiányt (?), őt nem kényszerítem, hogy velem szolidáris legyen, menjen, ha mehet.
Külön töltött 3 hét után ma délután 2-re érkezik. 
Talán kimegyünk a Fertő-tóra? Említette, hogy jó lenne, ragyog a nap, igaz, hogy szeles az idő, de nagyok lesznek a hullámok legalább. Dzseki, pulóver pedig van! 
A feltett képek régiek, közel van a tó, szoktunk kimenni vizet nézni máskor is. Megnyugtat, élményt ad, összeköt...




20 megjegyzés:

  1. Az ilyen élmények megosztva még jobbak!
    Már mondtam: szerencséje van M-nek (s te nagyon okosan teszed!), hogy nem őt megkötözni vágyó partnere van; az ember önszántából jobban kötődik...

    VálaszTörlés
  2. Fordított eseteben én sem szeretném, ha itthon maradásra bírva zsarolnának. Az más, ha önszántamból tenném...
    Igen, ha hazajön, rohan ide, és önszántából kötődik.
    Persze, lehetne arról is beszélni, hogy egyedül jó utazni, vagy ketten, meddig tűri, és én meddig tudom hiányolni a távolságokat.
    Egyelőre a tudatos, kényszer döntés működik.
    Ha már nem, akkor visszatérünk rá.
    De anyu nem lesz fiatalabb( bár jól van fizikailag, önálló, önellátó), M. anyukája pedig biztonságban van. M.nőtlen bátyja ugyanis a mamával lakik, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
    Minden családban kialakul, hogy az öregekkel ki törődik.
    Én egyedül vagyok, nincs testvér, nincs más rá. Ez az én életfaladatom a mostani időszakra.
    Pár napos utak ketten szóba jöhetnek, és nekem nincs ellenemre. Megbeszéltem magammal, másnak még ennyi sem jut.
    A hiány viszont bennem van!Kimarad az életemből sok minden. Ha áldozatként élem meg az rossz, ha sorsfeladatnak, az elfogadható.

    VálaszTörlés
  3. Flora!
    M. abban a városban is volt már ( 2 éve,) ahol te laksz.Meséltem neki rólad, és kérdeztem járt-e arra, mert csodálkoztam volna ha nem. Franciaországban már sokszor volt, évente megy, nagy " szerelme" az ország.
    Ott is járt, ahol te laksz, megnéztük az városban készített képeit pár hete.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Éva, anyám nekem is mindennapi aggodalom (3 nap múlva lesz 84 éves...) Nincs egyedül, ha egyedül lakik is, de nekem állandó bűntudat, hogy nem vagyok vele... Ha együtt lennénk, bizonyára sok konfliktus adódna közöttünk, annyira különbözünk.
    Kaphatnék mail-ben a valenciennes-i fotókból? Nem akarok problémát okozni!...

    VálaszTörlés
  5. velünk is így van,illetve a felállás hasonló: én nehezen mozdulok ki, szeretek itthon, S.viszont állandóan menne. Néha már meg tudunk egyezni, és már nem erőlteti,hogy én is menjek,igaz,ez csak az országon belülre alakult ki.
    Tudom,milyen lekötöttség az idős szülők ápolása: tavaly én nem mentem el S-val valahova,mert nem volt szívem itthonhagyni az ő anyukáját, akit esténként én etettem.Nappal a család többi tagja volt Mamával felváltva.

    VálaszTörlés
  6. Flora, ha elmegyek bűntudatom van, ideges vagyok.Akkor az milyen utazás számomra? Pláne, hosszú időre? Áááá, nem megy.
    Közöttünk is sok konfliktus van, mondhatom, hogy nagyon sok.Ég és föld vagyunk. Igen, ez a találó ránk. Mégis ő az Anyum, és felelősséggel tartozom. Szeretem is, szeretném boldognak is látni, de nem tudom, mert ellenáll az örömérzésnek. Ez nekem sem jó, és igazán megfelelni sem tudok.Ok egyszerű és bonyolult? Más vagyok mint ő, kevés minden alkalmazkodásom, teljesen pedig nem tudok, és nem akarok.
    Talán ezért vagyok ennyire hálás minden apró örömnek, talán ezért vagyok megértő, elfogadó is, a szabadságom állandó keresése mellett. Kihasználok mindent, ami szépet, jót ad, hogy töltekezzem.Nekem is kell!

    VálaszTörlés
  7. Mammka, az én anyum teljesen önálló, jó kondiban van, szellemileg friss.
    Ha egyedül marad, elbizonytalanodik, vérnyomás fel( esetleg), bármi történhet.Napokig így lenne egy bezárt lakásban? Ha itthon vagyok minden rendben. Ezt kell részemről is megfelelően kezelni.
    M-nak is, mert neki ilyen feladata nincs, csak elméletben éli meg, amit én gyakorlatban.
    Neki is jobb lenne együtt utazni, nekem is. Ha egyszer ez szakító ok lesz, akkor az lesz. Nem látom részéről ezt, magam részéről érzem csak( néha). Távkapcsolatunk is aránylag működik.Nem mondom, hogy tökéletes megoldás, és mégis.
    Figyelmesen olvastam a soraid, és minden szavát megértem, átérzem. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  8. Flora, küldök majd M.valenciennes-i fotóiból.:-)

    VálaszTörlés
  9. Tudjátok mit? Mindent mindig nem lehet magánügyként kezelni, van, amikor egy élet azért olyan, mert vannak előzményei.M. sem bánná, hogy leírom. Ismerem már. Nyitott ember, és legyen amit leírok most egy regény, valakiknek pár mondatban összetömörített élete.
    M. felesége öngyilkos lett sok éve( mániás depresszió). M. egyedül maradt az 5 és a 9 éves fiúkkal. Képeken láthatjátok, hogy felnőttek már, nagyon szeretnivaló fiatalemberek lettek. M. múltkor mondta, hogy mindig úgy fognak rám nézni mint anyára, ha nem is lehet pótolni az igazit, és én nem is akarok az lenni. Más szerepem az életükben.Törődő, de nem anya.Anyaféle, aki a női, lágyabb vonalat képviseli azok számára, akik apával nőttek fel.
    Talán M. most érzi, hogy pótolnivalója van, és mikor szabad, akkor megy, mert szeret utazni.Hát menjen!
    Én pedig megyek bele egyfajta kötöttségbe. Elveszíteni nem akar, megy egyedül.Sokféle élethelyzetet megélt M., neki sem volt könnyű más okból, ahogy írtam.Átrágtuk mi ketten is az ő életét, keresi a saját felelősségét.
    Ez így természetes, még ha egy ilyen depresszió sokszor végződik úgy, ahogy Eva esetében végződött. Ő is Éva volt.
    Távkapcsolatunk van évek óta. Neki ott van munkája Ausztriában( kellett a pénz a srácok taníttatására), nekem itt volt munkám, és itt volt anyu nekem apu halála után. Éppen akkor halt meg, mikor M. belépett az életembe.Kétféle helyzetet rendeztem. A magamét M-nal és anyu hirtelen egyedül maradását, ami nekem apu elvesztése volt egyben.
    Távkapcsolatban élük, ő Ausztriában, én itt. Én nem tudok németül, ő magyarul( angol a közös nyelvünk), munkavállalás egymás országában emiatt sem lehetett volna.Nyelvtudás nélkül nehéz, persze, akkor nagyobb hangsúlyt fektettünk volna erre, ha szóba jött volna.
    Maradt a távkapcsolat, hétvégi találkozások, kihozzuk amit lehet össze hátrányával, előnyével együtt. Meddig? Egyelőre megvagyunk sok éve. Szerintem maradunk is, de erőltetni a másikat zsarolva semmit nem fogunk. Ennyire ismerjük már egymást.

    VálaszTörlés
  10. A távkapcsolatnak sok hátránya mellett (elsősorban hiányérzet) megvan az a nagy előnye, hogy nem "használódik el" olyan gyorsan a kapcsolat, mint a napi rutintól, ami igencsak nagy úr!

    VálaszTörlés
  11. A fiaim apja mániás depressziós volt, a poklokat jártam/jártuk meg vele. Mi is 4. éve távkapcsolatban élünk, sokan nem értik miért kellett így összeházasodni. Nekünk 40 év utáni újra egymásra találásban ez fontos volt.Mindenki a maga életét éli, az ő lehetőségei, elvárásai szerint. S így is jó, hogy együtt vagyunk, vagyunk egymásnak, még ha gyakorlatilag egyedül is van az ember.

    VálaszTörlés
  12. Hát ez az idő is eljött.
    Leírtad. Köszönjük.
    Ma nagyon közelinek éreztelek.
    Távkapcsolat. Van akinek való és sokak elvesznének benne.
    Ti nagyon jól építetek hidat a világaitok között.

    VálaszTörlés
  13. Kedves Eva,

    koszonet a bizalomert.A kepeket nezegettem a multkori vasarnapos blogban.Szimpatikusak a fiuk,ugy tunik,otthon vannak nalad is.Kell ennel tobb?
    Szerintem szep ez a kapcsolat!

    Eniko`

    VálaszTörlés
  14. Flora, Holdgyöngy, Györgyi, Niqoe!
    Lehetne rosszab vagy éppen jobb is, nekünk ez jutott, tehát ezt ápoljuk.
    Hogy eljön-e valaha annak az ideje, hogy többet is írjunk magunkról vagy sem, nem tudom. Annyi élettörténetet ismerünk már blogberkekben lerövidítve, hogy hirtelen úgy döntöttem lehet eggyel több is, amiről tudtok.:-)Semmi titok nincs benne végül is. A magunk zártságától függ, hogy napvilágra kerül-e. Elég sokáig húztam, bár aki a sorok között tud olvasni, tudhatott egy-két dolgot már. A sejtésnél azonban jobb, ha világos minden.Valamennyire világosabb!:-)
    Szerintem nem a mienk az egyedüli vagy az ehhez hasonló történet.

    VálaszTörlés
  15. Minden ember élete egyedi és megismételhetetlen. Akiket szeretünk azoké különösen az. Az egyik legkedvesebb idézetem jutott rólad az eszembe.
    " Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."
    - John Donne

    VálaszTörlés
  16. Györgyi,
    Rajtunk áll mit kezdünk azzal, amit kaptunk.Köszönöm az idézetet.

    VálaszTörlés
  17. Fertő tó!....Milyen szépséges!

    VálaszTörlés
  18. Jó kimenni a tóhoz, minden évszakban, még fagyban is.Igaz, hogy olyankor jól megborotválja az arcod a szél, de az is élmény.

    VálaszTörlés
  19. Kedves Éva..Én is már jobban megismerlek..emígy!..De jó is lenne pulloverben ,nadrágban mászkálni a tóparton..én csakis ilyenkor imádom!Ősszel..amikor SENKi..vagy kevesen látogatják:)Imádom..ilyenkor az ember elmereng egy-két hullámon,csillámláson,falevelen..nem is tudom..Normális-e ez?....Én is ilyen vagyok..jó hogy irod..én is át kellene szellőztessem,mossam a téli hacukákat!...

    VálaszTörlés
  20. Márta, ha megérteném miért szeretem sz őszi tópartot jobban, mint a nyárit, jó lenne.:-)
    Valószínű azért mert nem a pancsolás vonz, nem is az úszás, a kitartó napozás, hanem a látvány, és ősszel, télen ez nekem jobban tetszik: melankolikusabb, pihentetőbb.Nekem mindenképpen, másnak talán nyáron jobb.
    Nem is gondolkodom rajta, minek?

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu