A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.
/Szabó Lőrinc fordítása/
Pont ilyennek érzem magamban az őszt. Köszönöm, hogy megmutattad ezt a verset. Gyönyörű.
VálaszTörlés
VálaszTörlésGyonyoru..es az utolso sor, nahat milyen szep..
Igen,az utolsó sor!
VálaszTörlésgyönyörű szép, jól esik ilyesmibe burkolózni a hűvös őszi estéken....
VálaszTörlésde most akkora kánikula volt ma, egy pólóban is majd megsültem, valahogy inkább fagyi jutott eszembe, mint szép színű mécses
no de majd ezután!
:)
Katalin!
VálaszTörlésItt hideg volt egész nap, borult idő, és délután sokat esett. Éreztem az őszt, és tetszett!
Szedtem földről sárga juharleveleket, és rágombostűztem őket egy karikára.Felakasztottam a lámpámra.:-)
Igen, azt a fáradt gőzt ki is kell néha adni, vagy pl. ha megbánt valaki, elmondani valakinek, akinek megbízunk, márcsak azért is, mert az a "másik" kivűlállóként lát, nyilván tudja, érzi(ha szeret), hogy igen,ez most fájt nekünk, ráült a lelkünkre, de mint kivűlálló más szemmel, tisztább fejjel látja a mi sérelmünket, vagy egy megoldatlan probémánkat. És nyilván annak a másiknak elfogulatlannak kell lennie velünk szemben. Vagy ha mi segítünk, nekünk is elfogulatlannak kell lennünk akár az olyan emberrel, baráttal is, akit nagyon szeretünk. Az építőjellegű kritikát tudni kell elfogadnunk, s elmondanunk. Hű erről sokat lehetne írni, de nyilván ehhez valamilyen szinten érett személyiségnek kell lennie mindenkinek, hogy ezeket elfogadják, elfogadjuk.
VálaszTörlésEdit, kell érettség adáshoz, elfogadáshoz kritikában, másban is.Mindennapjaink része, egy örök befejezetlen történet, amit tanulunk.
VálaszTörlésOrosz irodalomtanárom Tutycsevet javasolta szakdolgozati témámnak, de aztán Kosztolányinál kötöttem ki...és milyen érdekes, hogy Kosztolányi is gyönyörű veseket irt az őszről, hasonló hangulatban, tartalommal...
VálaszTörlésSzép :-)
VálaszTörlésAliz!
VálaszTörlésAz oroszok nagyon tudnak a természetről írni. Mások is, de ők valahogy különösen.
Kosztolányinál kikötni sem rossz!
Alterego, egyezik a véleményünk.
VálaszTörlésSzépséges!
VálaszTörlésNahát, ha én most és itt elárulom, hogy eddig Tyutecsevről még nem is hallottam, romba döntöm eddigi halványan éledező virtuális nimbuszomat is! Hiszem, nem is ez a lényeg, hanem, hogy most mégis csak olvastam tőle, Éva által egy nagyon szépen megálmodott, varázsba csavarodott, gyönyörű őszikét. Ha, okulatlanságom megbocsátást nyer és továbbra is betérhetek ide a szép beszéd, és írás szentélyébe, tudom, imádott háziasszonyom gondoskodik e remekmű folytatásáról, ragadjon a tudatlanra is ebből a tyutcsevi hangulatképző mágikumból-
VálaszTörlésSokan nem hallottak, és nem dőlt össze a világ, Papa!:-)
VálaszTörlésTudod, hogy verseket mindig is hoztam a blogokba, mert néha helyettem mondják el...