2012. szeptember 5., szerda

Álom

Vannak még jó dolgok. 
Az is jó, hogy nyáron voltam Pécsen, és kapott egy puszit a Dzsámi fala. Lehet mosolyogni rajtam, vagy megérteni engem. 
Sőt, azt is hozzáteszem, hogy nem is az első puszit kapta tőlem. Mikor évekkel ezelőtt álmaimban visszatért a félelmem éjjelente, hogy úgy kell eljönnöm a városból, hogy nem láttam a Dzsámit, -pedig a vonat már indul- kínlódva ébredtem. Kb. 2 havonta végigmoziztam ezt az álmot, és mindig ugyanúgy. 
Megfejtettem persze az álom üzenetét, nem kellett hozzá nagy tudás. A város hiányzott, és álmomban a város maga a Dzsámi volt, amit nem láthattam.
Éreztem, el kell mennem újra Pécsre, ifjúságom kék egű, szép színhelyére, és meg is tettem hamarosan. 
A várossal kapcsolatos szorongató álmaim elmúltak azóta  A valóságban kellett elmennem oda, hogy ne  éljem meg nappal elfojtva, éjjel felszínre törve az ezek szerint kínzó hiányt.
Idén júliusban újra voltam ott, és a puszi most kijárt a Dzsáminak, vagyis  a városnak.
Erről nem mondok le.




14 megjegyzés:

  1. Nohát, mik derülnek ki.:) Itt tanultál vagy másért voltál akkor itt? És jó a kép ott a jobb felső sarokban!!!!!! végre nem csak a szemed.:)

    VálaszTörlés
  2. Kovtama, tanultam Pécsen.
    Néha felfedem az inkognitóm, hogy majd a képet egyszer levéve újra visszatérhessen az " ismeretlenség".:-)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó, hogy ennyire kedvesen viszonyulsz az álmaidhoz. Nem meglepő, hisz az életben is könnyen átfordítod a nem kellemesen megélhető dolgokat legalább emészthetőre. Olykor széppé is tudod tenni a keserű ízt, a csípős szelet, vagy bármit, ami elsőre nem is olyan kellemes. Ritka képességed van a jó és a szép meglátására.
    A Dzsámi pedig ritka kincsként őrzi majd a puszidat.

    VálaszTörlés
  4. Györgyi, mivel úgyis el akartunk menni akkor valahova, Pécset választottam. Nem most nyáron, hanem jó pár éve.
    Tudtam, hogy csak így fog eltűnni a rossz álom, mely mindig úgy végződött, hogy csomagolok, indulok haza, és már megint nem láttam a Dzsdámit.
    M-nak elmondtam az álmaim, és kértem, hogy miután megérkezünk a városba, kipakolás után azonnal ehhez az épülethez menjünk.Tudtam, hogy a valóságban nem ismétlődhet meg, hogy a Dzsámival való találkozás nélkül jövünk haza, de biztos, ami biztos!:-)
    Egyébként nem szoktak rossz álmaim lenni.Legalábbis nem emlékszem rájuk.Ez sem volt igazán rossz, de mindenképpen jelzés a város hiányára.Indulnom kellett!
    Most szűk egy napot voltunk ott, de bejártuk a kedves helyeim.

    VálaszTörlés
  5. Visszaolvastalak, egeszen:)Koszonom a kepeket, nagyon szepek.Ilyenkor kisse en is utazom veled, a fotoidon at.
    A masnis kislany nagyon tetszik, es a jobbfolso sarok is:)
    Ateltem a keszulodesed, csak en a masik, a diak oldalarol, minden evzarast, kezdest.Egy kicsit mindbe belehalok, meg akkor is, ha ez az elet rendje.Nehez elfogadni a korszakok veget, es kell felni a kezdetuktol is.

    Az almaim mindig fontosak voltak, az ejszakaiak is:)en intenziven almodok, nagyon ritkan marad ki olyan ejszaka, amikor nem emlekszem.Mind jelent valamit, anyutol tanultam, es igaz:)en biztosan nem nevetlek ki soha ertuk.
    Jo volt olvasni:)

    VálaszTörlés
  6. Osztálytársaim annak idején iskolába menve a perselyekbe kockasajtot tettek, hogy ne feleljenek! Pécs! Amikor el kellett jönnöm onnan, évekig fájt. Nagyon szerettem. Érdekesek ezek az álmok, s figyelni kell rájuk!

    VálaszTörlés
  7. Csodálkozva olvaslak benneteket és ne haragudjatok meg érte, de nekem Pécs mostanra egy (számomra)élhetetlen várossá nőtte ki magát. Fiatalabb, gimis koromban és talán még a dolgozós időszakom kezdetén egy nagyon szép, nyüzsgő, gyönyörű város volt, amit én is szerettem. Nekem mára egy félig kihalt, egyre inkább pusztuló, koszos város lett, ahonnan menekülnek az emberek. Talán jobb, ha álmodom én is róla. Ritkán megyek be a városba.

    VálaszTörlés
  8. Nekem Pécs egy halványuló, 1964-es gimnáziumi osztálykirándulás emléke...

    VálaszTörlés
  9. Ágnes, van aki emlékszik, van aki nem asz álmaikra. Tudjuk is mitől függ, de én elhozok most a netről ide egy elfogadható magyarázatot:

    "Alváskor az agyunk 5 szintet jár be, amiből 4 mélyebb és 1 éberebb. Az ötödik fázisban az agy aktivabb, mint amikor ébrenlétben vagyunk. Itt (un. REM alvás) az ember közel van az ébrenléti állapothoz, a szemhéj alatt gyors szemmozgás történik. Ha akkor ébredünk fel, mikor ebben a fázisban van az agyunk emlékszünk az álmainkra."
    ( wwww.gyakorikedesek.hu)
    Ezek szerint én ilyenkor szinte soha nem ébredek fel?
    Számomra két évkezdés van: Egy naptári és egy tanévkezdés.Gondolom sokan vagyunk így ezzel, ahogy látom, te is. Ahol gyerek van vagy pedagógus a családban nem is lehet másképp. De azok is megérzik, ahol egyik sincs, csak egyszerűen több agyerek a buszon vagy a vonaton.
    Örülök, hogy visszajöttél, és várok egy kis nyaralásos beszámolót tőled.

    VálaszTörlés
  10. Holdgyöngy, óh, azok a diákcsínyek és módszerek, hogy ne feleljünk aznap!

    Hiszen Radnóti szavai is itt vannak ezzel kapcsolatban velünk:

    "... s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ..."

    Pécs elhagyása nekem is fájt!Halványodva ugyan, de még most is.

    VálaszTörlés
  11. Kovtama, másképp írtál megy egy helyet az, aki ott él, másképp aki nem. Igaz, én éveket éltem ott, és én akkor is szerettem. Ha visszamegyek, akkor is. Más végignosztalgiázni egy helyet egy nap alatt, mint naponta szembesülni a hiányokkal is.Nincs igazán benne romantika.
    Én szépnek láttam a várost most is, igaz, csak a "szépített" helyeken jártunk, bár kimentünk egykori albérletemhez is, ami egy lakótelep.( Szigeti úton a Szliven áruház melletti 10 emeletes ház)Azt is szépnek láttam, mert előjöttek az emlékek, , mikor naponta arra jártam.
    Bepárásodott néha a szemem, de lehet ez másképp?

    VálaszTörlés
  12. Flora, más-más a kapcsolódásunk egy-egy helyhez, és akként éljük meg az emlékeket, vagy az újra találkozást vele, de Kovtamát olvasva az állandó jelenlétet is. Tudjuk ezt mindnyájan, és jó, hogy beszélgetéseinkben is előjön.
    Ezek szerint a tied egy osztálytalálkozós emlék, olyan fekete-fehér képes halványuló. Az enyém mindig színes marad, csak az évek múlásával fakul az intenzitása, de visszamenetelkor erősödik újra. Így is marad, Pécs számomra mindig is a nagy szerelem marad, mint hely. Ezen is gondolkoztam, mikor a Virág Cukrászdába mentünk be kávét inni szándékosan most júliusban is, ahogy valaha tettem a barátokkal.Minden más, és mégis ugyanaz.

    VálaszTörlés
  13. A Dzsámi. Ahol olyan pontosan éreztem, milyen igaza lehet Gárdonyinak: Egy az Isten. Holott nem vallásos meggyőződésből megyek be, de a méltósága, a két vallás maradványai és jelene egyaránt ezt üzente nekünk, amikor pár éve egy blogtárssal jártunk ott.

    VálaszTörlés
  14. A Dzsámi szép, kívül-belül.Van vallásos meggyőződés, vagy sokaknak annak hiánya, vannak építészeti szépségek, van iszlám, van kereszténység, van jelen, múlt.
    Eggyé olvadnak össze pár percre, és érzed, hogy ott a helyed, és nézed közben a szamárhátíves ablakok szép vonalait.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu