2012. június 23., szombat


Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel

Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.
Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:
fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,
árkon-bokron által,
háton hátizsákkal,
menni, mendegélni,
este hazatérni:
fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,
somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.


Nincsenek nagy vágyak... 
Olyanok vannak, melyek meg is valósíthatók. 
Voltak nagyobbak is, vannak is, lesznek is, de ezek a kis vágyak megvalósíthatók. Bekerülnek a vágylistámba ( = bakancslista), és már meg is élem őket, mert kell a sikerélmény. Pedig nem is olyan nagyon fontos a sikerélmény gyűjtése.
Már nem.
Az olyan" ego"-s, harcos, megfelelni vágyós, teljesítménykényszeres. Elégedettségnek is hívhatom őket, az közelebb áll az " én"- hez.

25 megjegyzés:

  1. Találtam neked egy blogot, majd kikeresem, s átküldöm. Biztatásul!!!!

    VálaszTörlés
  2. Már én is így vagyok: " nem is olyan nagyon fontos a sikerélmény gyűjtése.
    Már nem."--olyan szépen megfogalmaztad! Olyan jó, hogy így van!nem kezdeném előlről....

    VálaszTörlés
  3. Holdgyöngy, köszönöm!Érdekelnek a jó blogok, és én bízom az ítéletedben.
    Mammka, évek kellenek, érés hozzá, tudni, hogy kell, mi fontos, és mi nem.
    Aztán kényszerből vagy éppen nem is abból,csak még nem tudom, hogy miből, (lemondásnak is hívják, de megvalósítható vágynak is) létrejön valami bennem, aminek eleget is tudok tenni, örülök, és több béke költözik belém, mint valaha volt.
    Akkor valamit megértettem sok év után.

    VálaszTörlés
  4. Közben, utána változik az élethelyzetem, és más megvalósíthatók kerülnek már az életembe, ami korábban nem volt az.
    Lényeg, ne szomorítsuk magunkat éppen megvalósíthatalanokkal,mert nem örülünk akkor a jelennek.
    Ha felmerül bárkiben a kérdés, ki és mi dönti el, hogy mi a megvalósíthatatlan, akkor jogos a kérdés.:-) Jó ítélőképesség kell hozzá vagy merészség, esetleg vakmerőség? De ez utóbbi már más kategória.

    VálaszTörlés
  5. http://konyv-ujsag.zsibvasar.hu/irodalom/antologia-gyujtemenyes-muvek/mai-orosz-elbeszelok-6193-3088938.html

    VálaszTörlés
  6. Éva, én is megtaláltalak - és örülök, mert oly szépet olvastam ma tőled! én kevés verset olvasok, ritkán, írni is régen írtam. De ezt a kezdő pár sort olvasva zengeni kezdett itt nekem. Lehet, hogy én is beteszek egy ilyen zengő versemet a blogomba.
    A hitvallásoddal pedig - hogy nincsenek vágyak, csak elérhetőek - osztom. Nincs értelme olyasmire vágyakozni, ami úgysem történhet meg. Ugyan, ábrándozni szoktam dolgokról, de mindig annak tudatában, hogy ez sose történik meg velem, hát legalább gondolatban történjen meg!:-)

    VálaszTörlés
  7. egy prózai szomorka: nem tudom, miért, nálam nem jelenik meg a Rendszeres olvasás, úgyhogy ezt ki kell hagynom. Mozillám mostanában nem akar csatlakozni egyes google-helyekhez, rejtély, miért.

    VálaszTörlés
  8. Én még vágyakozom....
    Van, ami megvalósul, van, ami nem.
    Most például élvezem a régen vágyott /kis vágy kategóriába tartozó/ hinta ringatását, s közben kedvemre nézhetem a nagy folyót.

    VálaszTörlés
  9. Megvalósítható vágyak... Hát igen... csak nem attól lesznek-e egyes vágyak éppenséggel megvalósíthatatlanok, mert előre lemondunk róluk?
    Láttam egy embert, akit vagy 15 éve villámcsapás ért tetőjavítás közben. Le kellett vágni MIND A 4 VÉGTAGJÁT! Most úszta át a Vörös-tengert a La Manche után...

    VálaszTörlés
  10. Isabel, elég gyakran szoktam verset olvasni, de még nem írtam, mert nincs tehetségem.Illetve írtam néhányat ( ki nem próbálkozik?) szörnyű eredménnyel, és rá kellett jönnöm, hogy fel kell adjam ez irányú törekvésem.
    Nálam sem jelenik meg a rendszeres olvasás, sőt a legutóbbi kommentek sem. Másnál is előforduló hiba. Kitaláltuk, hogy a blogspot.com-ból, blogspot.hu lett, és azóta van ez a gond. Én nem nyúlok hozzá, mert nem értek hozzá.Ha szerkesztésre ( csavarhúzó és franciakulcs)kattintasz a modul jobb alsó sarkában, akkor a " legutóbbi megjegyzések" előjönnek.

    VálaszTörlés
  11. Márta, Flora, Isabel!
    Biztos, hogy ha hittel álmodozunk nagyobb az esélye, hogy megvalósítható. Bele kell vágni. Mégis vannak, melyek nem megvalósíthatók egy adott életszakaszban, és ezt tudjuk. Leginkább azok, melyek nekem jók, de másnak árthatnak, tehát lelkiismereti okokból elállok tőlük. Később azonban megteremtődhetnek a feltételek, és már a megvalósítható kategóriába tartoznak.
    Vannak olyanok, melyek tőlünk függnek, nem ártanak, de korán lemondtunk róluk hit, elszántság, erő hiánya miatt. Ezek hiánya tényleg árt bármi megvalósításának.

    VálaszTörlés
  12. Márta, a hinta tényleg szép, és valóban a megvalósítható kategóriába tartozott, mert mindenkinek jó.Nézd csak a folyót, jót tesz!:-)

    VálaszTörlés
  13. Sejtem, hogy mire célzol. Megéltem, s amikor már "szabad" volt, akkor már nem lehetett....

    VálaszTörlés
  14. Márta, annyi mindenre lehet gondolni, mindenki a maga életében lévő helyzetekbe helyettesítheti be. Személyek esetében otthagyni, nem hagyni, elhagyni, maradni. Cselekményekhez kapcsolódva megtenni, nem tenni stb.
    Hacsak nem általános lelkiismereti kérdésekről van szó, akkor a körülmények változhatnak is. De adott életszakaszban meg nem valósítható álmok lehetnek, és ennek így kell maradnia. Nem lehet bátorságot, merészséget, hitet felvonultatni, mert az egész nem arról szól.
    Meg aztán senki nem bújhat ki a bőréből, nincs az a szabadság, önálló döntéshez való jog!
    Általánosságban írok, a konkrétumot megtalálhatjuk a magunk életében. ha valakinek nincs ilyenje, az ritkaságszámba megy. És még azt sem tudom, hogy szerencsés-e az illető, mert fájdalmasan, de nagy tanítók ezek a helyzetek.

    VálaszTörlés
  15. Marvin!:-) Tulajdonképpen értelek!:-)

    VálaszTörlés
  16. Kedves Éva, tudom, hogy tele bölcsességgel minden válaszod. Az én megjegyzésem kicsit provokatív volt, de leginkább önmagamat akartam vele provokálni... Az idő nagy léptekkel halad, elmúltam 60 (ez a szám még mindig megriaszt!) és időnként felteszem magamnak a kérdést: meddig vársz egy kis kockázatra?... Érdemes-e álmainkat magunkkal vinni a sírba?...

    VálaszTörlés
  17. Nem akarok bölcselkedni, megfogalmazom, ami bennem van, aztán így sikerül. :-)
    Valószínű agyongondolom a dolgokat, ahelyett hogy belevágnék. Változnom kell, mert lehet, hogy hibámként róhatom fel, de egyelőre itt tartok!
    Én a bölcsességet leginkább nálad találom meg, mint például ebben a provokatív kérdésben is most.Teljesen igazad van!

    VálaszTörlés
  18. Jó olvasni itt még a megjegyzéseket is - maradok!
    én már tisztában vagyok azzal, milyen álmokat kellett föladnom téves dédelgetésük miatt, ami mások dicséretéből fakadt csak, és nem saját magamból. Valaki egyszer azt mondta egy vágyam kinyilatkoztatására, hogy nem! mert akkor már ott lennél, csinálnád! és belegondolva, valóban így van. Hogy hatvanévesen itt tartok, nem bánom, de mostanra jöttem rá, hogy ennyi volt az utam. Hogy hova tovább? valahogy viszi az életem saját magát.

    VálaszTörlés
  19. Off, Éva!
    Megbocsáss, Isabel. Amíg itt vagyunk, van utunk. Amit végig kell járnunk.
    Engem nem riaszt, hogy - szerencsés esetben - idén betöltöm a 65. évemet, és nem érzem, hogy itt van, ahonnan nincs tovább.
    flora, ami már mögöttünk van, azt nem éljük újra. Esetleg néha kísértet látunk. Mert a sors elénk hozza, újra, amit talán nem jól értékeltünk először.

    VálaszTörlés
  20. Ott és akkor úgy döntünk ahogy. Nem vagyunk képesek másképp, különben megtennénk. Hogy később ugyanazt a helyzetet már másképp látjuk, az annak is betudható, hogy mi mások vagyunk már, és a körülmények is változtak.
    Aztán jön, hogy bezzeg akkor nem így kellett volna, bele kellett volna vágni stb.
    Ezt tudva talán bátrabbak is lehetnénk, de az meg egyéniségfüggő.
    Na, tessék, jól nézünk "miki"!:-)Hol a megoldás?
    Hogy bölcselkedjek még, az a lényeg valahol mégis, hogy használjuk ki az adott lehetőségeinket. Nem mintha mindig megtenném, csak a szám jár.
    Izabel, örülök, ha maradsz. Itt sem mindig folyik ilyen beszélgetés, de most ráéreztünk a témára.
    Van amikor csak egy hangulatot közlök, arra legfeljebb bólintani lehet, vagy csendben továbblépni.:-) Pedig én szeretem ez utóbbit, egy kis hangulat a napjaimból, és kész a bejegyzés.

    VálaszTörlés
  21. Ami még eszembe jutott, hogy van aki önzésből, kényelemből, biztonságérzetből le akar minket beszélni vágyainkról. Gyakran a harc kikerülése, más védelme miatt mi bele is megyünk.Lemondunk...
    Persze, hogy magunknak köszönhetjük, aztán mikor jön a számvetés az életünkkel, már bánjuk.
    Stali, nyugodtan "off"-olj bármikor, de ez nem is volt annyira off.

    VálaszTörlés
  22. Mérlegelés

    A Mester csak nevetett azokon a tanítványain, akik vég nélküli fontolgatásokba merültek, mielőtt elhatároztak volna valamit.Így fogalmazott:
    - Azok az emberek, akik teljesen végiggondolnak mindent mielőtt egyet is lépnének, egész életüket fél lábon töltik.

    (Anthony de Mello)

    VálaszTörlés
  23. Vágyakozni, álmodozni szabad, sőt kell is. De ennél sokkal fontosabb, hogy a meglévőnek örülni tudjunk. Még a legkisebbnek is. S, Te ehhez is nagyon "értesz"!

    VálaszTörlés
  24. Stali - lehet, hogy úgy tűnt, végemet érzem, de nem depiből fakadt az érzés - élem tovább, ami most stagnál, nem akarok semmi butaságban reménykedni - és tudom saját erőm határait. Ez inkább idilli hangulatot eredményez, mintsem lemondásokat.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu