Ezért kolléganő vett pár méter nemzeti szalagot még jóval az ünnep előtt, kitette a szükséges eszközöket, úgymint: tű, cérna, olló, biztostű. "Zihereisztű"-t is írhatnék, annak olyan jó békebeli hangulata van!:-)
A software is járt a hardware mellé, mégpedig az, hogy megmutatta, hogy kell csinálni egy hagyományos kokárdát, nemcsak egy kis szalagdarabot felgombostűzni nagy sietve !
Először csak néztek a diákok, miért nem kapnak meg készen valamit, utána leültek a doboz mellé "alkotni"!
Ez is az ünnep része volt!
Nálunk több síkon is tartott a lészülődés:
VálaszTörlés- ovisaim madárkát ragasztottak, azt vittük ki a Március 15. térre,
- Lilinek szívecskés kitűzőt készítettem, és egy madárkát - nagyon tetszett neki,
- a párom csodás ébenfa,illetve tűzzománc kokárdát varázsolt.
(Megpróbálom blogomra is feltenni a képeket, ma talán nem babrál ki velem a technika.)
Isten áldd meg a magyart!
Márta,most jöttem a blogodról,ahol megnéztem mindazt, amiről írtál.:-)
VálaszTörlésÜgyesek vagytok!
ez tetszik, gratulálok a kolleganőnek, meg a gyerekeknek is:)
VálaszTörlésén is egyébként lázasan kerestem kokárdát, de kettőt is találtam, a vitrinben ,( kellett is: egy a külső kabátra, egy a belső kosztűmkabátra, mert benti ünnepségre mentem....) kár hogy csak egy napig van március 15. olyan jó hangulata van ezeknek a kokárdáknak,és olyan szépek, üdék, frissek... és létrehoznak valamiféle közösséget...egységet... - a viselőik közt.
Szia Aliz!
VálaszTörlésVan egy bonbonos dobozom a varródobozom mellett egy fiókban.
Benne több méter vékonyabb és vastagabb nemzeti színű szalag, továbbá 5 azaz öt db kokárda.Találtam mindenféle színű bársonyszalagokat is... Miért is vettem őket valaha?
Évek alatt összegyűltek a kokárdák, csináltam, vettem vagy kaptam őket.Egyet kivettem, és feltettem a kabátomra.
Ünnepségen én nem voltam,Tv-t néztem, dél körül anyuhoz mentem,ma nála ebédeltem. Napsütésben sétáltam egy kicsit, és 3 már szabadban is lassan sárgálló aranyeső ágra is szert tettem.
:)
VálaszTörlés