A soproni Múzeumnegyed Helytörténeti kiállításán egy vitrin üvege mögött láttuk......, amiről hoztam ezt a képet. Kipontoztam egy lehetséges szó helyét, mert nem emlék, nem dokumentum, nem kiállítási tárgy, nem csak egy ruha és más egyéb sem. Bármely szó kevés, és nem is lenne megfelelő.A csillogó üveg sem illik elé, de egy múzeum már csak ilyen.
1944. májusában gettót jelöltek ki Sopronban, júniusban a környékbeli települések zsidóságát is a városba hurcolták, majd július 5-én megkezdték a közel 1600-1800 ember bevagonírozását az Auschwitzba induló vonatokhoz. Az elhurcoltaknak csupán 10%-a érte meg a felszabadulást.A soproni Becht Rezső (1893-1976) magyar-német író, költő, műfordító és helytörténész három évvel később így írt a látottakról:
"...Ijesztően elváltozott arcú ismerősök imbolyogtak el előttem, aki bénultan, megdermedt vérrel meredtem a menetre és éreztem, hogy most tenni kellene valamit: kiáltani, felordítani vagy odaállni közéjük, segíteni a batyut cipelni annak az anyának, akinek szoknyájába három gyerek kapaszkodik vagy karon fogni a hetvenéves Hernfeld-nénit, ezt a finom kis dámát, aki mérhetetlen csodálkozással tipeg a sorban és nincs más poggyásza, csak az elegáns kis kézitáskája. Nem tettem semmit, csak a ruha alatt elpirultam a talpamig..."
Becht Rezső: Levelek Európából (Soproni Szemle 1995)
Endre László fajvédő magyar politikus, belügyi államtitkár és a magyarországi deportálások egyik fő felelőse volt. A Népbíróság mint egyik háborús főbűnöst kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet 1946. március 19-én végrehajották. 1944. július 4-én, a deportálás előtti napon a belügyminiszternek írt táviratában azt üzente, hogy:
"A zsidókkal való bánásmód mindenütt emberséges, sőt udvarias“.
Now I had the translation. This is a very sad and dark part of history that should not have existed!
VálaszTörlésThe exhibition presents the history of my town and its surroundings. It also includes the Holocaust, which is a shame for humanity!
TörlésOne of the most sinful, awful episodes in the long, dark history of human savagery. “Never again,” they said, and then there were the killing fields of Cambodia, massacres in Rwanda, ethnic cleansing in The Balkans…and so it goes. It will happen again.
VálaszTörlésHow many times has it been written that: "History repeats itself!"
TörlésThe path and direction in which the world is moving is wrong again!
And the word "wrong" is not enough for it, but you know how many other words I could have written anyway.
Egyetlen egyszer jártam Auschwiztban, de olyan lelki betegen jöttem ki onnan, hogy napokig nem bírtam magamhoz térni. Mai napig sírás fojtogat, ha eszembe jut. Emberi ésszel szinte felfoghatatlan, ami ott volt. És mai napig vannak holokauszt tagadók🥺
VálaszTörlésValamikor régen olvastam egy cikket, egy gestapos tiszt visszaemlékezését, ő mondta, egyetlen megszállt területen nem segítettek olyan készségesen a zsidók deportálásában, mint a magyarok. Borzasztó és szomorú....🥺
Mi Mauthausenben voltunk egyszer. M. kisebbik fiának a tanulányaihoz kellett több ismeret, mi elkísértük őt, és elmentünk oda.
TörlésMegérkeztünk a városkába, színes házakat láttunk a napsütésben, meg is ebédeltünk, és a hideg ellen jól felöltöztünk.
Így érkeztünk meg a koncentrációs táborba, és az ott láttak elbizonytalanítottak, hogy nekünk oda jóllakottan és jól felöltözve kellett-e mennünk. Mert, amit ott láttunk, azt te is el tudod képzelni!
Megkerestem most a blogomban azt a bejegyzést, melyben erről a napról írtam akkor, és így szólt az írásom a vége:
"Míg a barakkokat jártuk, alacsonyan úszó fekete felhőkből erősödő széllel érkező, kavargó hózápor csapott le ránk. Mire a gázkamrához értünk átfagytunk.
Fáztunk kívül, belül, és ez ellen a felettünk lévő tető sem nyújtott menedéket..."
A gestapos tiszt visszaemlékezésében leírtak pedig egy igazi szégyenről vallanak, és az érintettek a bűnét nem is lehet lemosni.
Nyugat-Berlini 6 évig tartó tartózkodásunk alatt elmentünk a francia-német gimnázium (ahol G. tanított) egy osztályával 1 hétre Bajorországba. Velünk volt az akkor másfél éves fiunk is. A végén meglátogattuk a Dachau-i koncentrációs tábort... A diákok többségben németek, nagyon érdekes, intelligens fiatalok, de szinte egyikük se tudott szüleitől a német történelem e részleteiről, szüleik s főleg nagyszüleik szerepéről... Nemzedékek közötti nagy válság pillanatai voltak...
TörlésA múzeum döbbenetes cipő- és ruha-, levágott haj-, fog- és szemüveghalmait magukba záró üvegtárlók, a női mellek kifinomított bőréből készült lámpaernyők láttán sokan csak egymás nyakába borulva sírni tudtak... Akkoriban (1978) jelent meg a döbbenetes "Holocaust" a TV-ben, felkavarta a német lelkiismeretet akkoriban, bár a zsidók elleni bűntettekben messze nem voltak az egyedüli bűnösök...
Sokan titokban tartották, ha volt szerepük a Holokausztban.
TörlésAz oka? Félelem a büntetéstől vagy szégyen az utódaik előtt, bár akik ilyen tettekre képesek, azokban nincs szégyen. Gondolom, a német történelmet sem úgy tanították Németországban, hogy a valóság is benne legyen. A fiatalok pedig megdöbbentek, ha koncentrációs tábort láttak.
M. hétvégén mesélt egyik kedvenc "beszélgetős" TV műsoráról. Abban volt valaki, akiről tavaly derült ki, hogy Himmler unokája.
Milyen titkok őrzése volt a családban, ha ez csak véletlenül derült ki! Egy Himmlerről készített képen a TV-ben meglátta a nagymamáját, hogy karonfogva megy az SS vezetővel. Elkezdett nyomozni és sikerrel, kiderült minden.
Magyarul sok minden fent volt az interneten a sztoriról, M. itt böngészte őket nálam a Google fordítóval.
Megrendítő most is látni egy lágert, és azoknak a hátrahagyott tárgyaknak a tömegét. Január 27-én van a Holokauszt emléknap, nagyon sok minden volt és van fenn a neten. Én is böngészgettem a soproni vonatkozásúakat, mikor összehoztam ezt a bejegyzést.
Aki látogatott meg már volt koncentrációs tábort, még érzékenyebben reagál ezekre a szenvedésekre és halálokra.
Radnótival kapcsolatban is sokat olvastam, ami ismert már a költőről, de voltak olyan részletek is, amelyekről nem tudhattam.