Ha én különböző anyagokból léteznék, akkor a sérülékeny csipkéből és a többet is kibíró farmeranyagból lennék létrehozva.
Az erős farmeranyagot a szüleim tulajdonságaiból örököltem, a finomságra, szépre vágyást és az aprólékosságot is igénylő csipkét már én magam adtam hozzá a meglévőhöz.
Csak a kettő együtt segít élni, a szépet is látni és közben átvészelni a nehezebb időket is.
Valahogy úgy, ahogy egyszer a mama diktálta nekem egy sós kiflije receptjét:
"Egy kicsit ebből, egy kicsit abból..."
Így soha nem tudhattam meg a receptet, csak azt tudom, hogy a végeredmény jó, és így van ez az én életemben is.
Dear Eva yes we need a bit of this and a bit of that in life. I like your denim and lace comparison and I like your picture I like the lace ! Today it is too hot for me! Hope it’s not too cold in your country. Hugs 🤗
VálaszTörlésYes, we need strength in our lives to solve difficult things, but we also need a more delicate soul to enjoy beautyies. Both are necessary together, which is also shown by the properties of denim and lace.
TörlésA few minutes and I'll go out into the cold, I'll get dressed. All the best to you!
Hugs. Éva
I am sure I am well served by durable denim, and maybe there is a little fragile lace, too!
VálaszTörlésDavid, I'm glad that denim serves you well in your life.
TörlésI'm especially glad that you have a little bit of lace among your features. I respect it when a man admits that too.
It's not always common.
Találó hasonlat! Legalábbis kb. így képzellek el!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy így látod. Mikor újra megláttam ezt a képet már tudtam, hogy fel kell használnom arra, hogy írjak egy kicsit magamról.
TörlésIgen, mind a kettő bennem van.
A csipkéből van több, aminek én örülök is, csak nem mindig segít a "keményebb" problémáim megoldásában.
De a meglévő arány mégis így jó nekem.
Hogy ez mennyire jó írás! Nagyon tetszik!
VálaszTörlésIgen, valahogy így vagyunk összerakva, erős, strapabíró és finom anyagból. Így képzeltem el magamat én is. Ezt jólesett most olvasni. 😍🤗
Kedves Orsi, ha jólesett, akkor váljon egészségedre!:)
TörlésKell az élet "túléléséhez" és a benne rejlő élvezetek megéléséhez is mind a két anyag. Az arányuk persze lehet változó sőt, az is.
Sok minden függ ettől a bennünk lévő aránytól, de menet közben adható és el is vehető belőlük.
Kívánom, a neked megfelelő arány jelenlétét az életedben!:)
Ez olyan mottó is nekem:
VálaszTörlésSzerethetett engem az Isten, mert teremtményének engem is elfogadott; sárból-agyagból apám s anyám álmaiból (Nagy Gáspár)
Orsi, hú ez nagyon jó, és annyira passzol most ide. Nagyon köszönöm.
TörlésÖrömmel mutattam meg 😍🤗
TörlésNagyon tetszik ez a hasonlat nekem is, mint az előttem szólóknak. El is gondolkoztam, én mi lehetek🤔. Talán kordbársony farmer😉 Az bírja a gyűrődést, de ha sérül a finomabb rész, kiszakadhat ..
VálaszTörlés(persze nem nyáron😂. Akkor inkább valami gyorsan száradó, színes fürdőruha anyag vagyok. - bocs, ez csak vicceskedés volt)
Jó a kordbársony is, mely megmutathat téged. Benne is van a mondatodban, hogy miért.
TörlésAz én csipkém is sérül és szakad, mert az érzékenységembe "belerondíthat" más. Alig győztem javítgatni.
Múlt időben írtam az utolsó mondatot, mert inkább a múltra vonatkozik már ez. A jelenemben már szinte nem is szakadok el.
Magammal nagyon igyekszem ezt nem megtenni, a lehetőségek is kevesebbek a sok itthoni egyedüllét miatt. M. tartozik csak igazán hozzám és nagyon ritkán egy-egy szálat kihúz a csipkémből, de mindig van egy tűje, amivel meg is javítja vagy az én kezembe adja a tűt.
Ilyesmi a helyzetem most! :)
Érdekesek ezek a tűs, cérnás, anyagos hasonlatok, metaforák, melyek segítségével mégis elég pontosan megérti az ember, miről is van szó...
TörlésIrodalmat tanultam és egy darabig tanítottam is. Használtam a munkámban a mindenféle költői eszözöket, élveztem őket és igyekeztem átadni róluk a tudásomat is, ameddig tanítottam. A munkám volt.
TörlésNem tudok kibújni a bőrőmből még blogíráskor sem. Használom őket és remélem, hogy érthető is vagyok így, mert ami nekem természetes, lehet hogy másnak már nem annyira. Az taszító lehet, ha sokszor nem értünk meg valamit, még akár egy blog olvasásakor is.
Tehát van kockázata a dolognak, de mint írtam, nem tudok kibújni a bőrömből.
Az jutott eszembe a tűről, cérnáról, hogy abszolút nem tudok ügyesen bánni velük, csak kötni tudok rendesen. Mégis de sokat kellett elvarrnom magamnak a kihúzott szálakat, ha rám maradt. Ezt jól begyakoroltam már, sőt a szálak beakadásakor szinte azonnal meg tudom akadályozni hogy kihúzódjanak. 😉. Persze nem vagyok mindig sikeres😂.
VálaszTörlésNagyon élvezem ezt a hasonlatosdit, jót elbeszélgetünk virágnyelven. Olyan jó érzés, hogy így megértjük egymást🤗
Sem varrás nincs az életemben, sem kötés, sem semmi, ami kapcsolatban van velük!
TörlésEgy gomb felvarrása még belefér, de van, hogy azt is halogatom.
Egyszerűen feszültté tesznek, mert félek a sikertelenségüktől. Kötni valaha tudtam, de már elfelejtettem, olyan régen voltl. Mikor le kellett bontani egy nagy darabot, akkor sajnáltam a befektetett időt és munkát.
Ez is a bajom, és még visszanyúlik minden ellenérzésem a fiatalságom idejére is.
Gimiben tanultunk varrni, és nekünk nem volt otthon varrógépünk( sok családban volt), nem tudtam használni, gyakorolni, kudarcélmények sora, cérna szakadások stb. jöttek. Stresszeltem az órák előtt.
Kedves E., írtam, hogy a " virágnyelvnek" kockázata is van. Azt viszont jó most olvasni, hogy egy következő kommentben ( tied!) az is benne van, hogy jót beszélgetünk így is, és meg is értjük egymást.
Megnyugtatott egy kicsit.:)
Valamikor ez divat is volt!(átmnetileg) (a farmer csipkével)
VálaszTörlésLáttam már olyat, de nekem soha nem volt, mert nem tetszett. Ki is ment hamar a divatból.
Törlés
VálaszTörlésLehelet finom csipke, vagy (édesanyám hagyatékához hasonlítható) herendi porcelán a finomabb fajtából. (Ilyennek érzékellek a blogod alapján.) A farmer erősségét a dolgozós éveidre kellett tartogatnod, nem lehetett könnyű annyi gyerek lelkét istápolnod. A farmert az újkori divatot erősen befolyásoló erők jelentősen átváltoztatták. Érdekes végigsétálni nyáron az utcán, és látni a fiatalokon a módszeresen, gyárilag megszaggatott farmerek széles skáláját. Tizenéves lányunokámnak is van ilyen, szerencsére meg bírtam állni, hogy nem mondtam róla véleményt. Sokszor olyan érzésem van, hogy a gépi mosást ez a farmer már nem bírná ki.
A varrásról édesanyámat juttattad eszembe, apukám szerint anyukám utálta a tűt. Ezért, amíg élt apukám, ő varrta fel a gombokat, varrta meg az elszakadt "bármit", igaz ő élete túlnyomó részében a Debreceni Ruhagyárban dolgozott, később a mintaboltjának vezetője lett, de ettől még nem kellett feltétlenül neki sem szeretnie a tűt. Én viszont imádtam a tűt is, kötőtűt is, horgolótűt is. Szinte terápiaként működött nálam. Talán azért történhetett ez meg így, mert a szomszédban egy anyuka gyönyörűen, nagy tehetséggel kötött, horgolt és varrt, és valahogy megkívántam tőle minden tudományát. De manapság már én is halogatom a varrnivalóimat. A török kézimunka oldalakra manapság nagy örömmel csodálkozom rá, a tökéletest is túlszárnyaló szintre fejlesztették a kézi kötést. (A mai bejegyzésed lelki oldala fogott meg a legjobban, még akkor is, ha én szinte csak a gyakorlati oldaláról közelítettem meg az egészet.)
Kedves Éva, a családomban( amikor még volt) senki sem kötött, így nem láthattam példát sem, és nem is tanulhattam meg. Felnőtt korban jött el csak a " tudás", de ez valahogy olyan, mint az úszás. Ha későn tanuljuk meg, akkor már inkább félünk a víztől, mint élvezzük. Terápiának, ahogy neked az, nyoma sincs nálam.
TörlésKoptatott farmerom soha nem volt. Inkább sajnálom, ha kopik, mert újat kell venni és az macerás. Megfelelő bolt találása, főleg derék méret probléma, izzasztó próbák a fülkében, hogy végül nélküle jöjjek el. Sokszor volt így.
Köszönöm azt, hogy csipke-lelkűnek látsz a blogod alapján.
Van is benne igazság, mert elég érzékeny vagyok, valami szépre és jóra is vágyom mindig. Keresem, és ha megtalálom, tudom élvezni is, és szeretném valahogy a blogomban is átadni másoknak. Több bennem ez a tulajdonság, mint az az erő, mely viszont nagyon kell az életben. Kellene részemről, így feltételes módban.
Fegyelem viszont van bennem, kellett a munkámhoz is néha, és az életem egy szakasza is főleg erről szólt
Tetszett, ahogy leírtad a szüleid viszonyát a tűhöz, és azt is tudom, hogy a lelki oldala fogott meg a bejegyzésemnek. Én is így képzellek el.:)