Kőszegen

Ha ősz van, akkor szüret is  van. Kőszegre mentünk hétvégén a Szüreti Napokra, és két napot töltöttünk a városkában. Elmentünk megnézni a felvonulás egy részét is, de  az ilyen össznépi, tömeget vonzó, sátras találkozó nem igazán az én kedvencem. Egy idő után meguntuk a traktorokat, a művidámságot, a harsogó műsorvezetőt. Még javában tartott a menet, de mi inkább beültünk egy közeli, barátságos helyre kávézni, és pihenni egy kicsit.

Hogy miért mentük el mégis Kőszegre? Mert a hangulatos utcákon a séták élményt jelentettek. Végre egy kis mozgás a friss levegőn, a régi házak között. 

Újra élveztük a becsületkasszás árusítást is. Gombát, mindenféle gyümölcsöt, festett kavicsokat is lehetett venni. Láttuk, hogy a hokedlikre kitett dobozkákban,  üvegekben gyűlt a pénz is, miközben fogyott az áru. Az emberek szerencsére becsületesek, fizetés nélkül bizonyára nem vittek el semmit, különben a kőszegiek nem használnák ezt a módszert régóta, hogy eladják, amit szeretnének.

Az emberek itt is kedvesek voltak hozzám, ahhoz a nehezen járó nőhöz, aki rollátorral közlekedik. Egy hölgy békésen festegetett ülve az utcán, de mikor meglátta, hogy nem könnyen megyek le a lépcsőn, felpattant, és M. mellett ő is segített nekem.

Sokszor voltunk már Kőszegen. Az idő  a korábbi esős napok után vasárnapra napfényes lett, bár  kicsit hideg is, de ezt én nem bántam. A forró nyár után éppen ideje volt.

Mire hazaértünk, meleg lakás fogadott minket. Beindították a fűtést a lakótelepen.