Vers

Kormányos Sándor: November volt...

November volt már, reszketős,

vacogtak mind a kertek

s a lúdbőrző zsombékos vizek

fehér ködöt leheltek.

A csupasz fákon búskomor

némaság ült s a gallyak

törékeny gyászát károgták a

határban űzött varjak.

A bánat szállt majd elrepült

s a szétkárogott csendbe

már úgy hulltak a percek mintha

a holnap lenne benne.

November volt, a szél sodort

didergő, furcsa álmot

mely télről dalolt és ringatott

egy hófehér világot.

Olvasás, várakozás és egyebek...

Az jó, ha valaki tud hallgatni is valakivel. Csak úgy egyszerűen csendben lenni. Tud olvasni is együtt, szép órákat teremtve maguknak. Újra olvasom Katherine May: Út a télbe című könyvét. Egyszer már olvastam, azt hiszem februárban. Soha jobb időszakot nem választhattam volna most rá, mint azt, ami előttünk áll. A cím alatt ez olvasható: A pihenés és visszavonulás ereje válságos időkben. Ha maga a cím nem lenne vonzó, ez a pár szó is megteremtené a kedvet az olvasásához.

Jön az időszak, amikor egyre több fény van bent. Olyan mértékben nő a benti fények kívánása, ahogy csökken a kinti. Égnek a gyertyák és a mécsesek esténként. Megteremtik körénk azt, ami hiányzik a korai sötétedés idején. Eljön hamarosan advent szépséges időszaka is.  Van mire örömmel várni.

Hópelyhes díszítésű csészéből is iszom a kávém. Pótlásnak jó. Itt ugyanis nem  volt hó, az ország más részében igen. Szerettem volna, ha itt is esik, a szürkeséget felváltotta volna a fehér. A remény bennem van, hogy majd máskor lesz. Mert szeretem a havat, elfedi azt is, ami nem kívánatos. A gyermeki énem jön elő, ha hóról van szó. Várom, ahogy gyerekkoromban vártam. 

Már sokadszor használom a várás szó valamilyen formáját ebben az írásomban. Szeretek várni is. Sokszor számomra többet jelent mint maga a beteljesedés, a cél elérése. A megtett út (ahogy már annyiszor emlegettük) fontosabb olykor, mint maga a cél. Nem mondtam ezzel újat. Hányszor hoztuk szóba ezt a gondolatot már különböző helyeken. 

Hogy mit is csinálok ezekben a napokban? Várom a várást, a várakozást, várom az adventet.:) Most pedig megyek, és olvasok még egy kicsit elalvás előtt.

Újra itthon...

Hat napot M-nél töltöttem, tegnap jöttem haza. Mint mindig, most is jó volt kicsit távol lenni, de jó volt hazaérni is.

Olyan jó dolog, ha valaki kifejezi a törődését mások felé a saját munkájával.  Éppen ezért nagyon finom volt a vaníliás kifli, amit ajándékba kaptunk M. nővérétől.

Az előző napokban nézegettem a sötét felhőket és a fényeket is, melyek egész délután  világítottak.

Az esőcseppek is szépek voltak az ablakon, jó volt hallgatni  a kopogásukat. 

Újra hagytam, hogy helyettem főzzenek, és én átadhattam magam a pihenésnek és az olvasásnak. Ez utóbbi nélkül nem múlik el nap és este. Egy francia írónő regényét olvasom, Valérie Perrin: Másodvirágzás címmel.

Élvezettel kávéztam reggel és délután, most sem siettem vele, mert máskor is így iszom a kávémat. Szeretem lassan inni, kevergetni benne a kevés tejszínt. Jó tudni, hogy ott van sokáig mellettem, és bármikor belekortyolhatok. 

A kaktuszoknak találtunk egy jó helyet az ablak előtt, növekedésnek indultak. Már a mennyezetig érnek.

Kaptunk egy levelet, melynek borítékján egy karácsonyi, angyalos kép van. Belegondoltam, hogy lassan 1 hét múlva advent lesz.  Most már tényleg aktuálisak lesznek a karácsonyi dekorációk. Számomra az év egyik legkedvesebb időszaka.

Születésnap

M. születésnapját ünnepeltük ma kissé megkésve a Sopronbánfalván található Pálos-Karmelita Kolostor éttermében, mely a helyhez illően a latin Refektórium nevet kapta. 8-an voltunk a kisbabával együtt. M. fiai, a hozzájuk tartozó hölgyek, M. nővére,  M., én és a csöppség. 

Ebédeltünk finomat, nem siettünk, utána szétnéztünk a kolostorban, majd sétáltunk Sopronban. Olyanokkal is voltam, akik nem nagyon ismerik Sopront, így én is turistaként sétáltam velük a városban. Az ő szemükkel csodálkoztam rá az épületekre, az utcákra. Szeretek így sétálni a saját városomban. Más szemmel nézelődöm, ha vendégekkel is vagyok.

Nem először voltunk  a kolostorban, de nem is utoljára. Nagyon alkalmas bárminek a megünneplésére a hely. Csendes, méltóságteljes...

Ajánlom a helyet bárkinek, aki Sopronban jár. Sopronbánfalva közel van, könnyű eljutni oda a városból.

Vers

 

Áprily Lajos: Ősz

Most már a barna, dérütötte rónán

mulandóságról mond mesét a csend.

Most már szobádba halkan elvonulhatsz

s hallgathatod az álmodó Chopint.

Most már a kályhatűz víg ritmusára

merenghetsz szálló életed dalán,

míg bús ködökből búcsút int az erdő,

mint egy vöröshajú tündérleány.

Lehet az időjárás a barátom...

Ezt olvastam, nem is olyan régen:

Az időjárás a barátod lehet, ha úgy döntesz, hogy annak látod. Várom a szürke, csendes időt, mert ilyenkor elmerülhetek a magányban, elmélkedhetek, olvashatok, és hosszú beszélgetéseket folytathatok a barátokkal. A színek finomabbak, a hangok mélyebbek, a tempó nyugodtabb. Ahelyett, hogy a napsütés hiánya miatt elégedetlenkednél, bújj bele a szürke bársony takaróba, és készíts magadnak egy csésze teát.”

Jennifer Jones

Nagyon alkalmasak voltak ezek a mondatok arra, hogy gyakoroljam azt, amiről szólnak. Szürke, sötét időben volt és van is részünk napokig. Én nem bántam és bánom egyáltalán. Belebújtam a fent említett bársony takaróba, olvastam, teáztam, mécsest gyújtottam, és elmerültem a csendben. Örültem, hogy megtehetem. Ha akartam kimozdultam, ha nem, akkor elvoltam bent a meleg lakásban.

Örülök, hogy úgy érzem, hogy az időjárás a barátom, mert én így döntöttem. Annyi minden döntés kérdése. Remélem, vannak még mások is, akik így gondolják. Valahogy olyan egyedül érzem magam néha, hogy így gondolkodom ( a mostani időjárásról is).

Napok

Mert az elmúlt napok folyamán rájuk pillantottam, ízleltem, olvastam, éreztem, simogattam őket, és ez olyan jó volt.

Mert a sírokat benőtte a borostyán, és én hagyom terebélyesedni.

Mert hideg van, de én ezt élvezem, mert a hideg november sokkal jobb számomra, mint a meleg ősz. Mert én ilyen vagyok.

Mert inkább olvasok lámpafényben, és nem kapcsolom be a TV-t.

Mert a sajt íze és a tiramisu édessége szétolvad a számban, és emlékeket idéz.

Mert a kisbabának még nincs cipője, de van meleg zoknija, és lehet simogatni.

Mert az ősz színei mindig fogva tartanak, legyenek azok kék bogyók vagy az évszak által rozsdásra festett, szélben zörgő szőlőlevelek.

Mert széppé tették a napjaimat ezek az apró élmények. Csak észre kell venni őket, és máris tartalmassabbá válnak a napok. Mindenkinek ajánlom.

Életem apró történései...

Mi történt mostanában velem? Következzen néhány mondat és kép az elmúlt néhány napról: 

Emlékeztem én is a temetőben a szeretteimre, mint ahogy oly sokan tettük ezt. Egy katica  útját hosszan követtem egy napsütéses napon. Itália íze talált meg egy pizza által, emlékeket idézve. Születésnapi gyümölcstorta készült egy szép vasárnapon, babáztam újra. Éreztem az illatát, tapintottam  a puha bőrét, ölbe vettem, néztem a mozgását. Kávéztam egy új téli, fenyőfás bögréből, őszi sétát tettünk együtt a fiatalokkal és a babával, születésnapot ünnepeltünk, olvastam sokat. 

Nem voltam itthon pár napot, élveztem M. társaságát. Együtt lapozgattuk a könyveinket, beszélgettünk, jókat aludtunk, kipihentem magam. Most újra egyedül vagyok, de feltöltődve. Az idő most ködös, de én szeretem az ilyen napokat is. Bekuckósodásra alkalmas idő, és én örömmel meg is teszem. 

Itthon vagyok újra.