Ünnep után

Eltelt a karácsony. Nem voltam itthon, M-nál voltam egy hétig. Ahogy terveztem, a fenyőfa fényénél is olvastam, jókat ettem és ittam. Szenteste a  templomban a saját és mások leheletét is láttam olyan hideg volt, de jól felöltöztem, így nem fáztam. Igyekeztem megérteni a német nyelvű misét, és örömömre szolgált, hogy mindig tudtam miről van szó. Beszélni nem tudok, de egyre többet értek meg ezen a nyelven. A mise végén a Csendes éj-t én magyarul énekeltem az osztrák hívekkel.

Szentestére hal volt a vacsora krumplisalátával és rizzsel. Sokféle sütemény volt, kicsit túl sok is volt, de majd máskor visszafogom magam. Miért éppen ezen az ünnepen tegyem meg? :)

Karácsony első napján nem főztünk, egy étterembe mentünk. 10-en voltunk a pici babával együtt. Velünk evett, de ő a pincérek által felmelegített bébiételt, miközben az etetőszékben az asztalfőn ült. 

Ebéd után M-nál gyűltünk össze sütizni, kávézni, beszélgetni. Tetszett neki a kis oroszlán, amit kapott tőlünk, bár a csomagolópapír és a doboz most is jobban tetszett neki. Lehetett gyűrögetni, nézegetni a piros papírt.

Gondoltam Anyura, mikor még együtt ünnepeltünk, és a könyvjelzőm most is egy 2016. karácsonyára általa írt képeslap volt. Olvastam rajta a sorait, a kedves szavait. Hiányzott, mindig szép ünnepeink voltak együtt, Apu halála után kettesben. A szentestéért én voltam felelős, és mindig megállapítottuk, hogy nagyon jó volt.

Szilveszterkor M-nal együtt leszek, most is itt van nálam, és csak szombaton megy el.

Kívánok nektek békés, egészségben gazdag új esztendőt!

 

Mert mi mást is kívánhatnánk, mint ezt a kettőt: béke és egészség. Aztán mindenki megtoldja a kívánságai sorát, amivel akarja. Én a jövőre vonatkozólag nem tettem semmilyen elhatározást. Nincsen listám arról, hogy mit akarok. Amire már megértem, úgyis megtörténik, amit nagyon akarok, azért majd úgyis teszek éppen eleget. Legyen így nálatok is! Találkozunk jövőre!

Karácsony

Mindennel végeztem a héten, amit terveztem karácsony előtt. Fa feldíszítve, kitakarítva a lakás, bevásároltam vendégfogadásra is. Ma délután ugyanis jön egy barátnőm hozzám, holnap pedig egy másik. Jó, hogy a már feldíszített fa mellett tudunk majd ülni, és beszélgetni, kávézni, sütizni. M. vasárnap jön. Karácsonyig még tudok pihenni is, nem csak úgy a fa alá esem be fáradtan.

Köszönöm, hogy látogatjátok a blogomat. Nagyon jóleső érzés mindig. 

KÍVÁNOK NEKTEK ÁLDOTT, SZÉP, MEGHITT KARÁCSONYT SZERETTEITEK KÖRÉBEN!

Vers

Ágh Tihamér: Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,

a földön sárguló, elkínzott levelek.

Az ég hólyagszemén nem tör át a nap

sugárnyalábja felhőtlen megakad.

Az ősz lassan lépked, majd télbe borul,

és ahogy megvirrad, be is alkonyul...

Este tompa fények remegnek az utcán,

megtörnek a tócsák fodrodózó foltján.

De a hétköznapok bágyadt szürkesége

nem törheti meg azt, ami bennünk béke.

Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:

Ránk köszöntött advent, boldog Jézus-várás.

Havas táj és könyv

A több mint 2 órás úton újra csak a fákat néztem, ahogy ezt már máskor is tettem. Először csak magamban kattintgattam jólesően a képeket, majd elővettem a fényképezőgépet, és valóban csináltam is róluk fotókat. Olyan is lett a minőségük, hiszen mozgó autóból nem lehet jó képeket csinálni, de megmaradnak legalább számomra, és ide is elhozhatom őket. 

Egy darabig hó nélkül futott mellettem a táj, aztán Veszprémhez közeledve a Bakonyban, ha nem is nagyon, de kifehéredett minden. Egészen más lett a hangulatom, és drukkoltam, hogy még hosszú kilométereken át így legyen. Adventkor legyen egy kis hó, ez a vágyam.

Veszprémbe érve bementem egy könyvesboltba, és megajándékoztam magam karácsonyra egy könyvvel. Nem győztem kivárni a könyvtárban, hogy rám kerüljön a sor, így saját példányban is megvan már Jón Kalman Stefánsson: Hiányod maga a sötétség című könyve. Jókat hallottam róla, kíváncsi vagyok, hogy tetszeni fog-e. Megnéztem egy soproni könyvesboltban is, de ott már elfogyott. Milyen jó lesz a karácsonyfa mellett olvasni, alig várom, hogy sor kerüljön rá. Előbb a nálam lévő könyvtári könyveket olvasom, mert azok határidősek, utána lassan, nyugodtan elkezdem olvasni az ajándék könyvemet is. Állítólag egyszer elolvasni nem is elég. 

Szép lesz az ünnep, ha széppé tesszük.

Advent második vasárnapja

M. fiatalabbik fia meghívott minket ( M-t és engem), valamint a bátyját és az ő barátnőjét ebédre, kávéra, sütire. 

A pici baba 1 hete négykézláb mászik, ez volt az újdonság. Küldtek már az attrakcióról videót, így tudtuk, hogy mire számíthatunk. Mikor kinyitották az ajtót a kicsi ott állt négykézláb előttünk, és hatalmas szemekkel meredt ránk. 

Szándékosan letették az ajtóba, hogy ő is ott várjon ránk a szüleivel együtt. Nem bírtuk ki nevetés nélkül.

Hét hónapos, figyel mindent, csapkodja a kis kezével az asztalt, labdát gurítgat, utána mászik, játékokat gyömöszöl, minden hangra figyel, a brokkolit és a sütőtököt a kis markával tömi befelé a szájába. Csupa maszat ilyenkor természetesen. 

Van sok játéka, de a legkedvesebb mégis a megkaparintott és összegyűrt papírszalvéta volt. Akármilyen játékot kap, állítólag annak a doboza az, amivel különös előszeretettel játszik először. Maga a játék csak később jön.

Nincs is annál jobb, mint őt figyelni, minden mozdulata aranyos. Szándékosan nem hoztam olyan képet, amin rajta van az egész pofija. Talán így az inkognitója is megmarad.

Együtt gyújtottuk meg az adventi koszorú második gyertyáját. Nekem nincs saját családom már, M. családja az enyém is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem maradtam teljesen egyedül.

Hekk a Kovács kocsmában

Hekket enni most is a Kovács kocsmába mentünk Fertőrákosra. Nagyon finoman csinálják. Elég nagy adagot kapunk mindig, éhesen kell oda menni. Ég a tűz náluk, karácsonyi díszítések már kint vannak. Jó volt ott lenni a kellemes melegben, és beszélgetni is közben. 

Aki Sopronba megy, ajánlom ezt a helyet mindenkinek. Közel van a városomhoz Fertőrákos, érdemes odamenni, ott ebédelni, és körülnézni a faluban. Megnézni a Kőfejtőt, elmenni a Fertő-tóhoz, esetleg egy nagyobb séta keretében gyalog átmenni Mörbischbe, Ausztriába. Régebben megtettük ezt az utat mi is, ma már nem tudok ennyit menni, de az emlékek még mindig élnek bennem.

Így telnek a napok

Úton Veszprém felé, a fákat nézegettem. Lehullottak  a levelek, csak a nyírfa levelei sárgállnak még kitartóan. Az ágaikat mutató fákon fagyöngyök sokasodnak. Szeretem még nézni a frissen szántott földeket is, ahogy a varjak károgva ellepik őket. A fák mindig élményt jelentenek. Ha rügyesek, virágosak azért, ha lombosak, csupaszok azért.
Hoztam még egy fenyőfás díszítésű bögrés képet is, mely az utolsó darabja, amit bemutatok a legutóbb vett háromnak. Nagyon örülök nekik, bögremániám van, de erről már szóltam korábban az írásaimban. 
Szeretem a falra vetülő árnyékokat is. Jó nézni, ahogy kúsznak a falon, és mindig új oldalukat mutatják meg közben.
Rákaptam a skandináv írókra. Karl Ove Knausgard után most éppen Jón Kalman Stefánsson egy könyvét készülök olvasni. Izlandi író. Egy másik könyvét akartam olvasni, de nem sikerült megszerezni. Nem adom fel, és fogok még tőle olvasni.

Itt a december, megérkezett az adventi időszak. Nagyon örülök neki. Kívánok szép várakozást és készülődést nektek is. Sokszor gondolok arra, hogy milyen jó lenne egyszer veletek kávézni, beszélgetni ezekben a szép napokban.

Vers

Kormányos Sándor: November volt...

November volt már, reszketős,

vacogtak mind a kertek

s a lúdbőrző zsombékos vizek

fehér ködöt leheltek.

A csupasz fákon búskomor

némaság ült s a gallyak

törékeny gyászát károgták a

határban űzött varjak.

A bánat szállt majd elrepült

s a szétkárogott csendbe

már úgy hulltak a percek mintha

a holnap lenne benne.

November volt, a szél sodort

didergő, furcsa álmot

mely télről dalolt és ringatott

egy hófehér világot.

Olvasás, várakozás és egyebek...

Az jó, ha valaki tud hallgatni is valakivel. Csak úgy egyszerűen csendben lenni. Tud olvasni is együtt, szép órákat teremtve maguknak. Újra olvasom Katherine May: Út a télbe című könyvét. Egyszer már olvastam, azt hiszem februárban. Soha jobb időszakot nem választhattam volna most rá, mint azt, ami előttünk áll. A cím alatt ez olvasható: A pihenés és visszavonulás ereje válságos időkben. Ha maga a cím nem lenne vonzó, ez a pár szó is megteremtené a kedvet az olvasásához.

Jön az időszak, amikor egyre több fény van bent. Olyan mértékben nő a benti fények kívánása, ahogy csökken a kinti. Égnek a gyertyák és a mécsesek esténként. Megteremtik körénk azt, ami hiányzik a korai sötétedés idején. Eljön hamarosan advent szépséges időszaka is.  Van mire örömmel várni.

Hópelyhes díszítésű csészéből is iszom a kávém. Pótlásnak jó. Itt ugyanis nem  volt hó, az ország más részében igen. Szerettem volna, ha itt is esik, a szürkeséget felváltotta volna a fehér. A remény bennem van, hogy majd máskor lesz. Mert szeretem a havat, elfedi azt is, ami nem kívánatos. A gyermeki énem jön elő, ha hóról van szó. Várom, ahogy gyerekkoromban vártam. 

Már sokadszor használom a várás szó valamilyen formáját ebben az írásomban. Szeretek várni is. Sokszor számomra többet jelent mint maga a beteljesedés, a cél elérése. A megtett út (ahogy már annyiszor emlegettük) fontosabb olykor, mint maga a cél. Nem mondtam ezzel újat. Hányszor hoztuk szóba ezt a gondolatot már különböző helyeken. 

Hogy mit is csinálok ezekben a napokban? Várom a várást, a várakozást, várom az adventet.:) Most pedig megyek, és olvasok még egy kicsit elalvás előtt.

Újra itthon...

Hat napot M-nél töltöttem, tegnap jöttem haza. Mint mindig, most is jó volt kicsit távol lenni, de jó volt hazaérni is.

Olyan jó dolog, ha valaki kifejezi a törődését mások felé a saját munkájával.  Éppen ezért nagyon finom volt a vaníliás kifli, amit ajándékba kaptunk M. nővérétől.

Az előző napokban nézegettem a sötét felhőket és a fényeket is, melyek egész délután  világítottak.

Az esőcseppek is szépek voltak az ablakon, jó volt hallgatni  a kopogásukat. 

Újra hagytam, hogy helyettem főzzenek, és én átadhattam magam a pihenésnek és az olvasásnak. Ez utóbbi nélkül nem múlik el nap és este. Egy francia írónő regényét olvasom, Valérie Perrin: Másodvirágzás címmel.

Élvezettel kávéztam reggel és délután, most sem siettem vele, mert máskor is így iszom a kávémat. Szeretem lassan inni, kevergetni benne a kevés tejszínt. Jó tudni, hogy ott van sokáig mellettem, és bármikor belekortyolhatok. 

A kaktuszoknak találtunk egy jó helyet az ablak előtt, növekedésnek indultak. Már a mennyezetig érnek.

Kaptunk egy levelet, melynek borítékján egy karácsonyi, angyalos kép van. Belegondoltam, hogy lassan 1 hét múlva advent lesz.  Most már tényleg aktuálisak lesznek a karácsonyi dekorációk. Számomra az év egyik legkedvesebb időszaka.

Születésnap

M. születésnapját ünnepeltük ma kissé megkésve a Sopronbánfalván található Pálos-Karmelita Kolostor éttermében, mely a helyhez illően a latin Refektórium nevet kapta. 8-an voltunk a kisbabával együtt. M. fiai, a hozzájuk tartozó hölgyek, M. nővére,  M., én és a csöppség. 

Ebédeltünk finomat, nem siettünk, utána szétnéztünk a kolostorban, majd sétáltunk Sopronban. Olyanokkal is voltam, akik nem nagyon ismerik Sopront, így én is turistaként sétáltam velük a városban. Az ő szemükkel csodálkoztam rá az épületekre, az utcákra. Szeretek így sétálni a saját városomban. Más szemmel nézelődöm, ha vendégekkel is vagyok.

Nem először voltunk  a kolostorban, de nem is utoljára. Nagyon alkalmas bárminek a megünneplésére a hely. Csendes, méltóságteljes...

Ajánlom a helyet bárkinek, aki Sopronban jár. Sopronbánfalva közel van, könnyű eljutni oda a városból.

Vers

 

Áprily Lajos: Ősz

Most már a barna, dérütötte rónán

mulandóságról mond mesét a csend.

Most már szobádba halkan elvonulhatsz

s hallgathatod az álmodó Chopint.

Most már a kályhatűz víg ritmusára

merenghetsz szálló életed dalán,

míg bús ködökből búcsút int az erdő,

mint egy vöröshajú tündérleány.

Lehet az időjárás a barátom...

Ezt olvastam, nem is olyan régen:

Az időjárás a barátod lehet, ha úgy döntesz, hogy annak látod. Várom a szürke, csendes időt, mert ilyenkor elmerülhetek a magányban, elmélkedhetek, olvashatok, és hosszú beszélgetéseket folytathatok a barátokkal. A színek finomabbak, a hangok mélyebbek, a tempó nyugodtabb. Ahelyett, hogy a napsütés hiánya miatt elégedetlenkednél, bújj bele a szürke bársony takaróba, és készíts magadnak egy csésze teát.”

Jennifer Jones

Nagyon alkalmasak voltak ezek a mondatok arra, hogy gyakoroljam azt, amiről szólnak. Szürke, sötét időben volt és van is részünk napokig. Én nem bántam és bánom egyáltalán. Belebújtam a fent említett bársony takaróba, olvastam, teáztam, mécsest gyújtottam, és elmerültem a csendben. Örültem, hogy megtehetem. Ha akartam kimozdultam, ha nem, akkor elvoltam bent a meleg lakásban.

Örülök, hogy úgy érzem, hogy az időjárás a barátom, mert én így döntöttem. Annyi minden döntés kérdése. Remélem, vannak még mások is, akik így gondolják. Valahogy olyan egyedül érzem magam néha, hogy így gondolkodom ( a mostani időjárásról is).

Napok

Mert az elmúlt napok folyamán rájuk pillantottam, ízleltem, olvastam, éreztem, simogattam őket, és ez olyan jó volt.

Mert a sírokat benőtte a borostyán, és én hagyom terebélyesedni.

Mert hideg van, de én ezt élvezem, mert a hideg november sokkal jobb számomra, mint a meleg ősz. Mert én ilyen vagyok.

Mert inkább olvasok lámpafényben, és nem kapcsolom be a TV-t.

Mert a sajt íze és a tiramisu édessége szétolvad a számban, és emlékeket idéz.

Mert a kisbabának még nincs cipője, de van meleg zoknija, és lehet simogatni.

Mert az ősz színei mindig fogva tartanak, legyenek azok kék bogyók vagy az évszak által rozsdásra festett, szélben zörgő szőlőlevelek.

Mert széppé tették a napjaimat ezek az apró élmények. Csak észre kell venni őket, és máris tartalmassabbá válnak a napok. Mindenkinek ajánlom.

Életem apró történései...

Mi történt mostanában velem? Következzen néhány mondat és kép az elmúlt néhány napról: 

Emlékeztem én is a temetőben a szeretteimre, mint ahogy oly sokan tettük ezt. Egy katica  útját hosszan követtem egy napsütéses napon. Itália íze talált meg egy pizza által, emlékeket idézve. Születésnapi gyümölcstorta készült egy szép vasárnapon, babáztam újra. Éreztem az illatát, tapintottam  a puha bőrét, ölbe vettem, néztem a mozgását. Kávéztam egy új téli, fenyőfás bögréből, őszi sétát tettünk együtt a fiatalokkal és a babával, születésnapot ünnepeltünk, olvastam sokat. 

Nem voltam itthon pár napot, élveztem M. társaságát. Együtt lapozgattuk a könyveinket, beszélgettünk, jókat aludtunk, kipihentem magam. Most újra egyedül vagyok, de feltöltődve. Az idő most ködös, de én szeretem az ilyen napokat is. Bekuckósodásra alkalmas idő, és én örömmel meg is teszem. 

Itthon vagyok újra.

Mostanában

A hópelyhes mintázatú plédem puha melegsége, elmélyedés egy könyvben, a frissen szántott föld barázdáinak fénye, az útmenti fák leveleinek őszi színei, a csokis szuflé édessége, fények játéka a falon, a sült gesztenye forrósága, a mécses fényessége, a függönyön átsütő napsugarak szelídsége, a masszázsolaj illata, beszélgetések és csend újra és újra...

Részem és örömöm volt bennük mostanában.

Éppen kávézom

Nem először írok róla, de én még nem unom, mert jó dolog. Most is éppen kávét iszom, és közben írok pár sort ide.

Olyan jó kávézni, mint amilyen jó képeken is megörökíteni a frissítő vagy éppen megnyugtató perceit. Szeretek kávézókban is kávét inni, mikor elém teszi a pincér, és nekem csak meg kell innom. Nincs más dolgom vele. Nem mintha nem szeretném magam készíteni. Mert az egy szertartás, egymást követő mozdulatok szép sora. Lassan iszom, M. mindig megvárja türelmesen, míg végzek vele. Soha nem siettet.

Néha képeket is csinálok a percekről, és meg kell vallanom, hogy szeretek kávés képeket is nézegetni bárhol a neten.

Most inkább saját képeket hozok, szép pillanatok emlékeit...

Séta

 Találtam egy szép sort:

"... és a Nap hátralépett egyet, a levelek álomba ringatták magukat, az ősz pedig felébredt."

(Raquel Franco)

Igen, felébredt az ősz. Ma mentem egy kicsit, faleveleket nézegettem és fényképeztem. Gondoltam Mártára, aki gyakran írja a kommentjében, hogy sétáljak. Olyan jó, amikor azt olvasom, hogy biztat. Igaza van, csak nagyon nehezemre esik a fájdalmaim miatt. Néztem ma az embereket, a hasonló korúakat, akik bot nélkül, viszonylag gyorsan mentek. Mennyivel egyszerűbb, változatosabb lenne az életem, ha én is ezt tehetném. Mennyit sétálnék, milyen jót tenne ez a lelkemnek is, mert egy kicsit közelebb lennék a természethez. Nem megy, de próbálom kihozni a legtöbbet abból, ami van, és mégis elindulni. Mert kell a szándék, az elhatározás és végül a tett.

Megvettem a jövő évi naptáramat. Ez az első lépés 2025 felé. Nézegettem, hogy milyen napra esnek az ünnepek. Bár engem nem nagyon érint, mert nyugdíjban vagyok. Mégis érdekel, mert az a nap, amikor ünnep van, valahogy nyugodtabb számomra is, mert tudom, hogy a dolgozók nem mennek munkába, csendesebb a ház is olyankor.

Most pedig csinálok egy délutáni kávét magamnak, és olvasok. Elővettem már a hópelyhes díszítésű plédemet, ami puha és meleg. Csinálok magamnak egy pihenős délutánt, melyben van elégedettség is, mert voltam kint és sétáltam. Megtettem, amit kell, és szépséges leveleket is láttam. Jelentem, hogy rozsdásodnak, és álomba ringatják magukat... :)