2015. november 22., vasárnap

Ma


sétáltunk az utcákon, és én abból is érzem, hogy jobban vagyok, hogy az apróságokra - főleg az adventi készülődés szemmel látható apróságaira - voltam figyelmes, és belegondoltam, hogy mennyit segítene a várakozás időszakában az itthonlét, és mennyire gyógyító ereje lenne ennek a lélekmelengető időszaknak a megélése a kórház falain kívül. 

„Nagyanyám megtanulta, amire keserves élete tanította, annak, hogy sikeres-e vagy kudarcokkal teli, vajmi kevés köze van az élet valódi lényegéhez. Az, hogy valamilyenné válik az életünk, attól függ, mennyire vagyunk képesek a dolgoknak örülni, gyönyörködni bennük. Ehhez pedig az kell, hogy figyelmesen nézzük a világot.”

Julia Cameron



9 megjegyzés:

  1. gyönyörű (finom)az az első fotód,
    a kis zöld szív pedig teljesen elvarázsolt (főleg, amin lóg, így együtt bájos)



    (hjaj, ha tudnád, mennyire hiányoznak a képeid, mikor nincsenek))

    VálaszTörlés
  2. Ránéztem az első fotódra, s mondtam ez az igazi Éva. Látszik a fotóidon ahogy gyógyulsz. Örülök neked.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép és igaz az idézet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon egyetértek qz idézettel. Vajon meg lehet-e tanulni ezt a meglátási készséget?...

      Törlés
  4. zold sziv, a remenyseg szine:)

    VálaszTörlés
  5. Rust hangulatú képek. Mindig szerettem a karácsonyi hangulatú fotóidat. Nélküled a karácsonyi készülődés nem az igazi. Örülök neked. Köszönöm a ráhangolódásra invitáló képeket.

    VálaszTörlés
  6. Örülök, mert én is azt érzem, jobban vagy már és jó úton haladsz... Csak igy tovább...
    Már várom a pénteket :)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu