Fényes csendben

Mindenszentek és Halottak napja úgy telt, ahogy szokott, csendesen fénylő méltósággal.
Voltunk kint a temetőben napvilágban, és sejtelmes köd által gyöngyházfényűvé halványított, gyertyapöttyös estében is . 
Rokonok sírjához mentünk, majd Jézus lábánál mécsest gyújtottunk azoknak, akikhez nem mehettünk el.
Nem volt hideg, de nyirkos volt az este, és a temető kapuja előtti árus kesernyés, füstös illatot is árasztó platnijáról gesztenyét vettünk a halottainkra való emlékezés után az élet jegyében, és a zacskót gyakran zörgetve a parkolóig el is tüntettük forró tartalmát.