2014. március 19., szerda

Tudjuk, de nem árt időnként sulykolni

Louise L. Hay ezt írja Éld az életed c. könyvének első fejezetében, abban  a könyvben, melynek alcíme  "Lehetőségeink korlátlanok" , és néhány öngyógyítást szolgáló mondatát az előző bejegyzésemben már elhoztam. 
Ez itt kérem szépen az elmélet, én ezt tudom nagyon jól. De miért ne így éljünk legalább néha egy kicsit? Még én is dolgozom rajta, de a felismerés már legalább megtörtént! Ez az első lépés?
Íme az idézet:

"Az élet valójában nagyon egyszerű: amit adunk, azt kapjuk vissza.
Amilyenek tartjuk magunkat, olyanná is válunk. Hiszem, hogy mindenki, így jómagam is teljes mértékben felelősek  vagyunk mindenért, ami életünkben végbemegy, a jóért éppúgy, mint a rosszért. Minden egyes gondolatunk a jövőnket formálja....
...Ha békét, harmóniát és egyensúlyt teremtünk elménkben, meg is fogjuk találni azt életünkben."

Később írja: 

"Ami sugárzik belőlünk, amit hangoztatunk, hasonló formában visszajut hozzánk."



A könyvben többek között összegyűjti a leggyakoribb betegségeket, a kiváltó lehetséges lelki okokat és az ismétlendő megerősítéseket, melyek gyógyíthatják a testet is, a lelket is. Szerintem mi is kitalálhatunk valami pozitívat ismételgetni, a könyv csak ötletet adhat.  
Mert "amit hangoztatunk, hasonló formában visszajut hozzánk." 
Rájöttem( nagy észre vall!), hogy van bennünk egy kapcsoló, az egyik oldalán + a másikon - jel van. Lehet kattintgatni, és úgyis rájövünk, ha csak nem vagyunk önmagunk ellenségei, hogy a + oldalon jobb! Egyszerűnek tűnik.
Hangsúlyozom: úgy tűnik, mert bizony gyakran tűnik...

U.i.: Katalin ébresztett rá a hozzászólásával, hogy félreérthető vagyok.Elolvasva újra az  utolsó mondatokat, én is így látom.
A kapcsoló jó élmények adásával működik.Minél többet adok a magamnak, fogadok el, erősítem a hitem stb, annál inkább ott maradok, míg aztán belő meggyőződéssé válik.Hosszú út, nem egy kattintás. Nem írom át természetesen az eredeti szöveget már.Erre jó a blogos beszélgetés, hogy tisztázzunk.:-)


  

13 megjegyzés:

  1. Éva, jó a kapcsolós hasonlatod. :-)
    Én mosolyokban "mérem" a dolgot, lehet valamiről beszélni (témafüggő) valamiről vitatkozni, kérdezni, meggyőzni stb. mosollyal vagy anélkül. Óriási a különbség. Pedig csak egy mosolyról van szó, ami semmi be sem kerül. :-)

    VálaszTörlés
  2. Lehet, hogy külsőség, de nálam egy finom parfüm vagy kedves ruha is ilyen, magához húzza a kedvemet, hangulatomat egész napra, megsimogat, elringat. A könyv annak idején nekem is nagy támogatóm volt. Máig vannak gondolatai, mikor ha elakadok továbbvisznek.

    VálaszTörlés
  3. én azt tapasztaltam, hogy az életben másként működnek ezek a dolgok: elég egy mosoly, egy finom illat, vagy egy általa felidéződött régi emlék( frissen vasalt ágynemű a nagymamánál) és máris optimistább leszek, mert van egy hitem a jóra. Leírva nehezebb: ott jobban úgy tűnhet, mintha csak fekete meg fehér, pozitív vagy negatív lenne, és kapcsolóval játszhatnék. Pedig MILLIÓ árnyalata van a pesszimista gondolkodásmódnak, és a optimista gondolkodásmódnak is .
    Ezek a könyvek akkor jók, akkor "nem felejtjük a polcon", ha egy pozitív élményünk tudatosan dolgozva rajta "meggyőződésünkké" válik, (ezért imádtam a múltkori Pálferis tv-adást) Egy könyv mondata, egy egyszeri gyógyulás, egy szép pillanat kikopik, nem elég annak élménye, bármekkora is, felejtünk. Hacsak nem válik HIT-ünkké, a folyamatot, amiben az élméyn meggyőződéssé válik végig kell dolgoznunk, sajnos nem lehet egy kapcsolóval megoldani....

    VálaszTörlés
  4. Kavics, a nonkommunkikatív eszközöknek valóban nagy szerepe van.Ezért több a félreértés írásban, még a blogokban is, mert ha nem teszem ki a mosolyjelet, akkor egészen más, de még azzal is.

    VálaszTörlés
  5. Holdgyöngy, vannak ilyen könyvek valóban. Számomra ilyen volt sokáig, és még ma is: Norman Vincent Peale:A pozitív gondolkodás hatalma. Sokat és sokszor segített.
    Egyre inkább a Biblia is.

    VálaszTörlés
  6. Katalin, a kapcsoló + oldala lehet számomra a finom illat, a frissen mosott ágynemű, a mosoly stb!!! Így értettem. Egy jó beszélgetés valakivel olyan, mintha a kapcsoló pozitív oldalára kattintottam volna.
    Persze, hogy nem vagyok gép, hogy kapcsolgassam magam, és a fekete fehér között valóban sok az árnyalat.
    A könyvek abban segítenek valóban, hogy belső meggyőződésünkké váljon az, ami kívánatos. Rétegenként rakódik le bennünk minden, és lehet, hogy eredmény nélkül. Persze, hogy kapcsolóval nem működik.:-) Egyetértünk, naná, hogy egyetértünk! Hiszen akkor szerep lenne, nem belső meggyőződés.És bizony hamar kopnak a pozitív oldalra vivő élmények, ezért kell őket újra és újra frissíteni. Szerencsések azok, akik eleve a családból a pozitív látásmódot hozták magukkal. Én nem, és arra is rá kellett jönnöm, hogy fejleszthetők vagyunk, és a módokat is innen onnan össze kellett szedni. Különben már nem tudom hol lennék! A vallásos emberek számára van egy kapaszkodó!
    Félreérthető voltam a kapcsolóval.Bocs'! Tulajdonképpen hasonlóan gondolkozom ebben, mint te.

    VálaszTörlés
  7. Az én + oldalra kapcsolóm még az, amikor nem kell külső eszköz( illat, látvány), hanem egyszerűen megrázom magam, és azt mondom: "Na, ebből most már elég, ez így nem mehet tovább!"
    Egészen jól tud hatni!

    VálaszTörlés
  8. drága Éva, nem kell meggyőznöd, és megmagyaráznod,nincs olyan, hogy kinek van igaza, ez a te véleményed az adott helyzetben, vállald a pillanat értelmét...én voltam félreérthető, mert nem, bíráltam a te véleményed, hanem elmondtam, nekem miért nem működik a fekete-fehér kapcsoló


    és minden, amit leírok, félreérthető, mert nem tudjuk, a másik hogy értette, mire mondta, amit mondott, erre csak a szemből szembe élő kommunikáció ad lehetőséget

    VálaszTörlés
  9. Katalinom, csak helyreigazítottam, ami az írásomban félreérthető volt. :-)


    VálaszTörlés
  10. "Az élet valójában nagyon egyszerű: amit adunk, azt kapjuk vissza."

    Nem tudom...én sokszor nem így tapasztalom. Se a magam, se más életében. Bár engem ez nem zavar különösebben már egy ideje.
    Pl. van egy ige a Bibliában, ami "kezdő" koromban nagyon megtévesztett. Mégpedig az, ami azt mondja, hogy amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt tegyétek velük.
    Nem tudom, naivságból, vagy felületességből, de ez nálam úgy esett le, hogy oké, ha én jót teszek a másikkal, ő is jót fog velem tenni. És ezt nagyon sokáig így hittem, míg nem egyszer rádöbbentem, hogy hoppá, a Biblia nem ezt mondja. Csupán azt, hogy te úgy cselekedj másokkal. Hogy mit kapsz vissza, arra nem garantál ez az ige semmit.
    Ez először szinte felháborított, de aztán megnyugtatott. Te mindenképp a jót tedd, bármi legyen is amit visszakapsz! Mert bizony nem mindig azt kapod vissza, amit te adsz.

    VálaszTörlés
  11. Pipulka, régebben jobban érdekelt, hogy a mérleg nyelve hogyan áll. Vissza akartam kapni, amit adtam, mert így tartottam igazságosnak. Ma már nem érdekel az egyensúly.Jó, néha jól esne visszakapni, és szerencsére általában így is van. Az érzelmi egyensúly inkább a fontos, és képes vagyok adni akkor is, ha nem kapom vissza. Hosszútávon azért jó az egyensúly, és kell is.Szükségünk van a törődésre.

    "Az élet valójában nagyon egyszerű: amit adunk, azt kapjuk vissza."
    Ehhez még hozzáfűzném, hogy úgy is lehet érteni, hogy amit önmagunknak adunk, az mi magunk visszakapjuk. Gyógyító gondolatok ismételgetése után meggyógyulunk.Azt hiszem ebben az esetben tényleg rendben van a mérleg nyelve.

    VálaszTörlés
  12. Igen, tudom, hogy itt elsősorban az önmagunknak adást értette a könyv, de mégis valahogy nekem rögtön az általam leírtak jutottak eszembe róla. :-)
    Valóban nagyon jó a törődés, a visszakapás. Tulajdonképp létszükséglet. De sajnos vannak, akiknek nagyon kevés jut belőle, és ezt rossz látni.

    VálaszTörlés
  13. Tudom, hogy tudod, amit tudsz! :-)
    Leírjuk a gondolatainkat, és ez jó!Ki kell adni magunkból.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu