2014. március 4., kedd

Sok

Mindenből kevesebbet akarok, amiből sok van a birtokomban, vagy bekúszik a környezetembe, mert hagyom: szavak, kilók, ételek, negatív gondolatok, minőség hiánya...
A sokból van sok!
Jön hamarosan egy alkalmas időszak a kevesebbre, a fent felsoroltakat mindenképpen csökkentem. Készen állok rá, és menni fog.



18 megjegyzés:

  1. A tavasz a megújulás időszaka. Hajrá :)

    VálaszTörlés

  2. Érdekes módon, a természet megújulása miatt nyilván, sokunkban születik ez a vágy a "letisztulásra", a lényegretörésre... Tegnap én is kiselejteztem egy csomó papírt. (maradt még sok!)

    VálaszTörlés
  3. Ez most nagyobb szabású változásnak ígérkezik, mely évekkel ezelőtt beindult, de úgy néz ki ebben az évben érik be.Bent zajlik főleg, de lesznek kinti látható jelei is ennek természetesen.
    Lenyugvással, egyszerűsödéssel, és ahogy írod Flóra, lényegre töréssel jár.Elapróztam magam, és harcoltam valamiért és valami ellen. Az utóbbiak már nem foglalkoztatnak.
    Ahogy lesz úgy lesz... És ami van az is úgy jó! Főleg a közvetlen környezetemben érvényes mindez, és éppen ideje volt.
    Nem meghunyászkodás, bólogatás. Ez annál több, egyfajta érés.

    VálaszTörlés
  4. Én is tervezem gondolatban már.....

    VálaszTörlés
  5. Éva, mindez arra mutat, hogy "békét kötöttél" önmagaddal, a lehetőségekkel és a korlátokkal... A franciák ezt úgy mondják: "lâcher-prise", vagyis "engedjük el magunkat"... Én még nem vagyok rá képes teljesen, mert úgy érzem, hogy nem szabad feladnom egy percre sem az "elővigyázatosságot", hiszen mindig akkor jött a "hátbatámadás"...
    (az az érzésem, hogy a tavalyi "incidens" az egészségeddel is részt vett ebben a folyamatban... de lehet, hogy tévedek)

    VálaszTörlés
  6. Mamka, utána jön majd a megvalósítás. Illetve, ha bent zajlik,akkor csak hagyni kell.Nem ellenállni, nem erőltetni. Én figyelem is, érdekes dolog.

    VálaszTörlés
  7. Rózsa, kénytelen vagyok békét kötni. Persze, hogy hiányzik a szabadságom.
    Apu halála óta ( 14 éve nincs meg) de ha nem teszem meg, belebetegszem, és örökké boldogtalan leszek. Egyszerűen rámegyek, és igazad van, hogy a betegségek figyelmeztetnek.
    Egyébként nem elhatározás kérdése. Egyszer csak jön, helyesebben, egyszer csak készen vagy rá, hagyod, hogy minden legyen úgy, ahogy van. Mindenki körülöttem döntsön úgy,ahogy akar, én támogatom benne.Mindenki magáért felel, elég sokszor hallottam vissza, hogy bezzeg, ha nem beszélik rá, akkor nem így lett volna. Nagyon sokan hárítanak, felelősséget passzolnak. Tapasztalat!
    Ha engem korlátoznak, már nem érdekel, keresem azt, hogy abban, hogyan lehet élni.
    Ahogy írod elfogadom a lehetőségeket, korlátokat.Még csak megalkuvásnak sem veszem. Sok évem ment rá, sok könny is kigördült,sokszor megaláztak. Még mindig nem teljesen sajátom az új, de érzem, hogy haladok.
    Én alapból elővigyázatos vagyok. Nem tudom ezt mire érted( a magad életében biztosan tudod),kockáztatni soha nem szerettem.Megfontoltan döntő vagyok.
    Hátbatámadás? Már ott tartok, hogy elemzem a helyzetet, és már nem húzom fel magam annyira, mint régen, és a visszatámadás nem érdekel.Meg is lepődnek!:-) Ez a győzelmem!?
    Az egész önvédelem, a béke, a nyugalom keresése, melyben nem nagyon volt részem. Én igényeltem volna, de elég nagy hullámokat vertek mindig körülöttem. Ráültem a hullámra, mely közelebb visz egy felsőbb erőhöz, akarathoz.Legyen úgy! Jó érzés.

    VálaszTörlés
  8. A hosszabb, kikapcsolódó utazás hiányzik a legjobban.Úgy nem tudok elmenni, hogy nem tudom mi van itthon, és gyorsan ne lehessek itthon.
    Tehát maradok, pedig nagyon érdekelne a "világ"!
    De most más érdeklődés kell.Tulajdonképpen ez a megoldás.

    VálaszTörlés
  9. Igen, sok mindennel vagyok én is így, és én is kérdezem néha magamtól: megalkuvás vagy bölcs alkalmazkodás? (pl. az utazások: imádtam utazni, de anyagilag nem tudnám követni, mint régebben, pedig körülöttem mindenki efféle terveiről beszél... Akkor azt mondom magamnak: sokat utaztam valamikor, most már a "fejemben", az emlékeimben utazgatok, olcsóbban kijövök így...)
    A "hátbatámadás"? Hát pl. amikor átengedem magam a megkönnyebült derűnek, hirtelen rossz hírt kapok, vagy megbetegszem váratlanul...

    VálaszTörlés
  10. Bocsánat. Édesapád halála óta vívódsz Önmagaddal? Mert akkor már ketten vagyunk, de az enyém még csak másfél éve...De hogy? És akkor én már sose leszek én? Megijesztesz.

    VálaszTörlés
  11. Flora, még nem utaztam eleget, legalábbis így érzem. Olyan utakra gondolok, melyeket a pénztárcám is megenged. Nem minden az utazás, ezek szerint le is tudom mondani róla.Tudom pótolni kis rövid utakkal, egyéb élményekkel. Meg lehet ezt is tanulni.Más irányban keresgetem az élményt, a jó dolgokat.

    VálaszTörlés
  12. Golgotavirág! Minden helyzet más.Anyu számára nincs más csak én. Egyedüli gyerek vagyok, rokon sincs. Azt sem viseli el, ha más vigyázna addig rá( szomszéd, bárki más!). Nincsenek hozzá közel álló emberek, magányos farkas típus.
    Nekem kell a helyzetet megoldani. A közelében vagyok. Néha( 14 év nagy idő) belebetegszem az állandó készenlétbe, elérhetőségbe. Aztán kigyógyulok belőle.:-) Az érti meg, aki hasonlóban van benne.

    VálaszTörlés
  13. Golgotavirág, írhatsz ide, ha gondolod, de azt is megértem, ha magánügy, és a net bizony nyilvánosság.Ezért nem kérdezek rá, te dönts!
    Általánosságban lehet róla írni, mint jelenségről.A szülők bizony megöregszenek,magukra maradnak. Ha van testvér, rokon, segítség, akkor nem nagy ügy a felügyelet, a jelenlét. Ha nincs, az már bonyolultabb!
    Ahogy figyelem a környezetem, sokunknak megvan a maga megoldanivalója.Ki így, ki úgy!
    A mobiltelefon elég nagy találmány!:-) Sikerült rábeszélnem.

    VálaszTörlés
  14. Nem önsajnálat, amit leírtam. Tényeket akartam közölni, mindenkinek megvan a maga feladata,öröme, így nekem is. Van felelősség és szeretet is.
    Minden az élet része, hogy " bölcs" legyek:-D

    VálaszTörlés
  15. :) Azért annak szívből örülök, hogy annyi szó jön ki, hogy abból sokat meríthetek-tanulhatok. S a többit is megoldod.
    Valóban, mindenütt van megoldandó, s mindenki maga tudja, mit csuk be ajtajával együtt.

    VálaszTörlés
  16. Júlia, és még én írom, hogy sok a szó! Gyártok belőlük én is éppen eleget!:-)
    Sokan hordozunk történeteket, néha kibuknak belőlünk.Keresni kell a megoldást, ez a lényeg.Jó, hogy jöttél!

    VálaszTörlés
  17. Április végén meg teázunk egyet, s akkor jól megölelgetjük egymást.
    Pár éve, hogy először személyesen találkoztunk, s lám, mennyit változott bennünk (néha körülöttünk is) a világ!
    Ami majdhogynem állandó: bármikor visszalátogatni a cseh/morva kisvárosokba. Holott együtt még sosem jártunk egyikben sem!
    stali

    VálaszTörlés
  18. A teázást megbeszéljük, a cseh városok nagyon szépek!:-)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu