2014. március 25., kedd

Kell

a szenvedős, kissé nehezebb időszak, és nemcsak az önként választott, hanem a ránk mért is, mert az értékesebb, ha egyáltalán szét lehet őket választani, mert bizony néha életünkben összegabalyodnak. 
Most már jó, sokkal jobb, és olykor mosollyal, bizonyos felismerésekkel bambulok a munkaidővel járó zajok utáni itthoni csendben.
Mert így kell megesnie a kis emberek kis ( sírós vagy nem sírós) eseteinek, vagyis alig észrevehetően belesimulva a egészbe, ahogy egyéb, jelentősnek mondottaknak is így kellene, mert akkor igaziak és maradandóak, ha azok is ekképpen történ(né)nek: "észrevétlenül a legnagyobb dolgoknak kijáró csendben" *

U.i.: Megszívlelendő lehetne ez a pár szó a mostani zajos, egymásra rálicitáló, igazi értékek helyett üveggyöngyöket is ígérő, harsány közéletünkben.



* Pilinszky János

10 megjegyzés:

  1. én nem tudom... hogy "kell-e" szenvedni?! én úgy érzem, nem feltétlenül!...inkébb ne kelljen!!!

    VálaszTörlés
  2. „Ha igazán boldogok akarunk lenne, meg kell élnünk, meg kell tapasztalnunk a hullámvölgyeket, a mélypontokat is.
    Szükségünk van a nagypéntekekre, azaz a saját hétköznapi Golgotáinkra.
    Ha nem megyünk keresztül életünk hullámvölgyein, ma nem lehetünk ott és azok, ahol és akik vagyunk.“

    VálaszTörlés
  3. Aliz! Nem csak tőlem függ, és én többet tanulok egy-egy ilyen órából, délutánból, mint egy örömteliből.Igazi felismeréseim vannak később, amit "mélyről" mindig nagyobb valószínűséggel hozok fel.
    Az persze más, hogy az örömteli percek ott és akkor jobbak lennének.
    Az utóbbi bejegyzéseim olvasása után magamnak is úgy tűnök, mint egy örökké síró,szenvedő mártír, de kinek nincsenek nehéz órái?
    Aztán mindig kiderül, hogy az egóm tengett túl,jól meg kellene faragni, és az én túlreagálásomon múlik sok minden.

    VálaszTörlés
  4. Kavics, ahogy mondod:-) Éppen Pilinszkyt olvasok, az idézetből ki is derült, és most éppen a saját hétköznapi Golgotáink is járnak az olvasás közben( előtt, után) a fejemben.
    Valami eljutott most hozzám, valami fontos, melyben a hullámvölgyek jelentősége is ott van.Túlértékeljük, sokszor nem is a helyén kezelve őket, pedig nem szabad, és főleg nem is lehet őket kikerülni.

    VálaszTörlés
  5. Éva, mégha ki is lehet olykor kerülni, úgyis visszatérnek... előbb vagy utóbb.

    VálaszTörlés
  6. Kavics, mert ez is az élet része..

    VálaszTörlés
  7. Irodalmi szinten megírt kis bejegyzés volt, Éva.

    Ezen kivül meggyőződésem, hogy a kontrasztokra szükség van, hiszen nincsen fény sötétség nélkül.
    Pedig nem szeretek szenvedni én sem...

    VálaszTörlés
  8. Rózsa, jött az ihlet!:-)
    Szenvedni én sem, de néha jön az csak úgy magától. Aztán múlik, aztán megint jön stb. Az arányok persze változnak, én olykor gyümölcsözőnek tartom a kínlódást, és ne nézzen emiatt senki nagyon lököttnek. Tudom, hogy ebben a " csapatban" megértik,hogy értem, és te is javában köztük vagy, Rózsa. :-) Olyan fél szavakból is megértjük egymást kapcsolat kialakulhat két( több) blogos között is...

    VálaszTörlés
  9. Éva, én is megértem, hogy hogyan érted, de megmondom őszintén, hogy magam nem így érzem: Alizhoz hasonlóan szerintem sem "kell" a szenvedés. Persze ha akarjuk, ha nem, akkor is jön az, de én szenvedéses periódus kontrasztja nélkül is tudom értékelni és élvezni a nyugodt időszakokat, nem kell hozzá kontraszt. Nem vagyunk egyformák.

    VálaszTörlés
  10. Ági, ahogy már írtam: jön az magától!:-)
    Viszont mostanában jöttem rá, hogy nem is rossz, amit én annak hittem.
    Már tudok mosolyogni rajta! Talán így ér össze a jó és a rossz csak jóvá, egy benső örömmé.Meg kell érteni sok mindent.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu