2013. szeptember 9., hétfő

Zárt ajtón dallal...

Anyu nem az érzelmek embere, valami útját állja, valaki vagy valami elzárta benne a szeretet kimutatásának csapját. Elfogadni sem tud. Mikor megérintem a kezét, sokszor elhúzza, csak néha engedi. Mikor szóvá teszem, az mondja szinte magának, hogy tudnom kell, hogy ő nem „ilyen”.
Egyik születésnapjára verseket is nyomtattam ki. Ezt is. 
Elkezdte olvasni, aztán elcsuklott a hangja, én folytattam, de én is elsírtam magam. 
Ketten sírtunk. 

Jaroslav Vrchlický: Egy kis szeretetért...

Egy kis szeretetért világvégre 
hajadonfővel, mezítláb elmennék; 
lelkemben május - mennék a jégre, 
mennék viharban - s rigófüttyre lesnék, 
mennék pusztában - szívem harmatoznék. 
Egy kis szeretetért világvégre 
mennék - zárt ajtón dallal kéregetnék. 

/Garai Gábor fordítása/ 




21 megjegyzés:

  1. itt ülök téged olvasva:"egy kis szeretetért..."-a szeretet a közepe mindennek.
    Tegnap egy kicsit néztem egy angol dok,filmet,amiben említették,hogy anno a nevelési elvek olyanok voltak,hogy max.egy kis buksi símogatás, de ölbevevés semmi.őrület!

    VálaszTörlés
  2. ... elhordom a hegyet...
    Látod, erre mondtam, nem jó az annak sem, aki "nem olyan". Mint a tesóm, aki szintén "nem olyan".

    VálaszTörlés
  3. Mammka! Igen, a közepe mindennek. Ha nincs, ott marad a lyuk.Addig keresed, kutatod, míg valakitől megkapod, és pótolod a hiányt, mert így vagyunk kitalálva. Viszont, ha attól nem, akitől nagyon igényelnéd nem kapod meg, az hiányozni fog.
    Lehet, hogy csak olyan formában nem jut el hozzád, ahogy te igényelnéd. Az is hiány.A törődés nem azonos a szeretettel, ezt egy gyerek is érzi.A buksi simogatás is kell.

    VálaszTörlés
  4. Stali, az is kínlódik mellette, aki viszont "olyan".Mert azt hiszi, hogy elmulasztott valamit adni.Az esze tudja, hogy nem, de a szívének attól még rossz.

    VálaszTörlés
  5. Én szerencsés voltam: rengeteg gyengédséget, együttjátszást, mesélést kaptam, anyától, apától, de mindenkitől. Anya valami csoda folytán lett ilyen demonstratív, mert - szavai szerint - ő ezt nem kapta meg nagyanyámtól... Nem volt szokás, s különben is a két fiáért volt oda...
    Nekem már könnyebb: adok is belőle bőségesen!

    VálaszTörlés
  6. Aztán azon is gondolkozik az ember, hogy a másik miért "fagyott meg". Nem miatta, ezt már tudja, ha ismeri a másik életét, de ő már ezt kapta, és aztán életcélnak tekinti a másik felmelegítést. A sikertelenséget kudarcnak éli meg, de a legkisebb eredménynek is örül.Egyik sem, másik sem tud kibújni a bőréből.

    VálaszTörlés
  7. Rózsa, családtól, hagyományoktól, a hozott élményektől, abból születő elhatározásoktól függ.Én az úgynevezett gyengédséget hiányoltam. A "majomszeretetet" a hagyományos törődés mellé. :-)Nem mondom, hogy nem törődtek velem, de úgy szerettem volna odabújni. Az érintés hiányzott, bár az asztal terítve volt.
    Nem lehet vádolni senkit semmiért, már mi vagyunk felelősek az életünkért, de a gyerekkori hiányok azért itt élnek benn.
    Szeretem anyut, szeretném azt látni, ha örül.Megköszönöm a törődését is.
    Németh László, Szabó Magda...De tudtak írni erről( ilyen vagy olyan módon szerető emberek) is!
    Ott van pl. az Iszony c. regény!

    VálaszTörlés
  8. Hiszek abban, hogy mindenki megtanítható a szeretet bátorságára. Nem olyan egyszerű dolog szeretni!
    Ki kell nyitni hozzá a szívünket, vállalni kell, hogy sebezhetőek leszünk. Még egy ölelésre tárt kar is hihetetlen bizalmat igényel attól aki belül mindig fél a kiszolgáltatottságtól.
    Hiszek abban, hogy mire Édesanyád elér az útja végére megérti, hogy fölöslegesen félt annyira. Remélem, hogy addigra megbékél magával , a sorsával és szeretettel telve lépi át a kitárt kapu ajtaját!
    Ha ez sikerül neki, akkor a legnagyobb ajándékot hagyja majd neked. A lelki békét.

    VálaszTörlés
  9. Apum sosem volt egy érzelemkimutatós ember, bár nagyon szeretett bennünket. És láss csudát, megöregedvén teljes átalakuláson ment át csak úgy magától. Ölelget, puszilgat, lesek mint Rozi a moziban. Hogy mi történt vele, fel nem foghatom, bár tanultam erről, hogy van aki idős korára megváltozik az érzelmi élete terén.
    Kívánok neked hasonló megtapasztalást! Mert amúgy ez szerintem a mi erőfeszítéseinktől nem változik meg. Főleg időskorban.

    Az Iszony nekem is egyik kedvenc könyvem. Óriási tragédia, ha két ennyire különböző ember kerül össze. És mennyi ilyen élhet, Istenem.

    VálaszTörlés
  10. Boró, Pipulka, úgy érzem, sokat javult a kapcsolatunk, lassan összehangolódunk, a bizalom, a szeretet hangsúlyosababn jelentkezik, mióta nagyon igényelte a segítségem, de nem érezte mégsem a kiszolgáltatottságot. Amíg nem voltunk ilyen helyzetben, addig félt, pedig bízhatott volna bennem, de az élet nem erre tanította.Ő általában bizalmatlan.
    Soha semmi nem történik véletlenül. A bajnak is van eredménye.
    Nekem egy a dolgom, hogy adjam, amit tudok, mert így jó nekem is, neki is.Ő is ad,ahogy tud. Eljutunk egy szép közös pontig hamarosan, remélem. Ráment egy élet, de jó irányba haladunk.

    VálaszTörlés
  11. engem kicsit felzaklattak ezek a verssorok..."egy kis szeretetért"....
    de az én mottó szeretetügyben más:
    "ne kivánd senki szeretetét
    ne utasitsd el senki szeretetét" (Weöres Sándor - de keleti filozófiából)

    VálaszTörlés
  12. Aliz,történik mindez úgy, hogy sírunk, miközben szeretjük egymást. Talán az egymásra találás vágya, és fokozatos megvalósulása indított meg minket.Úgy érzem anyu édesapjának korai halála anyut gyerekkorában alapjaiban rengette meg. Vannak hasonló helyzetek, vannak nehéz sorsok, amit hurcolunk egy életen át.
    Csak az érezhet át adott szituációt, aki benne él. Olyan bonyolult és érthetetlen is lehet mindenki más számára.
    De vannak gyakran ismétlődő helyzetek, ami sokunk számára ismerős: bizonytalanság, kiszolgáltatottságtól félés, kielégítetlen szeretetvágy, adni akarás, elfogadni nem tudás, az összecsiszolódás katarzissal felérő felismerése, egy -egy helyzet nehézségének közös sírással való oldása, a jelenlévő szeretet nehezen történő kimutatása.Ha valaki nem tudja kimutatni a szeretet, ő maga is szenved tőle.És mégsem tud kibújni a bőréből.

    Azért én kívánom más szeretetét. Nem erőltethetem természetesen, de kívánhatom.

    VálaszTörlés
  13. ...én egy (félig) elvesztett helyzetben kapaszkodtam ebbe a mottóba, de megerősitett, a szeretetemben is, abban , hogy nem számit, hogy "a másik" ...

    VálaszTörlés
  14. szeretethiányom meg volt, bőven, hiszen apámat nem is ismerhettem, azt az űrt senki, soha nem tölthette be...

    VálaszTörlés
  15. anyu persze , hogy szeretett, most is melegség önti el a szivemet, ha csak rá gondolok... bár külsőségekben nem igen "mutogattuk" mi sem...!attól még nagyon is...

    VálaszTörlés
  16. Én is olyan voltam, mint az anyukád. S ebben Boróka írt jól, az ember megtanítható. Viszont ahhoz nagyon sok szeretetet kell kapnia, elfogadónak lenni vele, én érdekes módon idősen, a férjemtől kaptam meg, vagy nyított ki.S a család, a gyermekkor (pedig én már más nemzedék vagyok, mint az anyukád) ahol valami elromlott. Bár anyámat nem értettem, én oly sokat kaptam a nagyszüleimtől. Vagy én már unoka lehettem?

    VálaszTörlés
  17. Aliz, Holdgyöngy! Felülemelkedni a dolgokon, a sérelmeken, és adni, adni...Ehhez kell elég érettnek lenni, és kell találni valakit, aki kinyit minket, mert mindig csak önmagunk nem vagyunk rá képesek. Amit kapunk, talán másnak adjuk tovább. Nem oda-vissza működik az adok-kapok sokszor. Mástól kapom meg azt, amire a rászorultabbnak szüksége van, én közvetítő vagyok. Nagy "játszma" ez pozitív értelemben természetesen.
    Nem is vagyunk mindig tudatában ennek, csak élünk.Egyszer azért összeáll mindenről egy kép.

    VálaszTörlés
  18. én rengeteg szeretetet kaptam gyerekként - szinte mindenkitől a (közvtlen, és főleg rokoni) környezetemben. Apámat elvették tőlem!!! azaz tőle az életét! de pl az öccse, a nagybátyám próbált a lányának tekinteni, és ő is szeretett, meg az anyukja, a nagyanyám...)
    (A szeretet ki vagy nem mutatásánál ilyen cirógatós, puszilós külsőségekre gondoltam csak! )
    Én azt tapasztalom, hogy az ember azt kapja vissza amit ad és vica versa-
    de én inkább magammal vagyok elégedetlen. Anyámból áradt a szeretet.A lényéből. És szinte mindenki iés minden irányába. A külső megnyilvánulásokat inkább én hárithattam. (amit mindig megérez a másik fél) de sokséor annak nehezebb és érezhet mályebben is, aki nem tudja(!) kimutatni.
    Bocs,de ez végtelen téma. Csak nem akartam , hogy félreértésben maradjak! Mert igazságtalan lett volna.

    VálaszTörlés
  19. a "játszmák" pedig távol áll(ja)nak tőlem!

    VálaszTörlés
  20. Aliz, véget nem értő téma, igen, és pontosak akarunk lenni.Van különbség a törődés és a szeretet között? Lehet, hogy én gyerekként a cirógatós megnyilvánulást hiányoltam, mert akkor még számomra az jelentette a szeretetet, nem a megkent kenyér. Akkor még nem láttam a dolgok mélyére.
    Mit adunk és kapunk? Én is távolságtartó lettem, mert ezt igényelték tőlem, de képes vagyok adni és kapni csak úgy egy ölelést is. Mintha körülöttem ezt nem igénylők ( nem kimutatók)lennének, és már nem tudok ezzel kapcsolatban "okosat" mondani.

    VálaszTörlés
  21. oké, mindent és főleg mindenkit úgy KELL elfogadni, amilyen!nem tudhatjuk, ki hogy szeret.Mindenki másképp!S ez belül zajlik. Szerintem, a mi dolgunk csak az, hogy szeressünk.Nem kell mérlegelni és szemrehányni. És én Weöres Sándort a keleti filozófia nyomán nem győzöm ismételni (ha gyakorolni nem is mindig tudom ezt a tanácsot):
    NE KIVÁND SENKI SZERETETÉT. NE UTASITSD EL SENKI SZERETETÉT. Ebben minden benne van.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu