2013. szeptember 10., kedd

Vers



Ingrid Sjöstrand: Délután néha

Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.


5 megjegyzés:

  1. a tetőtérből én is látom a háztetőket...látom a színeket is és igen...sokszor elfogott már a vágy, hogy elmenni/elröpülni messzire a tetők fölé.
    messzeség színű - de jó kifejezés!! tetszik!

    VálaszTörlés
  2. szeretem ezt a gyerekverset

    és szeretem a háztetőket
    nagyon

    VálaszTörlés
  3. De nagyon tetszik!!!!És szeretem az ilyen körkereszt formájú ablakokat....

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu