2013. szeptember 8., vasárnap

Mert mindig van valami a fejemben...

Mikor nem gondolkozom, hogyan, miért és mennyit írok, akkor jó. Mikor azon gondolkozom, hogy sok vagyok és hosszú, néha terjengős is a blogban, akkor már rossz. 
Vagy mégsem? Mert lehet, hogy csak egy általam hibának vélt dolog került újra előtérbe, és magamnak akarok megfelelni, nem másnak.
Rövid és lényegre törő a célom mindig, de a részleteket láttató és látni akaró is vagyok, melynek közvetítése -eddig úgy hittem- hogy sokkal több szóval bír. A kettőt kellene összehozni, ez a vágyam.
Bevallom, néha nyitok egy új blogot, melyben senki nem olvas, és hogy lássam, hogy van-e különbség, ha csak magamnak, vagy ha úgyis írok, hogy más is olvas.
Kicsit megnyugodtam, mikor láttam, nincs is igazán különbség, de azt is érzem, hogy nem jó ott csak úgy egyedül.
Amúgy meg jó dolog a kép, benne van, amit láttatni akarok, de olyan elégedettséget adó élmény megtalálni hozzá a szavakat is.



U.i.: Irkáltam most is egy csomót, de nem jutottam semmire. Szerintem nem baj!:-)

17 megjegyzés:

  1. És a szép füzet megy, Éva?
    Nehéz kérdés ez a "magunknak írunk-e vagy másoknak?"
    Szerintem akkor a legjobb az írás, ha nem képzelt elvárásoknak akar megfelelni...
    De ez csak egy amatőr vélemény.

    VálaszTörlés
  2. olyan letisztult vagy, mint az első képen: minden rendben, csendben, szépen

    te döntöd el, hogy erről akarsz-e beszélni másoknak, kell-e mások véleménye, vagy hogy vannak-e olyan érzések, amiket meg KELL osztani...

    én magamnak ritkán olvasok vissza a blogomban, (kivéve, ha látom, hogy mások rákerestek), de ha nincsenek események, nincs értelme visszaolvasni sem:)

    VálaszTörlés
  3. bocsánat, most újra elolvastam, és már nem kerestem a bíbor kalapot, mint első olvasatra: amikor kétszer is azt sikerült elolvasnom a címedben, hogy mindig van valami a fejeDEN :)

    VálaszTörlés
  4. Rózsa, ha szem előtt tartom, akkor eszembe jut írni bele.Nem szoktam meg a kézzel naplót, ezért néha elfelejtkezem róla. Nem minden nap, de írok bele, és sokszor rövidebben, mint a blogba.
    Igen, itt a kulcsmondat: nem megfelelni az írásban, hagyni, hogy jöjjön a gondolat. Némi kontroll azért kell, de minél kevesebb legyen.

    VálaszTörlés
  5. Katalin, a letisztultság is szempont, és köszönöm, hogy leírtad.Az utána lévő gondolataiddal is egyetértek, én döntök sok mindenben.
    Ha nincsenek események, vajon van miről írni? Mi egyáltalán az esemény?Ezért írok sokszor nem eseményekről, hanem látványokról, hangulatokról, töprengéseimről...
    Fejemen bíbor kalap?:-) De jó volt ez a félreolvasás, és hozzá a te asszociációd. Tetszik!:-)))

    VálaszTörlés
  6. Hát igen, ez az örökké visszatérő bloggertéma, kinek írunk, mit és mennyit, miről írjunk és miről ne írjunk, stb. Én azt próbálom elfogadtatni magammal, hogy "az én blogom, azt írok bele, amit akarok" - de elég nehéz betartanom. Meg is látszik, mert egyre ritkábban írok. :)

    VálaszTörlés
  7. Ági, mindenről nem írhatunk.Én képtelen vagyok teljesen kiadni magam, és nem is lenne jó. Van magánélet, diszkréció. Ezt már átrágtuk számtalanszor, mert ez okoz a legtöbb fejtörést a blogírók számra. Én már azt a vonalat követem, hogy van, amiről tudom, hogy biztos, hogy nem írok. Mert van, ami nagyon másról szól, és van, ami nagyon rólam, egyfajta "titok". Mindenkinek van ilyen, ami a sajátja. A mérték, az arány fontos. Van ezeken kívül is bőven téma. Igen, az én blogom, tehát én döntök. Döntöttem is.

    VálaszTörlés
  8. én egyre jobban érzem szükségét, hogy ne korlátozzon az irásban a "nyilvánosság"... viszont mi értelme CSAK magunknak irni?! (feloldhatatlan...,)

    VálaszTörlés
  9. Igen, feloldhatatlan. Mindenki maga találja meg mégis rá a megoldást, vagy nem blogol.Kialakul egy idő utána stílus, a téma, a kitárulkozás mértéke. Ha nem, akkor jön a blogbezárás.Időnként elbizonytalanodunk, én is, ahogy látom más is.
    Téged tényleg nem korlátoz a nyilvánosság? Meg tudod tenni, hogy mindenkiről és mindenről írsz? Engem főleg a "mindenkiről" érdekel.Egyszerűen nincs hozzá jogom, ha a másik nem venné jó néven. Itt máris jelen van egy korlát.

    VálaszTörlés
  10. Magunknak írni? Oda kerülhet minden, amit a nyilvánosságnak nem szánok( zárt a blog, egyfajta napló)vagy ha nyitott, akkor inkább szárnypróbálgatásként használja az ember.Pl. hogy ír, ha ( talán) nem olvassák. Az is lehet, hogy több a mondanivalója, mint egy blognyi mennyiség, és ott vezeti le az "írásmániáját":-)csak úgy.Aztán vagy attól tart, hogy megtalálják, vagy attól hogy nem. Ahogy írtam is, nem jó egy blogban egyedül.
    Aztán egyszer közreadja, vagy törli, vagy hagyja, és elfelejti. Én most találtam meg egy régi blogom, melyet szerintem töröltem, de elmentettem az írásaim. Érdekes volt olvasni.
    Már nem is emlékszem,hogy találtak rám, miután elkezdtem írni ezt a blogot. Valószínű valahol kommenteltem, és elindult egy folyamat.
    Most csapongtam, másról is írtam, mint a te hozzászólásod lényege.

    VálaszTörlés
  11. Szerintem az egyik "csapda" abban rejlik, hogy - akárhogy is - függésbe kerülünk a látogatók számától, a hozzászólók reakcióitól... Akarva-akaratlan olyan irányba tereljük a blogunkat, amely a legnagyobb "közönséget" vonzza (az íróknál, festőknél is előfordul!)
    Igy viszont saját - esetleg - eredeti hangunkat ássuk alá... Nagy dilemma ez, de hogyan váljon valaki függetlenné a másik kellemes tekintetétől, amikor pont ez vonzza a blogvilágba, a már-már érzelmi függőségbe...

    VálaszTörlés
  12. már hogy is ne korlátozna a nyilvánosság--- ezért irtam, amit! (hogy "egyre jobban szükségét sérzem, hogy NE korlátozzon - de hát az eleve adott, persze, hogy nem irok meg mindent, személyekről különösképp nem. Az olyan lenne, mintha a hátuk mögött (ki) beszélném őket. Milyen jogon?! Kezdem megérteni a fikciós műfajok választását is... épp ezért.Vagy maradna a titkos napló. Sajnos az én régi naplóim szereplői (monogrammal) már többnyire odaát vannak... bár rosszat, sértőt, bántót nemigen irtam én senkiről,épp ellenkezőleg!De akkor se lett volna illő nyilvánosság elé tárni "őket" - szerintem.De most sem a mostaniakat... Én annak idején - gyöngybetűimmel- oldalakat irtam a naplómban, és kristálytiszta stilusban... nem blogos felületességemmel...de azt hiszem, már nem is tudnék úgy irni, újra, naplót, párszor elkezdtem, nem ment, töredékes lett.(Lehet, hogy a blog - ami egyfajta beszéd) tönkreteszi a stilust.(?)...apropo : érdekeset álmodtam kicsit idetartozót. Mondtam egy jó, frappáns mondatot. Valaki ott volt , tetszett neki. Felirta. Én meg gondoltam magamban, csak nem fogok magamtól felirni "idézetet".Reggelre el is felejtettem ezt a mondatot... (fel kellett volna irnom mégis?!:)

    VálaszTörlés
  13. Rózsa, a látogatók száma is egy függést jelent, teljesen igazad van. Remélem, nem is a " népszerűség" megszerzése miatt jó, hogy vannak látogatók, hanem mert érdekel a véleményük. Egyébként kell is a társaság, mert sokan azért írunk blogot, mert egyedül vagyunk valamilyen módon. Ez egyfajta pótlék, és jó kapcsolatok is kialakulhatnak.
    Csak a kommentek száma, üres hajszolása, a tartalom és megszeretett személyek nélkül engem nem érdekel. Az csak statisztika, ahogy a bejelentkezett olvasók száma is.Persze lehet ezeknek is örülni.
    Egyébként én a trükközést( hogy több legyen a kommment)nem szeretem, én szégyellem is, ha kilóg a lóláb.
    Igaz, észre sem veszem másnál sem, mert feltételezem, hogy érdekli a téma.
    Ha blogról írunk, az mindig vonzza az olvasókat, mert egy hajóban evezünk. Bennem a fent leírtak régóta bennem vannak. Érdekel milyen csak magamnak írni egy napló blogot, és hogy lehet a terjengősségből lefaragni, letisztulni.

    VálaszTörlés
  14. Alíz! De jó lenne tudni azt a mondatot!
    Én azt hiszem azért nem tudok kézzel naplót írni kristálytiszta stílusban, mert belejavítanék utána, de ugye szövegszerkesztő hiányában az nem megy.:-)Marad tehát a rendetlen külső a belejavításokkal, toldásokkal, azt megint csak nem szeretem.
    Ezért a kézzel írt naplóim rövid, tömör mondatokkal írtak, tények közlésén alapulnak, mindig egyfajta hiányérzettel átszőttek.

    VálaszTörlés
  15. Éva, magánkérdés, ugy te is blogspotos vagy? Miért nem tudok bejegyzést írni? Nálad is blokkolja?

    VálaszTörlés
  16. Holdgyöngy! Tudok bejegyzést írni.Nem tudom mi lehet nálad a baj.Sajnos.

    VálaszTörlés
  17. nagyon homályosan, elmosódva sejlik valami abból az álommondatból, pedig olyan kontúros volt és evidens...talán valami ilyesmi, hogy "a mának a ma a legfontosabb"(?) de álomban mindig okosabbak vagyunk, vagy annak tűnünk(?)...hátha nem is volt olyan jó az a mondat. ami nagyon fontos , azt meg kell(ene) jegyeznünk!(holnapra is:)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu