2013. augusztus 8., csütörtök

Tanulság?

Thomas szakítás után van.
Az előzőt is megbeszéltem, megbeszéltük vele, igényelte is. Ott fő hibaként azt állapítottuk meg, hogy nem beszélték át a már felsejlő, jelentkező bajokat, csak Thomas közölte a szakítás óhaját. Most okulva  a múltkori esetből, és látva, hogy valami nincs rendben, kezdeményezte is a beszélgetéseket, de ez esetben Sophie nem akart mélyen belemenni, és ő közölte, hogy a kapcsolat nem fog menni. Szavakba öntéssel és anélkül sem megy.
1:1, így is fogalmazhatjuk.
Két ribizliszem között hallgattunk is, majd próbáltuk levonni a tanulságot, de csak annyit tudtunk végül megállapítani, hogy nincs két egyforma kapcsolat. 
Bár a tanulságokat át lehet vinni egyikből a másikba, de ez mégsem matematika vagy bizonyítottan működő szabály. 
Egyébként kellenek a szavak, vagy van amikor csak az érzés is elég? Ha legalább az egyiknek igénye van rá, akkor szerintem meg kell ejteni, mert ott marad az örök kérdés: Mi nem volt jó a másiknak?
Ahhh, örök kérdések!
Kérdésemre, hogy mi van ott legbelül, azt válaszolta, hogy össze van zavarodva.


12 megjegyzés:

  1. Ilók és Mihók.
    Sajnálom, de mindannyian tanulunk. Aztán vagy jól alkalmazzuk a megszerzett tudást, vagy tanulunk tovább. A másikat, önmagunkat.

    VálaszTörlés
  2. Kár egy ilyen helyes fiúért. Gyógyuljon ki hamar a szerelemből. Én is a beszélgetés hive vagyok.:)

    VálaszTörlés
  3. Én sajnos nyelek, aztán robbantok. Végleg, mert annyira felgyűlik. Jobb a megbeszélés. Ha ez vigasztalja Thomast, egyik lány sem volt az igazi, nehéz megtalálni. Ne adja fel, eljön!

    VálaszTörlés
  4. Thomasszal leszűrtük az első kapcsolat után, hogy nem beszélték át időben a bajokat. Thomas azt mondta, nem akarta Lenit megbántani, de Leni túl szorosan fogta a gyeplőt.Ő még a haverokkal akart bulizni, Leni már többet együtt lévő kapcsolatra vágyott. Senki nem hibás abban, hogy mások az igényeik.
    Sophie esetében Thomas is már kevésbé a több szabadság felé tekintgetett.
    Mégsem illettek össze ez esetben sem, közben tanulnak/ tanultak mindketten, és ez még sokáig így megy.
    Kérdeztem is Thomast, hogy látja a jövőjét, mert múltkor azt mondta sokáig nem akar állandó kapcsolatot. Most ilyen kijelentése már nem volt, ő is érik már a kapcsolatra, és tőlünk is kérdezi, hogy a mi esetünkben hogy van ez vagy az.
    Tudatosan is tanulni akar, és ez így is marad egy életen át.Mi " tapasztaltak" ezt tudjuk, soha véget nem érő tanulási folyamat bármilyen kapcsolatban élni.

    VálaszTörlés
  5. Örülünk, szenvedünk, tanulunk, alkalmazzuk, megbukunk vagy sikerélményben van részünk.
    De leginkább tanulunk, és igenis beszélgetünk mindenről. M-nal azért vagyok szerencsés, mert képes rá.
    Thomas kérdezte , hogy a mi esetünkben ki a " főnök".Utána átbeszéltük M-nal is, de elég öregek vagyunk ahhoz, hogy egyszer egyikünk, másszor másikunk engedjen.
    Néha úgy érzem, hogy M. többet enged nekem. Most viszont hogy lakásfelújítás van náluk, így apa és fiúk együtt dolgoznak, mindkét fiú égnek emelt szemmel nevetve kijelentette, hogy kizárt, hogy Papa engedni tudjon, csak megy a saját feje után, és mindent jobban tud!:-)))
    Mikor a srácok parkettáztak, M. nálam volt, és a fiatalok hálaimát mormoltak ezért a tényért. :-)

    VálaszTörlés
  6. Szerintem el kell fogadni azt ami van. Mint tudjuk nem vagyunk egyformák. Van aki kibeszéli a témát mert ért neki annyit a kapcsolat. Van aki csak kijelent valamit de beszélni róla nem hajlandó! Annak annyit ért a kapcsolat! Vagy mégse? Ilyenek vagyunk - és nem csak a fiatalok! Az idő és a lehetőség elöttük! Szeretet, türelem, bizalom! - és annyi minden még hogy JÓ legyen!

    VálaszTörlés
  7. Átbeszélés után sem biztos, hogy együtt maradnak, mert nem a szavak, ígéretek, a megváltozás beígérése tartja őket együtt. Sőt ez utóbbi, végképp nem.
    Mégis néhány (több?) szót érdemel a dolog, mert nincs annál rosszabb, mint megválaszolatlanul gondolkodni, és sejtésekre alapozni.
    Véleményem szerint az nem akar a hosszabb beszélgetésbe belemenni, aki felelősnek érzi magát, vagy aki tudja, van indok bőven, szavakba is tudná önteni, de ennek ellenére nem megy együtt, mert vannak mélyen olyan megmagyarázhatatlan dolgok, melyek gátolják a folytatást.
    El kell fogadni, ami van. Így igaz, és van aki mindig jobban szenved.Aki még folytatta volna...

    VálaszTörlés
  8. az első lépés mindig az, hogy önmagunkkal legyünk tisztában, a másiktól függetlenül ... és legelőször is önmagunkat kell elfogadni, sőt szeretni is - ahhoz hogy szerethessünk (s tán hogy szerethessenek is)

    VálaszTörlés
  9. Én is a kibeszélés híve vagyok.De ez már nem feltétlen segít a dolgon. Igazad van abban hogy miért jó az ha kibeszéljük a dolgot. És az sem véletlen ha az egyik inkább hallgat - egyszerűbb egy "ég veled"! Őt hidegen hagyja hogy a másik szenved!
    Pocsék helyzet!

    VálaszTörlés
  10. En elakadtam a ribizli fotojanal:)
    Nem tudok, nem is igazan szeretek tanacsot adni ilyen esetben, viszont meghallgatok.Azt hiszem az a legjobb, amit tehetunk.

    VálaszTörlés
  11. Ozser, én is a kibeszélés híve vagyok. Ha valakivel megoldható, akkor állok elébe.
    Nem könnyű, mert van amikor az ember nem akar az saját igazával belegázolni a másik lelkébe, akárhogy s fogalmaz.
    Ágnes tanácsot akkor adok, ha kér, de valóban neki kell tudnia. Míg beszélek hozzáteszem, hogy én így látom, én így tenném. Hangsúlyozom az egyes szám első személyt.

    VálaszTörlés
  12. Aliz, igazad van, de még sokat kell tanulnia. Úgy látom egyébként jó úton halad, csak még fiatal ezekhez a bölcsességekhez.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu