2012. augusztus 25., szombat

Virtuális valóság

Nem beszéltem meg senkivel találkozót, ahhoz rövid volt az idő, túl sok a program, és nem is egyedül voltam.
Míg Budapesten mászkáltunk mégis kerestem a blogos arcokat, hátha feltűnnek a valóságban is a tömegben azok az arcrészletek vagy teljes képek, melyeket ismerek a blogok gazdáiról. Megtapasztaltam, hogy mennyire része az életemnek a blogvilág és a benne lévő lényeg: az emberek. Még úgyis lehet teljes ez az érzés, hogy kevés találkozót és háttérbeszélgetést folytatok. 
Tulajdonképpen elég a blog a láttatásra, és az érkező információk, áradó hatások befogadására.Az az igazi, ha mindezt a kívánalmat a virtuális naplónkban meg tudjuk valósítani, és éppen annyit, amennyit adni, kapni szándékozunk.Tulajdonképpen a blogot szellemi és érzelmi találkahelyként hoztuk létre, ahol az oda-visszaáramlás kölcsönös személyes találkozók nélkül is.
Én így szeretem, és lehet néhány kivételt is tenni persze blogon kívül is.:-)
Más: Hazafelé tartva megálltunk Szentendrén és Esztergomban.




26 megjegyzés:

  1. Á, nem rossz az a kíváncsiság.
    Személyessé amúgy is ritkán válik, még akkor is, ha kíséri egy személyes találkozás valamikor. Látva a másik szemét, érzékelve a hangsúlyait bizonyosságot kapunk, mennyire hiteles. És akkor döntünk. Vagy nem.

    VálaszTörlés
  2. Stali!
    Erre a döntésre mindenképpen jó, a hitelesség megállapítására.:-)
    Én úgy indítottam a blogot, hogy nem is képzeltem, hogy a blogból kilépve esetleg személyes találkozások is lehetnek.Úgy képzeltem, hogy a blogban úgyis mindenki őszinte, tehát valós képet kapok róluk.Csalódások nem voltak beleépítve az elvárásaimba, még akkor sem, ha tudom,hogy a világ nem így működik.Én sem rózsaszín álomvilágban élek.
    Bíztam az emberismeretemben, a megérzéseimben, hogy blogon keresztül is tudok dönteni.
    Egyébként akikkel találkoztam, mind blogos önmaguk voltak:-)Csalódás nem ért még soha, úgy érzem a blogosok nagy része önmagát adja.
    Látod, ezért érzem, hogy magyarázkodnom kell, hogy meg is bánthatok embereket.:-)Nem elutasítani akarok, csak a blog lehetőségeit kihasználni megismerésre.Blogon keresztül megvalósítani a megmutatást, a "kitárulkozást".
    És utána jöhet a kivétel erősíti a szabályt unalomig ismételt gondolat!:-)))

    Kevés a személyes találkozásom, te az egyik kivétel vagy, hál' Istennek előfordulsz Sopronban gyakran.

    VálaszTörlés
  3. Blogvilág világunk része - főleg azoknak, akik ismerik az egyedüllétet. Különben valakitől, valamitől sok időt vonna el... Ha valakivel együtt élünk, az időnk már nemcsak a miénk...
    Szépek a képeid, mint mindig!

    VálaszTörlés
  4. Ezzel szerintem legtöbbünk így van...nekem is eszembe jutsz, valahányszor az Erzsébet tér környékén téblábolok, hogy arra jártál (jártatok)


    az, hogy épp arra járunk, amerre egy blogismerősünk is, még semmi kötelezettséget nem jelent, talán egy konkrét meghívás már többet (bár nekem még így is nehezen jön össze:))))

    a bloghoz az írásos énem tartozik, ha személyesen beszélgetni, közös programokat csinálni van kedvem, nem a blogon át teszem, vagy legalábbis nem úgy ahogy sokan...nehéz az udvariasságon belül maradva finoman jelezni, hogy nincs túl sok hidam át, meg átjárni.....

    VálaszTörlés
  5. magyarázat:

    a valódi (régi) barátaim nem blogolnak, és az én blogomat is nagyon ritkán nézik meg (sokszor kérdezik: namiújságazunokával, mondanám: nézd meg a blogomban?:)))
    a blogos sorstársaim pedig a blogvilágban vannak számomra akkor kommunikálok velük, amikor van időm leülni a gép elé, bárhogy, akár vacsorázva, stb... :
    nekem nem hiányzik, hogy át-meg átjárjak a két világ között
    és ha ezzel megbántok valakit, bocsánat

    VálaszTörlés
  6. Nekem vannak blogos találkozásaim, barátságaim. Érdekes mindkettő Pécsről, volt iskolavárosomból. A környezetemnek nem kötöttem orrára a blogírást. Szeretem írni, nekem az is fontos, hogy megörökítsek dolgokat.Aztán, ha vannak akik értékelik is, véleményezik, az már hab a tortán. Tudok örülni nekik, nektek, neked!

    VálaszTörlés
  7. Stalinak még annyit, hogy igazából soha nem törekedtem tudatosan a hitelesség kivizsgálására. Nem is szerveztem találkozókat ebből a célból.
    Hosszan úgysem lehet szerepet játszani, kiderül a blogból is az ellentmondás.Ha valakinek mégis s több, szebb vagy éppen a kevesebb bemutatása a fontos, ám legyen.Ha mégis átlátok a szitán, akkor azért ott van bennem a "jééé", de túllépek rajta, de nagyon kevés alkalommal volt ilyenben részem.

    VálaszTörlés
  8. Flora, igen az egyedüllét oldására nagyon jó a blog. Mikor igazán egyedül voltam, akkor jó lett volna, de akkor nem volt. Írtam már erről. Most hétköznap sokat vagyok egyedül, és a blog ilyenkor tényleg jó.

    VálaszTörlés
  9. Katalin, megfogalmaztad, amit én is akarok:
    "nekem nem hiányzik, hogy át-meg átjárjak a két világ között
    és ha ezzel megbántok valakit, bocsánat"
    Ennek ellenére vannak kivételek, de nagyon szűk határon belül mozgok. Lelkiismeretfurdalásom most is van egy személlyel kapcsolatban, és nehéz is helyrehozni, mert én maradtam önmagam, ő is az maradt, és olyan mintha szándékos lenne részemről a távolságtartás, pedig nem akartam megbántani. Egyszerűen tartom magam ahhoz, hogy a blog önmaga is lehet a kapcsolattartás színhelye. Különböző mértékű igényeket mégis nehéz összhangba hozni.Pillanatnyilag ez gondot okoz számomra a blogvilágban, ezt le is kell most írnom.

    VálaszTörlés
  10. Katalin, én is gondoltam rád most is az Erzsébet téren. Most is üldögéltünk ott, mert a fáradtság és a szomjúság egy idő után letaglózott minket. Eszembe jutottál azon a helyen!:-)
    Az én kollégáim közül vannak akik tudják, hogy blogot írok, de nem firtatják nagyon a témát, és én ennek örülök. Nem mintha ellentmondást fedeznének fel a blogos és a valódi énem között, de mégsem akarom, hogy részt vegyenek benne. Igazi barátom meg kevés van, a blogomról nem beszélünk, nem mintha titkolnám.Nem téma egyszerűen.
    Valóban vagy egy rés a valódi élet és a blogvilág között. A kettő nem igazán ugyanaz, ha a résztvevőket nézzük.

    VálaszTörlés
  11. Holdgyöngy, szerintem sok évvel ezelőtt voltam egy soproni blogtalálkozón.Volt egy közös blogja az itt élőknek, de nem volt hosszú életű, találkozó sem sok volt.Szerintem számomra az volt az egyetlen blogtalálkozó, ahol sokan voltunk, és nem csak én találkoztam valakivel( és a vele lévő nem blogosokkal).
    Tulajdonképpen én is úgy vagyok, hogy a blogosokkal a blogvilágban érzem igazán jól magam. Most pedig nagyon kérek elnézést azoktól, akikkel már találkoztam vagy még fogok.Eddig jó volt velük is találkozni személyesen is, de számomra a monitor adta lehetőségek vannak olyan fontosak, mint a személyes találkozások.
    Időnként persze van email, telefon skype, messenger...Általában mindig ugyanazokkal.De ha nem akarom elkerülni a felszínességet, velük sem túl sokszor, mert valahogy a sok így gyakran kevesebb, felszínesebb.Végül el is marad. Nincs túl sok idő rá, ez az igazság.Általában valami konkrét tisztázására és megbeszélésre, információ átadására jó, nem csak úgy cseverészni.

    VálaszTörlés
  12. Nekem sok idő kellett a blogvilág és a valós életem összehangolásához. Nehezen értettem meg, hogy teljesek lehetnek az itt kötött barátságaim, ízek, szagok, valódi impulzusok nélkül is. Ma már tudom, hogy tévedtem. Valódivá válnak ezek az érzések, ha az idő beérleli őket. Négy-öt évig nem lehet mást adni, mint azt, ami lényegünk.
    boroka
    Néha még előfordul, hogy szeretném látni egy- egy kedves barát szemét, de egyre ritkábban van így. Elfogadtam a szabályt, hogy így is lehet szeretni egymást.
    Persze ettől még a személyiségem megmaradt olyannak milyen. Imádom érezni,kézzelfoghatóan megélni a szeretett dolgaimat, kapcsolataimat. Azt hiszem, hogy a bloghoz én túl impulzív vagyok. Attól persze szeretem és ma már végre lázadás nélkül elfogadom a szabályait is. :)

    VálaszTörlés
  13. Bocs. Nem a saját gépemről írtam, így név nélkül ment el.
    Györgyi alias boróka

    VálaszTörlés
  14. Györgyi, vártam, hogy szólj!
    :-)
    Olyan bonyolult egy dolog ez, ha azzá tesszük. Nekem így természetes, ahogy van, de tudd, hogy dolgozik bennem az a lelkiismeretfurdalás, amiről írtam.
    Nem lennék én, ha nem így lenne.
    Minden jót a legközelebbi beszélgetésig.:-)

    VálaszTörlés
  15. Éreztem, hogy most vársz valami visszajelzést tőlem is. Mostanában egyre kevesebbszer szólok bele a beszélgetésekbe, mert valahogy azt hiszem a másik ember aki leírja a mondandóját már ismer annyira, hogy magában hallja is a válaszaimat. Tényleg azt érzem, hogy ezek a blogos barátságok néha sokkal jobban ismernek , mint a kinti életem barátai. Nekem a blog a
    beszéd elcsendesülését hozta az életembe. Valószínűleg erre volt, van most szükségem. Bezzeg itt! :))))
    Sokat szószátyárkodom. Hiába a bor nem válik vízzé.
    Én már csak ilyen vagyok.
    boró

    VálaszTörlés
  16. Györgyi, ha hiszed, ha nem, tudom mire mit írnál.:-) Legalábbis megközelítőleg.Úgy érzem, te sem tévednél olyan nagyot, ha az én véleményem képzelnéd el magadban bizonyos dolgokról. Hasonló a tiedhez, csak hűvösebben,tartózkodóbban. De tényleg, most mit csináljak???:-)))Ez van!
    Ennek ellenére jó lenne, ha mégis leírnád a véleményed itt( én is nálad!) de valahol kifejtettem már hogy nagyon elfogadó vagyok abban is, ha valaki csak olvas, és nem szól bele. Ha éppen ezt akarja, ám legyen.Nagyon ismerni kell ahhoz a másikat( blogos mértékkel, sőt mélyebben is), hogy közben ne higgyük, hogy baj vagy harag is van.
    Néha itt elcsúszhatnak dolgok. Ez aztán tényleg átbeszélést igényel.

    VálaszTörlés
  17. Még annyit! Írtam, hogy nem is voltam egyedül Bp-en. Végül is M. tud a blogírásomról, de blogos találkozóra menni vele, aki nem beszél magyarul, nem túl nagy élvezet(számára).
    Mondtam én már neki, hogy mehetünk másfelé is, aztán valahol találkozunk. Nem mindig mutat rá hajlandóságot. Olyankor valósul meg, ha a tömegben elveszítjük egymást, de most is megbeszéltük, hogy ez esetben mikor, hol találkozunk. Szükség is volt rá.
    Sem telefont, sem órát nem hozott magával az útra.:-)Időnként bebonyolít ez a tény dolgokat.

    VálaszTörlés
  18. Lehet, hogy csak én érzem úgy, hogy félszavakból is értjük már egymást? Néha még azt is látom magam előtt amikor egy- egy túlfűtött írásomkor ejnye kifejezéssel az arcodon olvasol, vagy egy másik alkalommal biccentesz egyet a fejeddel, hogy érezlek, látlak. Ilyenkor még a hangodat is hallom magamban.
    Mint írtam azt hiszem többé kevésbé már megismertük egymást. Sokat
    változtunk és változunk ugyan, de a lényeges dolgokban maradtunk olyanok, amilyenek a kezdetektől fogva voltunk. Ez az egyik alap feltétele, a barátságok kialakulásának. Az idő és az állandóság.
    Más: Ha figyelted tényleg sokkal kevesebbet kommentelek mostanában. Mindenkinél. Elég néhány szó és már tudjuk miről beszél a másik.
    A találkozások iránti igény pedig nagyon lecsökkent bennem. Tőled és sokaktól is megtanulhattam, hogy a blogvilágban ez a normális. Már nem hiányzik. Elfogadtam és a játék részének tekintem.
    Bernát Show is harminc évig levelezett barátosnéjával anélkül, hogy találkoztak volna. Micsoda fantasztikus hit, bizalom és szeretet lehetett köztük, ha mégis így tartották jónak a kapcsolatuk fenntartását!
    Követendő példát látok ebben.































    VálaszTörlés
  19. Na, azért nem olyan egyszerű elveszíteni egymást, szerencsére. Meg van utcai óra is, amihez sziveskedhet alkalmazkodni, ha már jól elveszett szegény!
    (Éndrágám meg rendszerint itthon felejti a telefont - aztán sírdogál, hogy nem érik el.)
    A blogvilág is a valóság része, ha szabad még ezt megjegyeznem itt.

    VálaszTörlés
  20. egyedül menni a legjobb, akkor jobban oda tud figyelni az ember arra, amit látni kíván. Ketten menni annyi, hogy együtt akarjuk megnézni a dolgokat valakivel, akit kedvelünk - de aztán a felére sem emlékszünk, mindenféle duma eltérít. Mindegyik jó is meg rossz is.

    VálaszTörlés
  21. Éva, üzentem neked máshol (csak már nem tértél vissza), hogy ellenőrző kódot kért újabban a rendszer, viszont nem jelent meg ez a kód, tehát nem tudtam beütni.
    *
    Azt, hogy "kár, hogy nem tudtunk találkozni", csak elhirtelenkedtem! persze hogy nem beszéltünk meg találkozót, csak mert hogy Budapesten voltál, ahol én lakom. És egy pillanatra merült föl csak a dolog...:-)

    VálaszTörlés
  22. Györgyi, mit is írjak még ahhoz, amit írtál? Sok minden benne van.
    Azt észrevettem, hogy nálam kevesebbet kommenteltél. Ha az az oka, hogy fél szavakból is értjük egymást, akkor rendben.:-) Azért jöhetne néha több is tőled. Ha cserébe az én kommentjeim is kívánatosak, megteszem a tőlem telhetőt!:-)

    VálaszTörlés
  23. Stali, egyszer veszítettük most el egymást az elmúlt napokban.
    De ne hidd, hogy pl, a tüzijáték alatt az átláthatatlan tömegben.
    Áááá nem! Az ahhoz képest majdnem üres Szentendrén!:-)))
    Parkolóban találkoztunk aztán, mikor a parkolási idő már majdnem lejárt. Mivel nem volt órája, M. úgy saccra jóval korábban odament. Nem nézett meg semmilyen órát, ami esetleg útjába akadhatott!:-) Igazából nem tudom miért nem, pedig elég talpraesett egy ember.
    Tedrágát otthon felejti a telefont?:-) Az sem semmi.
    Éndrágám még Bp-en valamikor rezgőre vette( templom, múzeum?), azóta nem hallotta, aki hívta. Felmerült benne, hogy elromlott, és vehet egy újat. Akkor én megnéztem, és láttam mi az a "komoly baj"! Neki eszébe sem jutott ez a lehetőség.
    "Megjavítottam", és vigyorogtunk egy jót!

    VálaszTörlés
  24. Izlandilinda! Sokat utaztam én is egyedül. Helyesebben társasutakkal, tehát igazából egy tele busszal, de velem senki. Aztán valakivel az ember csak összeismerkedett, mert általában kaptam egy addig ismeretlen szintén egyedül utazó hálótársat.
    Élveztem az egyedüli utazást is, de a mostani kettesben történőt is. És még emlékszem is mindenre, a mit láttam. Elég jól tudunk együtt utazni. Vannak persze eltérések a kívánalmainkban, de elenyészőek.

    VálaszTörlés
  25. Isabel, az sem semmi, ha kódot kér, de nem adja meg!Mi jöhet még, amit nem értek?:-)Technika ördöge, könyveljük el ennek.
    Értettem, hogy értetted, hogy nem találkoztunk.Nem is a te megjegyzésedre reagáltam egy bejegyzéssel, hanem a fejemben volt végig, hogy ott vagyok abban a városban, ahonnan annyi blogost ismerhetek, de senkivel sem találkozom.Szervezés nélkül és véletlenül sem. Mert szervezés aztán végképp nem volt.

    VálaszTörlés
  26. Jó hogy itt jártatok, és a Duna-kanyari városokban. Csodás helyeken voltatok.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu