2012. augusztus 9., csütörtök

Tanácsokkal vagy anélkül...

A tanács önmagában nem ér semmit, ha még nem vagyunk rá készen. Olykor megvalósítatlan kudarcélményként üt vissza.
Margarita Nyikolajevna megkapta a tanácsot Bulgakov művében, én is valahogy így  terelgetem a napjaim, vagy ők terelgetnek engem valami felismerés felé. Nem is az a fontos, mikor indult el bennem ez a gondolat, hanem hogy jelen van, mert jelen kell lennie.
Talán soha meg sem kaptam azokat a szavakat, melyeket Margarita. 
Magam jöttem rá, mikor eljött az ideje, és valószínű igazán így ér valamit.

"Általában, engedjen meg egy jó tanácsot, Margarita Nyikolajevna:
soha semmitől se féljen!
Semmi értelme."

( Bulgakov: A Mester és Margarita-részlet)




9 megjegyzés:

  1. köszönöm a jótanácsot

    gyönyörű ez a bejegyzésed (is) a fotók,


    (és a fenti sütis meg AHHHHHMNMMMMM!!!

    VálaszTörlés
  2. no és tényleg soha semmitől nem is félsz?:)

    VálaszTörlés
  3. Biztosan könnyebb félelmek nélkül.És tk nem is lenne szabad félnünk, hiszen nem vagyunk magunkra akkor sem ha egyedül vagyunk.
    Most már csak arra kellene válasz, hogy mi a csodáért nem tudjuk leküzdeni a magunk faragta küzdelmeinket.
    Üdv, Júlia

    VálaszTörlés
  4. Katalin, süti finom is volt. Pihenő volt a muffin egy kis kávéval Pozsonyba menet.Tanácsot pedig szívesen adom, nekem is Bulgakov adta.:-)
    Aliz, de még mindig tartok dolgoktól. Talán ez már nem félelem. De ahhoz képest, amilyen félős voltam érezhetően javultam. Ha évekkel ezelőtt mondják, hogy nem kell félni, akkor nem hiszem. Ezt belülről kell megélni, sok tapasztalattal elhinni, hogy kevés dolog helyrehozhatatlan.Jobb belevágni!
    Júlia, nem tudom milyen teljesen félelem, valami kis szorongás nélkül élni.Hangsúlyozom teljesen anélkül.
    Talán ezt már gyerekkorban kellene felszívni, de én mindig azt hallottam, hogy jaj, inkább ne, mert...Most nem akarom a felelősséget átpasszolni, de nem egy bátor családból vagyok.
    Aztán más emberek hatása, magam tapasztalatai alakítottak rajtam. Nem bújhatunk ki a bőrünkből, ahogy írod a magunk faragta küzdelmek velünk vannak. Tudod, én mit csinálok? Ha valamit nem igazán akarok, mert tartok tőle, akkor vesztek egy nagy levegőt, és azonnal nekiállok gondolkodás nélkül. Utána olyan jó!:-)
    Neked is üdv.!

    VálaszTörlés
  5. Van egy mondas, csak nagyjabol ugrik be:az ember nem mastol, mint magatol a felelemtol fel csak.

    En minden ujtol tartok, ha nem is mindig igazan felelem van bennem, de van egy kettosseg , a kivancsisaggal parosul.Szerencsere mindig kivancsibb vagyok, az gyoz, kivancsi vagyok arra a bizonyosra, es persze onmagamra, hogy sikerul e:)

    VálaszTörlés
  6. Életemben mindig utolértek a félelmeim, ha nem előbb, de utóbb. Szembe kell menni velük. Tudom nehéz. S még egy,Isabell(e?) Allande írta valahol, nem tudom szó szerint, de a lényegét: ha félsz a másiktól mindig arra gondolj, hogy ő még nálad is jobban fél. Ez sokszor segített nekem.

    VálaszTörlés
  7. Ágnes, az ismeretlen mindig okoz egyfajta félelmet is. Később már könnyebb! De mindig van, amit még nem próbáltunk, aztán az is szépen beépül az életünkbe. Kíváncsiság nélkül nem működne az egész.Ha alapból elutasítunk valamit félelemből,akkor elmarad a siker lehetősége is.

    VálaszTörlés
  8. Holdgyöngy, én nem szoktam arra gondolni, hogy a másik talán jobban fél. :-)Úgy gondolom inkább, hogy ő a bátrabb. Egyszer kipróbálom ezt a gondolatot is, amit írtál.
    Nem vagyok annyira félős, mint talán itt tűnik, de most ebbe a témába keveredtem bele, hát sűrűsödve jönnek a gondolatok.:-)

    VálaszTörlés
  9. Ezt a tanácsot akár Epikurosz is adhatta volna: félni attól szoktunk, ami még nem következett be. De hátha nem is fog... Akkor meg hiába szenvedtünk.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu