2012. augusztus 10., péntek

Ideje van...

..a nyárnak
Még tart a lecsó- és a dinnye szezon, csukott szemmel is tudnám milyen hónapot írunk, ha végigmegyek a folyosón. 
Szomszédok is főznek, ablakok pedig nyitva. 
Vasárnap paprikás csirke, rántott hús és piskóta illat. Hétköznap leginkább lecsó és reggel az elengedhetetlen korai kávéillat. Ahol a férfiak vannak jelentősebb számban, ott hagymás rántottáé is. :-)
Egyik nap hallottam a Jó ebédhez szól a nóta ( vagy hasonlót) kiszűrődni egy ajtó mögül. Beleremegtem az emlékekbe, nem is emlékszem mikoriba. Nálunk  régen sem igen szólt, de egykori szomszédainknál még kislány koromban igen .
Aztán itt van az augusztusi meterorraj, a hullócsillagok, nevén nevezve a dolgot, megérkeztek a Perseidák. Szóltam is csillagokat szívesen fotózó ismerősömnek, hogy tudja ám aug. 12-én  éjfél után hajnalig hol a helye! 
Az én helyem valószínű az ágyban lesz, hacsak a kíváncsiság ki nem  ugraszt! Ültem már kint  csípősödő éjjeleken és hajnalokon az eget kémlelve, és nem is hiába! 




22 megjegyzés:

  1. de jó volt itt Nálad

    a vasárnapi hangok, illatok, amikről írsz, no meg a felejthetetlen képeid...

    legyen szép hétvégéd

    VálaszTörlés
  2. Tiszteletem kedves Éva!
    A látásmód,ahogy széppé teszed a környezeted példaértékű. Ahogy Te is olvasol más blogokban ezt teszem jómagam is. A város, ahol élünk úgy érzem befogadóképessége határait súrolja. Mostanában ezt látom. A jobb munkalehetőség végett költöztünk ide, amit igyekszem megbecsülni. Látom azt, hogy a keleti országrészben megjelenő hirdetések, milyen csúsztatásokat tartalmaznak az Ausztriai munkalehetőségek terén és ez ugye egy teljesen más kategória. A szépet, a jót mindenki szereti ebben mindannyian egyetértünk.
    De! Mi történik azzal, aki ezt a szépet, jót nem tudja elérni és már nincs hova visszamennie?
    Tudom nem itt a blogon fog ez megoldódni, de érintettek vagyunk, lehetünk benne.

    VálaszTörlés
  3. Katalin, az illatok előhozzák az emlékeket. A szomszédok közelsége kicsit így is beenged az életükbe, hogy hangok illatok szűrődnek ki tőlük. Társasház előnye, hátránya...:-)

    VálaszTörlés
  4. Tibor, 2 éves korom óta itt élek. Főleg a nyári szüneteket töltöttem nagy örömmel a nagymamámnál az ország keleti részében.Egy évet oda adtak óvodába is és az első osztályt is ott kezdtem. Szüleim itt laktak a nyugati országrészben, de olyan faluban, ahol se óvoda, se iskola nem volt. Hiányoztak, talán a lelkem is sérült a két év alatt, amit nem velük töltöttem egészen kiskoromban.
    Ha én itt munkanélküli leszek( és kire nem várhat ez?) nekem sincs hova mennem.Vissza se az ország másik részébe, mert nekem "vissza" sincs! Az egész országot érinti a helyzet, de azzal egyetértek, hogy az ország egyes részei nem egyformán kínlódnak.Engem még osztrák munkalehetőség sem igazán vár. Úgy látom ehhez autó kell már, nekem nincs, jogosítványom sem.Pedagógus fizetésből élek.

    Mostanában foglalkoztat a blogírás milyenségének kérdése.
    Egyre inkább érzem, hogy ha főleg szépről írok( kinek mi az?), és nem az ország és az itt élők rossz helyzete blogom fő témája, azt szinte szégyenként kell megélnem, talán még rám is pirítanak burkoltan, mert nem vagyok elég szolidáris a nálam rosszabbul élőkkel. De az vagyok!,érzékeny vagyok rá, és fáj is. Mégis keresem és meglátom a szépet, ahogy olyan sokan. Szerencsére!
    Mégis egyre inkább foglakoztat újra a hallgatás vagy a blog pihentetése, esetleg bezárása.
    Még gondolkozom. Kinek nem jutott valami hasonló még eszébe? Időről-időre visszatérő, eddig még megvalósíthatatlan gondolat volt különösen ez utóbbi.:-) Eljön egyszer?
    Tibor, nem a te megjegyzésed miatt tenném, dehogy is, de egyre inkább ezt érzem. Azonkívül a te gondolataid is igazak.
    Vagy szolidárisak vagyunk az ország helyzetével, és leírjuk a nehézségeket anélkül, hogy konkrétan tehetnénk a megváltoztatására, vagy nem írunk a lecsóillatról sem, mert az is szép, és nekem két napon át megadatott, sőt még van egy napra a hűtőben. A végleteket sem szeretem.
    Lelkileg néha elég nagy nyomás van rajtam a közvetlen környezetem felől, hogy a blogba menekülök.Valami szigetfélét teremtettem magamnak. Ez volt a célom.
    Kicsit most rossz, kicsit nagyon rossz! Mint minden tehetetlenség, ami talán változik.

    VálaszTörlés
  5. Be ne zárd!!!!!!! Én a hozzád hasonló blogokból merítek erőt, hogy a szép dolgokat lássam meg először. Neked, nektek is köszönhetem azt, hogy gyógyulok!

    VálaszTörlés
  6. Kovtama! Lehet, hogy a blog is egy kis pihenésre vágyik? :-)Ennyi, nem több, nem kevesebb. Valószínű folytatom, és nem változtatok rajta. Ilyenre terveztem, erre van szükségem. Ha más is emiatt jön, akkor így megtalál.Köszönöm, hogy jöttél.

    Tudom, hogy szabadságon lesztek, sőt, már szabin vagy.Kívánom a kikapcsolódást, a pihenést, tudom, hogy már mennyire vártad.Gyógyulj is!
    Üdv. a Balatonnak!:)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Éva ez a blog te vagy, így szép, így kerek, így teljes. Néha kell megnyugvás, feltöltődés is. Nem vagyunk egyformák.Ha valaki belekóstol a blogírásba nehezen hagyja abba. Vagy inkább abbahagyja, s kezd egy újat, de magát abban sem tudja megtagadni.Én így jártam. A szavaid, a fotóid! Mindig várom!

    VálaszTörlés
  8. Én is azt tudom mondani: Be ne zárd!!! Persze te érzed, és a te döntésed, ha esetleg tényleg eljön, tiszteletben tartjuk! De ami hozzátartozik a mindennapokhoz, és JÓ, arról nehéz lemondani!
    A Jó ebédhez szól a nóta nálunk is szólt gyerekkoromban. Aztán, amikor elkezdetem néptáncolni, nem birtam tovább. Így ha otthon voltam, nem hallgatta a nagymamám.

    VálaszTörlés
  9. Ha fel is húznád egy időre a hidat,azért néha engedd le,hogy mi is besétálhassunk a szigetedre.Mert minnél durvább a világ körülöttünk,annál inkább kellenek az ilyen nyugalmas szigetek.

    Volt idő,mikor embertelenül sokat dolgoztam,és jól is kerestem.De nem volt időm semmire.Nem a napfelkeltének vagy a napnyugtának örültem,hanem,hogy túléltem a napot,és belezuhanhattam az ágyba.Most minden forintot be kell osztanunk,de sokkal boldogabb vagyok.És élek,élvezek minden pillanatot,illatot,napfelkeltét,napnyugtát...
    Persze az is kell,hogy be tudjuk fizetni a csekkeket,legyen étel az asztalon...de ha ez megadatik már elégedett vagyok.Tudom,látom,hogy sokan a létminimummal küzdenek,de azt is látom,hogy nagyon sok ember nem tud megállni,mindig több,nagyobb kell mint a mi épp van.Ők sosem lesznek boldogok és elégedettek.

    VálaszTörlés
  10. Tipitá,
    már egy ideje bennem van amiről kommentben írtam. Terveztem egy bejegyzést írni róla, de végül ez lett belőle.Így jött ki belőlem, és úgy érzem végül, hogy megbeszélésre alkalmas a téma. Bizonyára sokunknak eszébe jut blogírás közben, hogy abbahagyja, esetleg változtat, s ha igen vajon képes-e rá.
    A Jó ebédhez szól a nóta azért nem szólt nálunk, mert nem a nagyszülőkkel laktunk. Már a szüleimet sem foglalkoztatta ez a zenei világ.

    VálaszTörlés
  11. Holdgöngy, az ember valóban nem bújhat ki a bőréből, és ha lenne új blogom, az is hasonló lenne. Ennek ellenére izgat egy kép nélküli, csak úgy a mindennapokról szóló blog, melyben benne van a jó és a rossz is, de főleg az emberi lélek.
    És igen, kell a megnyugvás valahol, ebben az országban élek, ezt a politikát viselem, ez a gazdasági helyzet, amiben vagyok.És mégis van sok szépség is, ebből nem engedek én sem!:-)

    VálaszTörlés
  12. Ez a blog így jó ahogy van. Szeretném ebben a formában olvasni. Több mint két éve olvaslak.
    A felelőtlenül munkalehetőséget kínálók és az emberi hiszékenységet, tapasztalatlanságot kihasználó hirdetők, akik miatt egy viszonylagos stabilitás itt is felborulhat. Nálad lehet a harmóniát és a rendet látni ezért olvaslak. Kérlek folytasd ezt így!

    VálaszTörlés
  13. Én már "csak" megölelni szeretnélek:)

    VálaszTörlés
  14. Tálaló, mindig kell a jó a rossz a ellensúlyozására. Én is találkozom elég sok rosszal.
    Hogy ki mit lát meg először, mit dédelget még magában, a jót vagy a rosszat az egyéniség kérdése bizonyára.Van aki kiírja magából, én megpróbálom elereszteni, és már nem írogatni róla.
    Hogy ki mi miatt elégedetlen? Igen, van akinek soha semmi nem elég. Aztán mindig az új, a több hajszolása tölti ki a napjait. Nem élvezi ami van, és elmegy az élete.Ezt már sokan sokszor átbeszélték.
    Most viszont már ez nem is ez a gond sok helyen, a nagyon nagy szegénység a gond, amiből nincs talpra állás.

    VálaszTörlés
  15. Tibor, múltkor voltam a blogodban, és olvasgattalak. 2 évvel ezelőtt gyakrabban jártam oda, jó meglátásaid vannak. Most is kihoztad belőlem, amit kellett.
    Van a férfi blogosoknak valami egészen természetes, lényeglátó blogvezetése.Ezért is van jól kitalálva egyébként is az, hogy a nő mellett ott a férfi helye( és persze viszont).
    M. is néha olyan gyorsan helyre tud tenni. Kicsit fáj is néha, hogy nem dörmög velem a bajokon, nem osztozik hosszan a "búbánatomban":-))). A probléma azért van, hogy megoldjuk, és ne sírjunk felette.Valahogy így kezdi!:-)
    Kihasználják a hiszékenységet, de leginkább az emberek lehetetlen, rossz helyzetét a mai helyzetben.Mennyi történetet olvasok és látok TV-ben.
    Más!
    Múltkor Nagycenken voltunk, és nézegetettem a régi-régi mozdonyokat ott, ahol a kisvasút állomása van.
    Eszembe is jutottál!

    VálaszTörlés
  16. A lecso etvagygerjeszto, en is keszitettem tegnap:)
    En nagyon szeretem olvasni a blogod, es orulok, hogy egymasra talaltunk.Hianyozna , ha nem irnal, bar en is tavol leszek most nehany hetig.

    A blog oriasi problemaja azt hiszem az, amit mar nehanyszor emlitettem, csak pillanat, erzelem reakciok halmaza.Egyetlen nap nehany perce, esetleg tobb ora lefolozve, suritve.Nincs parbeszed, amiben emlitjuk a jot rosszat, csak, az van, ami akkor megerintett.Ez nem tukrozi egy ember viselkedeset, lelkiallapotat ott abban a nehany mondatban.A masik negativum, hogy van, szerencsere keves szemely, aki nem olvas, hanem biral:)
    Nekem pl valaki irta mar, hogy borzalmasan irok, olvashatatlan:)rosszul esett, mert a naplo elsosorban az enyem, masik oka, hogy pontosan az iras, a beszed orzese miatt irok:)tulleptem, pedig borzaszto erzekeny vagyok, kulonosen , ha irasom, beszedem biraljak:)
    Ugy irj Eva, hogy oromod leld benne, es ez ugyis atjon, es akkor mi is, meg akkor is, ha szomoru, vagy felhaborito a tema.Neha van olyan is, de olyan jo a szepet meglatni, es olvasni, ha valaki kepes ugy visszaadni, hogy mi is ott erezzuk magunk.

    Elnezest,hogy hosszu lett:)szep hetveget kivanok!:)

    VálaszTörlés
  17. Ági, írj hosszan, ha kedves tartja, én is az leszek most. Igen, a pillanatnyi érzelmi reakciók halmaza a blog, nem mutatja az összefüggéseket, hogy mi vezetett oda, amikor éppen írtuk.
    Ráadásul az olvasó nem is ismeri az illetőt igazán, így a felszínt kapargatjuk, ha olvasunk. Néha mélyebben kapargatunk, néha kevésbé, de egy idő után kialakul egy összkép a blogos társról, és akkor már könnyebb.
    Tulajdonképpen én előnyként élem meg azt, hogy nem az egész élettörténetem írom le, hanem egy-egy benyomást, akkori érzelmet közlök. Úgyis összeáll a kép végül az ember életéről, hacsak nem lódít végig.:-)
    Ami még észrevételem, hogy a kommenteknek van nagy szerepe. Ott tudunk beszélgetni, félreértéseket tisztázni, bővebb magyarázatokat adni.
    Kritika? Bár több lenne. Persze, az elgondolkodtató, jogos kritikából, a másképp látás közléséből. Egyszer Floránál beszélgettünk arról, hogy ki hogy viseli a dicséretet, ki a kritikát. Van hogy sértésnek szánják, valami kis bosszú-félének. Csak az író tudja mi van a háttérben, leginkább valami önbecsülés hiánya vagy féltékenység, korábbi vélt valós sérelem megtorlása. Rossz a bíráltnak vele megküzdeni, de tanít is megfelelően kezelni. El is lehet utasítani, mert az ember érzi, ha jogos a kritika. Az is fáj, de végül el lehet fogadni, sőt tetszik is.
    Főleg az, hogy ki merte mondani az illető. Mert azt veszem észre a blogokban inkább bólintunk, és nem megyünk bele kritikába. Éppen azért mert nem ismerjük jól az illetőt, és nem tudjuk a hátteret. Sok függ a hangnemtől, a megalapozottságtól. Persze, az első reakció az önvédelem( tényleg az az első?), utána úgyis gondolkodunk rajta. Nagyon is gondolkodunk.:-)Én volt, hogy az éjszaka nagy részét ezzel töltöttem.
    Olyan nincs, hogy olvashatatlan egy blog, ezt provokációnak, sértésnek szánták. Valami más lehetett a háttérben. Ezt kibogozni nehéz, és bizony fáj is! Megértelek.

    VálaszTörlés
  18. Egyébként én alapból úgy indultam, hogy magamnak írom, csak más is olvassa a blogom. Aztán később már ez lép elő fontosabbá, de próbálom leküzdeni. Nehéz!
    Ezért jó új blogot kezdeni olvasó nélkül. A blogot végül mégiscsak közlésre szánjuk. Hiába netes napló a blog, másnak akarjuk átadni azt, ami belénk szorult. Vagy a jót vagy a rosszat.

    VálaszTörlés
  19. Szép bejegyzéshez találó megjegyzések. Végigolvastam...és úgy érzem, kicsit mindenki célba ér: aki meg akar nyugodni, aki erősítést szeretne, aki kommunikációra vágyik, és aki a mélységre törekszik.
    És akkor megvan a blogírás lényege.
    S bár azt hiszem, blogjaink között továbbra is egyirányú az út(ami nem baj, csak mondom, hogy én folyamatosan olvasom :) , kívánok sok-sok örömteli pillanatot- valós életben , blogírásban...valamilyen szinten mindennek értelme van, jól van ez így.
    Üdv, Júlia.

    VálaszTörlés
  20. Júlia, nagyon jól megfogalmaztad, ami ide illett még.
    Köszönöm neked, köszönöm mindenkinek. És igen, Marvin, szép augusztusunk van.
    Minden jót!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu