Szeretnék beszámolni valamiről, ami 16 évvel ezelőtt kezdődött, sokáig élveztem is, és szomorúságomra a lehetőség erre az élményre (mert az volt!) egyszer megszűnt, mert a blog bezárt.Pár hete újra megtalált az öröm, mert a blog írója újra nyitott egyet, és értesített is róla.Rendszeresen járok most is oda töltődni vagy lenyugodni, okosodni, jobbá válni, összehasonlítani az ő gondolatait az enyémekkel, a saját verseit olvasni és a festményeit vagy a fotóit nézni.Mikor a régi blogja még létezett, sok képét elmentettem, hogy meglegyenek nekem, mert hátha tényleg semmi nem tart örökké. És milyen jó, hogy megtettem! Őrzöm őket azóta is, minden számítógépes birizgálást, alakítást, új Windows telepítést túléltek, és most újra megnyitottam azt a mappát, ahol eddig is voltak. Onnan hoztam ezeket a képeket.Előzetes engedélyem van a blog tulajdonosától, hogy ez a bejegyzésem megszülessen.Nem tudok mást írni még a fenti sorokhoz csak azt, hogy jó érzések vannak bennem, és köszönöm a blog írójának, hogy megajándékozott velük.
Végül a link, ha szükségetek van rá, és hogy jobban megértsétek az előző soraimat.
.jpg)
